Községek, ahol változott a magyarság részaránya

A Nyitrai járásban található Tild község egy hajszállal csúszott le a 20 százalékos nyelvhatárt elérő községek listájáról – a 2001-es népszámlálási adatok alapján a lakosság 19,9 százaléka, 57 fő vallja magát magyar nemzetiségűnek. Kiss Norbert, a 289 lelket számláló község polgármestere elmondta, tíz éve ez az arány még meghaladta a 22 százalékot, de azóta tovább csökkent a magyarok száma, hiszen javarészt idős emberekről van szó. A falu életében azonban a polgármester szerint nem változik semmi. Legfeljebb a magyar falutáblát távolítják el, de a községi hivatalban továbbra is magyarul beszélnek az idős emberekkel. A magyar iskola Tilden harminc éve zárt be, a Csemadok évtizedek óta nem működik, MKP-alapszervezet nem is alakult.

Felsőkirályi is a Nyitrai járásban van, itt sem hoz változást a népszámlálás eredménye, mert a magyar nyelvű névtáblákat már azelőtt sem használták. Veres János polgármestertől megtudtuk, ők még az 1994-es választások után kitették a magyar nyelvű helységnévtáblákat, ám azokat másnapra eltüntették. „Utcanévtáblákat is akartunk kirakni, de akadt aki azt mondta, ha az ő házára magyar nyelvű táblát teszünk, azt azonnal leszedi, ezért ezzel nem is próbálkoztunk” – mondta. Magyar alapiskola a faluban 1986 óta nincs, ugyanakkor a Csemadok helyi szervezete aktív. A helyi képviselő-testületben is többségben vannak a magyarok, a polgármester nem tapasztalta, hogy a szlovák lakosok ellenségesen viselkednének velük szemben.

VÁGSELLYE

Míg az 1991-es népszámlálási adatok szerint 22 százalék feletti volt a városban lakó magyar nemzetiségűek részaránya, a tavalyelőtti népszámláláson már csak 17,9 százalék vallotta magát magyarnak. Botka Ferenc alpolgármester úgy véli, ez nem fedi a valós helyzetet, szerinte a valóságban 25-30 százaléknyi is lehet a magyar lakosok aránya, ám sokan nem vállalják magyarságukat. „A helyi Csemadok-szervezet elnökeként azt tapasztalom, hogy a hivatalos adatnál magasabb a magyarok részaránya. Szerintem a legközelebbi népszámláláskor, ha már az EU-ban leszünk, jóval többen fogják vállalni nemzetiségüket” – érvel az alpolgármester. A 20 százalékos határ alá süllyedés egyetlen konkrét következménye az volt, hogy az akkori polgármester a városháza faláról leszereltette a magyar nyelvű táblát. Az utcaneveket a változás nem érintette, azok azelőtt is csak szlovák nyelven voltak feltüntetve, a boltokon pedig ma is sok helyen szerepel magyar felirat. A 2001-es népszámlálás után volt olyan kezdeményezés, hogy a magyar nyelvű helységnévtáblákat távolítsák el a városba vezető utak mellől, ám azok az útkarbantartó vállalat tulajdonában vannak, annak járási igazgatója csak akkor távolítja el azokat, ha erre törvény kötelezi.

GARAMKÁLNA

A 2000 lakosú Lévai járásbeli község hivatalának dolgozója, Eva Reiderová szerint ez elsősorban a fiatalok elköltözésével magyarázható. Jelenleg a magyar nemzetiségű lakosság zöme 60–70 év fölötti ember. Reideová szerint nyelvi korlátok nincsenek, a községházán az is bármikor el tudja intézni az ügyeit, aki csak magyarul tud. – A falurádió is mindig két nyelven hirdet, kolléganőim is tudnak magyarul, miként a polgármester úr és a helyettese is. Az tehát nem fordulhat elő, hogy Kálnán bárkit is emiatt hátrányos megkülönböztetés érjen, miként nemzetiségi konfliktus sincs a faluban – mondta Reiderová, és hozzátette: – A néhány fiatal magyar nemzetiségű család gyermeke a lévai és a zselízi magyar alapiskolába jár, mivel Kálnán már nagyon régen nincs magyar oktatási intézmény.

