Lázad az MSZP, Gyurcsány erősít

Bár az egészségügyi reformmal kapcsolatos viták, tiltakozások és a koalíciós adok-kapok kétségtelenül az évkezdet legfontosabb szakpolitikai témái, legalább ilyen élénk visszhangot váltanak ki a pártok belső erőviszonyaival kapcsolatos találgatások, információk és dezinformációk is. Ráadásul jól látszik, hogy az elmúlt napok napvilágot látott belső konfliktusainak hatása korántsem korlátozódik a pártok belső életére: a változások vagy csupán a lehetőségük minden érintett párt esetében befolyást gyakorolnak a többi szereplőre is.

Miután a Fideszen belüli küzdelmek taglalása megfelelően „előkészítette a terepet”, a nyilvánosságban nagy teret kaptak az MSZP-ben zajló hatalmi harcokkal kapcsolatos információk is. Az MSZP legutóbbi elnökségi üléséről kikerült – ellentmondásos – információk szerint Gyurcsány Ferenc elnökké választása továbbra sem kétséges, de a tervezett centralizáció nem valósul meg abban a mértékben, ahogyan az például a Hiller István pártelnök által jegyzett kongreszszusi vitairatban is szerepel. A sokak által lázadásként, majd ebből következően meghátrálásként értelmezett döntés – a kongresszus tisztújításról és a szervezet kompromisszumos átalakításáról dönt majd – nem feltétlenül jelenti Gyurcsány Ferenc kudarcát. Kérdéses ugyanis, hogy valóban Gyurcsány Ferenc érdekét szolgálja-e, ha a miniszterelnök pártelnökként nem feltétlenül szerzi meg a párt feletti teljes irányítást, viszont minden pártügy és konfliktus azonnal a kormányfő szintjén jelenik meg.

Az éppen elbukó diktátor

A Schmidt Mária-ügyre érkezett egyik Fidesz-reakció középpontjában az áll, hogy Gyurcsány Ferenc az északi-koreai diktátorhoz hasonlóan ajnározott vezető, akivel szemben nem lehet ellenvéleményt megfogalmazni. Ennek ékes bizonyítéka, hogy senki nem vállalja az elnökjelöltséget. Ebben a környezetben Gyurcsány Ferenc az MSZP teljhatalmú vezetőjeként jelenik meg, akinek pozíciója, befolyása, hatalma és ellentmondást nem tűrő vezetési stílusa hiteltelenné tesz minden olyan felvetést, amely Orbán Viktorról fogalmaz meg hasonló állításokat. Ehhez képest az, hogy Gyurcsány Ferenc „vereséget szenvedett” az MSZP „lázadozó” elnökségével szemben, egyrészről összezavarja az egyértelműen kialakulni látszó képet a kormányfői hatalomkoncentrációról, másrészről ellentmondásossá teszi a Fidesz és a jobboldali sajtó állításait, amelyek egyszerre szólnak diktatórikus törekvésekről és a pártján belül (is) elszigetelődött miniszterelnökről.

Nyílt harc helyett kötéltánc

Az MSZP átalakítása, a szervezeti reform kérdése és a kormányzás párhuzama viszont inkább Gyurcsány Ferenc pozíciójából érthető meg. Ha az MSZP-re vonatkozó legradikálisabb, a centralizált vezetést a legszélesebb jogosítványokkal megerősítő forgatókönyv valósul meg, az önmagában még nem más, mint a párt szervezetének új keretrendszere, melyet a gyakorlatban is láthatóvá és működtethetővé kell tenni. Ez azonban nagy valószínűséggel nem történne meg látványos konfliktusok, a helyi szervezetek ellenállása nélkül. Ez pedig összességében azt eredményezné, hogy Gyurcsány Ferenc egy újabb frontot nyitna a kormányzati reformtörekvésekkel párhuzamosan a párton belül is.

Az, hogy – a hírek szerint – a ténylegesen is megvalósuló átalakítás leszűkül a platformok és a tagsági viszony újraszabályozására, ehhez képest racionális visszalépést jelent. Egyúttal viszont azt is, hogy az MSZP erős emberei jórészt ugyanazok maradnak, akik eddig: Gyurcsány az MSZP elnökeként tehát nem nyílt harcban formálja át a pártot, hanem egyensúlyi politikára törekszik, meghagyva súlyában, befolyásában és összetételében a pártvezetés első vonalát. A szervezeti kérdés végeredményben azonban ismét csak imázskérdésként jelenik meg: a meghátrálás látványossága, Gyurcsány Ferenc bukásának ismételt felvetése és a nyilvánosság előtti intenzív taglalása jelen pillanatban inkább erősíti a leendő pártelnököt – a párton belül és a szavazótáborban egyaránt. Az MSZP szempontjából az egyik legfontosabb, integratív különbség: az Orbán Viktortól való különbség a vita hatására ugyanis fenntartható.

Attól azonban nyílván nem lehet eltekinteni, hogy ez az előnyszerzés abba a szélesebb kontextusba illeszkedik, amely Gyurcsány Ferenc mozgásterének beszűküléséről szól a balatonőszödi beszéd és az önkormányzati választás után. Az MSZP működésének hatékonysága a centralizációval ellentétes tendenciák hatására nem változik jelentősen, a kényszerű egyensúlykeresés a miniszterelnök és a befolyásos pártvezetők között pedig a reformokra is hatással van.