Letiltott tábori pásztorórák

Hol ülnek a jövő miniszterei, orvosai, művészei? „Itt Gombaszögön.” „Ne hülyítsük magunkat!” Utóbbit Duray Miklós, az MKP egykori alelnöke, előbbit egykori klubmozgalmi társai mondták a Gombaszögi Nyári Táborban szervezett beszélgetésen, melyet élőben közvetített a Pátria rádió. Ez volt egyébként az egyetlen vitás pont az emlékezők között, ám ebben nagy volt a nézetkülönbség. A beszélgetésen Durayn kívül A. Nagy László volt képviselő, valamint Stubendek László, Vörös Attila, Gágyor Péter és Molnár Imre vett részt. Különböző generációk tagjaiként a 60-as, 70-es évek ifjúsági klubmozgalmi életének főszervezői voltak az egyes csehszlovákiai egyetemi városokban. „Ne szóljanak bele az öregek”A vita akkor alakult ki köztük, amikor a műsort vezető Lovász Attila azt kérdezte a jelenlévőktől, mit üzennek a mostani táborszervezőknek. „Itt ülnek a holnap miniszterei, tudósai, művészemberei” – mondta A. Nagy, aki szerint hiba lenne, ha a „régi motorosok” akarnák megmondani a fiataloknak, hogyan szerveződjenek, milyen táborokat csináljanak. „Teljesen normális emberek, ha kell, tudnak közéleti szerepet vállalni” – így A .Nagy László. „Ne hülyítsük már magunkat” – vágott közbe Duray Miklós, aki szerint ha nem áll meg az a közéleti lanyhulás, ami az utóbbi 14 évre jellemző, akkor nem ülnek itt a jövő miniszterei. Duray beszólása nem volt meglepő, korábbi kijelentése fényében még óvatosnak is tekinthető: tavaly egyszerűen lekommunistázta a nagy múltra visszatekintő, pártoktól független tábort, miután az MKP ifjúsági szervezete Gombaszögre rászervezve saját ifjúsági tábort rendezett Martoson. Duray véleményét nem osztották a többiek, akik szerint nem kell megmondani a mai fiataloknak, hogyan szervezzék meg a tábort, s úgy vélik, a rendezvény betölti hálózatépítő funkcióját. A tábor szervezőinek pedig egy ereklyét is átadtak: az őrsújfalusi X. Nyári Művelődési Tábor molinóját. A tavalyi kommunistázós rágalmazások után elégtételt jelenthetett a szervezőknek, amikor Duray elismerte: „Bizonyos mértékben folytatása a korábbi táboroknak a Gombaszögi Nyári Tábor.” Duray az egyik központi alakja volt a 60-as évek ifjúsági klubmozgalmi életének, az első ilyen jellegű tábor szervezője volt (részben ezért is volt meglepő tavalyi megjegyzése). Ezeknek a nyári táboroknak, s a nyomukban megalakuló egyetemi diákkluboknak a társadalmi és közéleti hálózatépítés volt a legfontosabb funkciója. Az elmúlt évtizedekben számtalan közéleti és kulturális szereplő került ki egyetemi mozgalmakból (ez egyébként jellemző volt az 1989 utáni szervezetekre is). A hálózat több ezer tagot számlált, akik különböző módon kapcsolódtak a mozgalomhoz. „Ami nagyon fontos volt, hogy a Csemadok-főnökökkel ellentétben a klubmozgalmi vezetők nem voltak kommunista párttagok” – mutatott rá az egyik fontos mozzanatra A. Nagy László, aki egykor a pozsonyi JAIK elnöke volt. Csak semmi szexA Duray generációja által 1964-ben alapított József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) volt az egyik első csehszlovákiai diákklub. Nevét elsősorban nem azért kapta József Attiláról, mert a költő nagy népszerűségnek örvendett a fiatalok között. Olyan baloldali (vagy annak vélt) személyt kerestek, akibe a kommunisták nehezen tudnak belekötni, hogy a névadás alapján ne lehessen burzsoá nacionalizmussal vádolni a magyar szervezetet. A kommunista hatalom miatt számtalan dologra ügyelni kellett, például az első táborokban külön fiú és lány „részleg” volt, nehogy ráfogják a hatóságok, hogy szexuális örömszerzés végett járnak össze a fiatalok, s ezzel az ürüggyel zavarják szét az akciót – mondott egy példát Gágyor Péter. Ha lehetett, igyekeztek renitenskedni. Az első nyári tábor zászlója – amelyet idén is felhúztak a Gombaszögi Nyári Táborban – zöld-fehér csíkos, rajta egy fekete fecske látható. A piros azért hagyták ki, mert az a kommunizmus alatt a hatalom színe volt, a kéket pedig azért, mert az a csehszlovák zászló egyik színe volt (s nem volt benne a magyar zászlóban).