Lesz névadás Szőgyénben?

Dr. Gábris József Szőgyénben született, itt töltötte gyermekéveit, de több mint három évtizede Esztergom lakója. Diákként és felnőttként alkalma volt megismerni szűkebb hazája, az országhatár mindkét oldalán élő emberek gondolatvilágát, közös történelmét. E közös múlt felismerése vezetett nála ahhoz az elhatározáshoz, hogy egy időben foglalkozzék a határ mindkét oldalán élők sorsával. Meggyőződéssel vallja, hogy ezek az emberek együvé tartoznak, mindannyian – nemzeti hovatartozástól függetlenül – a Kárpát-medence gyermekei. A kölcsönösségen nyugvó múlt felismerése késztette őt arra, hogy 1972-ben minden erejével és a rendelkezésére álló eszközökkel támogassa azon elképzelést, mely szerint Esztergomban – Magyarországon akkor egyedül – szlovák nemzetiségi tanítóképzés induljon. A sors úgy hozta, hogy ebben helyi szövetségese az Érsekújvárból áttelepített Porubszki Mária tanárnő lett. Ők ketten indították el a képzést, mely azóta is létezik. Szintén a közös történelmi múlt rögzítése és az együttműködés fontossága késztette őt arra, hogy 1993 tavaszán vállalja annak az öttagú küldöttségnek a vezetését, amely delegáció azért utazott Zólyomba, hogy 1994-ben mindkét város együtt emlékezzen meg a Zólyomban született és Esztergom védelmében hősi halált halt katonaköltőről, az irodalmi óriásról, Balassi Bálintról. Mint Gábris József írja: a vendéglátó város akkori vezetője egyetértett a gondolattal, sőt, hajlandónak mutatkozott más területeken való együttműködésre is, mely elvezethetett volna a két történelmi település testvérvárosi kapcsolatának kialakulásához. Esztergom önkormányzata sajnos nem viszonozta a másik fél közeledési szándékát, így a küldöttség tagjai – önhibájukon kívül – csak félmunkát végeztek. Gábris József feldolgozta szülőfaluja történelmének mozzanatait is, s ez a munka az önkormányzat gondozásában 1995-ben jelent meg könyv alakban. Talán nem véletlenül éppen akkor, amikor a községből az 1940-es évek végén kitelepített emberek első alkalommal találkozhattak szülőföldjükön. Két évvel később, társszerzővel, Szőgyén vallási életét bemutató műve látott napvilágot. Egy éve csupán, hogy a faluból elszármazott szerzetesnővér életútját tárta kiadvány formájában olvasói elé. Közben feldolgozta az esztergomi tanítóképző történetét, mely ugyancsak kötődik a Duna másik partján élő emberekhez. E tárgykörben 1993-ban látott napvilágot az a kis füzet, amely bemutatja Majer Istvánnak, Kürt község XIX. századi plébánosának és a tanítóképző tanárának a falusi közösség összekovácsolása érdekében végzett tevékenységét. Hosszú ideig épp az esztergomi tanítóképző küldte Dél-Szlovákia legtöbb településére a tanítókat. Ennek következtében több mint egy évszázaddal ezelőtt e terület kulturális élete szorosan kapcsolódott Esztergomhoz. Az első kötetben olvashatunk a nagyszombati tanítóképzőről, melyet szoros szálak fűztek az esztergomihoz, ugyanis mindkettő az esztergomi érsekség fennhatósága alá tartozott. Gábris József szülőfaluja történelmének vizsgálata során olyan emberek tevékenységével is megismerkedett, akik az átlagosnál jóval többet tettek a lakosok boldogulásáért, kultúrájuk emeléséért. Rábukkant egy néhai családra, melynek tagjai a 19. és a 20. században jegyzőként, kántortanítóként, iskolaigazgatóként szolgálták a községet. Nagyszülei, szülei viszszaemlékezéseiből már voltak róluk némi ismeretei, de valós értéküket már felnőttként, a történelmi dokumentumok birtokában tudja csak mérlegelni. A család évszázadokat átívelő útja során, mely érintette Pöstyént, Érsekújvárt, Csatát és a közeli Bajtát, az első Csongrády 1843-ban érkezett Szőgyénbe, s jegyző, kántor, iskolaigazgatóként működött, egy személyben. A század második felében ennek a Csongrádynak az egyik fia főjegyző, a másik pedig kántor és iskolaigazgató volt. Megismerve e három Csongrády munkálkodását, az a gondolata támadt, hogy megérdemlik nevük megörökítését. Dr. Gábri Józsefnek az volt az ötlete, hogy a helyi, szőgyéni magyar alapiskolát nevezzék el Csongrády Lajosról, aki az esztergomi tanítóképzőben 1861-ben szerzett diplomát. Ennek teljesülése esetén nem csupán a kántor és igazgató neve maradna fenn, hanem az egész családé. Csongrády Lajos ugyanis az iskola eddigi történelmében a leghosszabb ideig – 1872-1911 – állt az intézmény élén. Tevékenysége során beindította az akkor már elodázhatatlan korszerűsítési folyamatot, amely a felnőttek kulturális felvilágosításában is megmutatkozott. Korábban is kevés templomi kántor büszkélkedhetett el azzal, hogy a hívek az általa szerkesztett énekeskönyvet használják a szertartások során. Még kevesebb igazgatótársa ismertette a tört. eseményeket úgy, mint ő – az általa létrehozott iskolai műteremben bemutatott ereklyék segítségével. Újdonságnak számított akkoriban az is, hogy az eminens tanulókat könyvekkel jutalmazta. Szőgyénben ő tette ezt először, mint ahogyan elsőként oktatott saját maga által írt és szerkesztett tankönyvből. Azok közé a néptanítók közé tartozott, akik továbbéltették az egyházi ünnepekhez és jeles eseményekhez kapcsolódó népszokásokat. Hosszú életpályája idején tartós és gyümölcsöző kapcsolatot ápolt volt tanítványaival is. Az ő szívósságát bizonyítja, hogy működésének ideje alatt kétszer is építettek iskolát a faluban. Szőgyénben a mai napig jóságos mesterként idézik az emlékét. Gábris József felkutatta a néhai tanító ma élő utódait is, s az ismeretek birtokában javasolta a szőgyéni önkormányzatnak, hogy a helyi alapiskola Csongrády Lajos nevét vegye fel. Nágel Dezső, Szőgyén polgármestere az üggyel kapcsolatban azt nyilatkozta lapunknak: az alapiskola tanári kara és a lakosság egyetértett a névadással, az önkormányzat tehát megtette a szükséges lépéseket az okatatási minisztérium felé is. Október végéig kell benyújtani a kérvényt, s ha minden jól megy, és a névadási engedély legiszlatív okok miatt sem késik, akkor a Szőgyéni Magyar Tannyelvű Alapiskola a jövő év tavaszán hivatalosan is Csongrády Lajos Magyar Tannyelvű Alapiskolaként működik majd tovább. (buch)