ZEHERJE, GÖMÖRLIPÓC, SZILISTYE

A Rimaszombati járásban három falu névtáblájáról kerül majd le a magyar nyelvű felirat. Míg Zeherje, a Rimaszombat vonzáskörzetében lévő, a közelmúltban összeomlott templomtornyáról elhíresült falu a szlovákiai magyar nyelvhatáron belül van, Szilistye és Gömörlipóc mindig is kívül volt. A témában kutatásokat folytató, a régió egyik legjobb ismerője, B. Kovács István néprajzkutató szerint sem Szilistye, sem Gömörlipóc soha nem volt magyar ajkú. „A nyelvhatár bizonyíthatóan Balog és Pádár községeknél végződik, ezen túl csak szórványmagyarságról lehetett beszélni korábban is. Az mégis tény, hogy egy ideig Szilistyén és Lipócon is meghaladta a magukat magyarnak vallók aránya a 20%-ot. Ennek oka a falu szlovák anyanyelvű őslakosságának fokozatos eltűnése, amelynek helyét a járásban élő, javarészt magyarul beszélő cigányság foglalta el. Az viszont érdekes kérdés, hogy ezek a cigányok, akik eddig magyarnak vallották magukat, miért változtattak a hivatalos statisztika szerint nemzetiséget”– mondja B. Kovács István. Hatalmas munkanélküliség, alacsony műveltségi szint, jellemzi ezeket a falvakat. Zeherje esetében viszont más a helyzet. Az egykor virágzó településen a nemzetiségi arány csökkenésének okait valószínűleg az idősebb, magát még magyarnak valló lakosság kihalásban, a fiatalabb korosztálynak pedig a közeli járási székhelyre való beköltözésében lehet megtalálni.

NAGYIDA, KENYHEC

A Kassa-vidéki járásban fekvő Nagyida és Kenyhec 1945 előtt csaknem színtiszta magyar falvak voltak, mára viszont jelentősen megcsappant a magukat magyar nemzetiségűeknek vallók száma. Szaszák György, a Szövetség a Közös Célokért társulás kassai információs irodájának vezetője szerint az okok politikai természetűek, gyökereik pedig az egykori pánszláv elképzelésekre vezethetőek vissza. A két falu magyarsága, amely átvészelte a kitelepítéseket és a lakosságcserét, végül a szocialista iparosításnak esett áldozatul. „A Kelet-szlovákiai Vasmű szomszédságában fekvő községekbe érkező szlovák nemzetiségű munkáscsaládok megbontották az évszázados faluközösséget, ráadásul a szocializmusban az egyházra is egyre nagyobb nyomás nehezedett. A két faluban évtizedeken át hiányoztak a közösségszervező lelkészegyéniségek” – mondta Szaszák György, hozzátéve, a betelepítés során a meghatározó hivatali posztokat szlovák nemzetiségűek töltötték be, a magyar iskolákat pedig fokozatosan felszámolták. Kenyhecről csupán két-három család folyamodott magyarigazolványért, Nagyidán pedig a magyarok alig egynegyede.

KISTORONYA, ÚJHELY

Kistoronyán több kedvezőtlen tényező is hozzájárult ahhoz, hogy a magyarok részaránya egyre csökken. A népszámlálási adatok szerint 1880-ban 80%, 1980-ban 31%, 1990-ben 28%, 2001-ben már csak 12% volt a magyarok részaránya. A falu a szlovák–magyar nyelvhatáron fekszik, távol a Bodrogköz természetes központjától. A vele szomszédos települések már jóval korábban elszlávosodtak. A faluban élő magyar nemzetiségű idős emberek elhaltak, a fiatalok jelentős része pedig elvándorolt. Kistoronyán a második világháború után már nem működött magyar alapiskola, s a református, többségében magyar nemzetiségű közösség is fokozatosan fogyott. A népszámlálási adatok szerint a 452 lakos közül, csak 56 vallja magát magyarnak, viszont a magyar nyelvet aktívan használók száma jóval magasabb ennél.

A néhány kilométerre található Újhely egészen egyedi helyzetben lévő település. Az 1920-as években jött létre, amikor a trianoni határrendezéskor Sátoraljaújhely vasútállomását és annak környékét Csehszlovákiához csatolták. A településre ezután cseh és szlovák nemzetiségű hivatalnokokat telepítettek. Magyar alapiskola sohasem működött, így nem meglepő, hogy a legutolsó népszámláláskor csak 12% vallotta magát magyarnak.

BELLÉNY, LESZENYE

Két pozitív változás is tapasztalható a magyarság számarányának változásában az Ipoly és a Rima között. Az egyik Leszenyén, a másik Bellényben következett be. Ezekben a községekben a legutóbbi népszámlálás 20% feletti magyar arányt mutatott ki. „Bellény esetében a mostani magyar nemzetiségi számarány növekedésének okaként a falu részleges elnéptelenedését lehet felhozni. Tehát az I. világháború utáni telepesek leszármazottai elköltöztek innen, ezzel felborult az eredeti arány. Az elvándorlás okait pedig a falu viszonylag nehéz megközelíthetőségében és a városok, a munkahely, a jobb megélhetés elszippantó erejében kell keresni” – mondja B. Kovács István.

eszenye lakosságának száma több mint félezer. Jozef Bakoš, a község polgármestere nem kutatta eddig a nemzetiségi számarány változásának okát. Szerinte nem is fontos ezzel foglalkozni. Nagyobb gondnak ítélte inkább a több mint 50 %-os munkanélküliséget. „Nem tudom mi okozhatta az arányok változását. Talán az, hogy a mélyen hívő katolikusok magyar misére járnak. 1990 óta nagy migráció nincs a faluban. Ugyanazok laknak itt, akik az 1990 körüli népszámlálás idején laktak. Hogy most miért vallották magukat magyarnak? Talán végre vállalni merték igazi nemzetiségüket” – mondja a polgármester. (gaál, buch, szászi, vm, leczo, juk)