Kotleba teljhatalomra tör, összeomolhat alatta a pártja

A tavalyi választások előtt pár nappal, a ĽSNS máriatölgyesi kampányzáróján a pár száz főt számláló tömeg nem volt különösebben csalódott, mikor kiderült, a „vezér”, Marian Kotleba ezúttal nem áll majd az emberek elé. Tökéletesen elég volt nekik Milan Uhrík, a párt EP-képviselője, és Milan Mazurek, a ĽSNS legaktívabb parlamenti szónoka – hiszen míg Uhrík a „szalonképes, nyugodt politikust” testesítette meg a pártban, Mazurek kapta és végezte a hordószónok szerepét, a választók és szimpatizánsok pedig megszokták, hogy a magát „vezérnek” nevező Kotleba csak ritkán törődik ilyen gyakorlati feladatokkal.

A szélsőséges pártelnök persze nem vádolható azzal, hogy ne kommunikált volna a választókkal, hiszen például a videómegosztókon kifejezetten aktív volt – annyi azonban biztos, hogy Uhrík és Mazurek volt az a két politikus, akit hagyott maga mellett „felnőni”, és a fasiszta párt politikai kommunikációjának nagy részét épp ők ketten vitték a hátukon.

Sztárok balra el

Uhrík és Mazurek távozása a legszűkebb pártvezetésből, és nyílt szembeállása Kotlebával épp ezért nyom nagyon sokat a latban, és jelzi az eddig is nehezen összetartott ĽSNS erodálódását. A két politikus a Facebookon teregette ki az okokat. Uhrík bejelentette, a következő alkalommal már nem szándékozik elindulni a párt alelnöki tisztségéért, és európai parlamenti munkájára fog koncentrálni. A faji uszításért elítélt Mazurek pedig, aki eddig a párt „mártírja” volt, kijelentette, hogy távozik a párt elnökségéből, és egyszerű tagként folytatja tovább. Bár egyikük sem írta le Marian Kotleba nevét, mindketten arra hivatkoztak, hogy a párt alapszabálya az év első napjaiban a tudtuk nélkül változott meg, és az új szabályok szerint az elnökség gyakorlatilag elvesztette összes kompetenciáját, minden jogkör a pártelnökhöz került. Mindkét politikus éles szavakat használva „totalitárius praktikákat” emlegetett az alapszabály-módosítás kapcsán, melyről saját bevallásuk szerint nem is tudtak, mindenről csak a párt tagjaitól szereztek tudomást.

Uhrík és Mazurek mellett emellett Ondrej Ďurica, a párt szóvivője is távozik a ĽSNS elnökségéből. A Fehér Ellenállás (Biely odpor) nevű neonáci zenekar korábbi frontembere marad képviselőként a parlamentben, ám a Facebookon azt írta, két párttársa lemondása után ő sem látja értelmét a maradásnak.

Az egyébként is meglehetősen nehezen összetartható ĽSNS belső struktúrája az elmúlt években átalakult. A korábbi években a pártnak két szárnya volt, a Milan Uhrík által fémjelzett pragmatikus, és a Mazurek köré szerveződő „radikális, idealista” szárny, melyek egymással vetélkedtek. Uhrík azonban az Európai Parlamentbe távozott, Mazureknek pedig korábban is voltak konfliktusai Kotlebával, például azért, mert 2017-ben a pártvezetés kizárta a ĽSNS-ből a képviselő apját. Kotleba a következő években igyekezett vaskézzel irányítani a pártot, melyet belső feszültségek martak – a radikálisok, akik jó kapcsolatokat ápoltak a párton kívüli, Kotlebát árulónak tartó és megvető szélsőséges csoportokkal, sosem tudták igazán megemészteni, hogy a ĽSNS annak a rendszernek a részévé vált, mely ellen harcot hirdetett. A pártvezető ezért fokozatosan eltávolította a kicsit is veszélyesnek látszó embereket a kulcspozíciókból, és saját, lojális embereivel töltötte fel ezeket a helyeket.

Kétséges lemondás

Kotleba pedig időközben felépítette maga mellé a párt harmadik szárnyát, a „biznisz-szárnyat”, és annak kulcsemberét, a koronahercegnek tekintett Miroslav Suját – a párt gyetvai erős embere korábban közeli kapcsolatot ápolt Mikuláš Černák embereivel is, volt katonaként ő képezte ki a volt maffiafőnök Security 3 elnevezésű biztonsági cégének verőlegényeit. Suja egyfajta háttérben tevékenykedő elintézőembernek számít a párton belül.

Ennek fényében meglepőnek hathat, hogy szerdán Miroslav Suja is bejelentette, hogy nem tervez indulni újra a párt alelnöki posztjáért. Ez a bejelentés ugyanakkor kontextusba helyezve kicsit más jellegű, mint Uhrík és Mazurek posztja, akik szinte egyszerre jelentették be háttérbe vonulásukat. Suja ugyanis egy szóval sem kritizálta Kotlebát, nem beszélt totalitárius módszerekről, és nem ejtett szót az alapszabály-módosításról sem. Radovan Bránik szélsőségesség-kutató szerint Suja lépése minden bizonnyal csak „kozmetikai”, és nem azt jelenti, hogy ezáltal Kotleba ellen fordul, ugyanis nem csak politikai, hanem komoly pénzügyi szálak is összekötik a két politikust. Lemondása tehát a szakértő szerint taktikai lépésként értékelhető, az alapszabály-módosítás fényében.

Börtönélet

Kotleba taktikája ugyanis az alapszabály-módosításból kikövetkeztethető: a pártvezető érzi, hogy pozíciója a pártban megrendült, miután nem jogerősen több mint 4 év letöltendő szabadságvesztésre ítélte tavaly ősszel a Speciális Büntetőbíróság a 1488 eurós csekkek miatt. A január elején módosított alapszabályba ezért olyan változások kerültek bele, melyek gyakorlatilag teljhatalmat biztosítanak Kotlebának még akkor is, ha rács mögé kerül: az elnöknek gyakorlatilag nincs kötelessége közgyűlést összehívni, rendkívüli közgyűlést is csak akkor ha abba saját emberei is belemennek. A közgyűlés döntései januártól csak négyötödös többség esetén érvényesek. A 9 tagú elnökségbe három embert közvetlenül Kotleba nevezhet ki maga mellé, így pedig akár életfogytig is a párt elnöke maradhat, hiszen egy elnökválasztó közgyűléshez 6 ember szavazata szükséges. Ő dönt a strukturális és személyi kérdésekről, és nem kell beleegyezést kérnie a 250 ezer eurót nem meghaladó pénzügyi tranzakciókhoz sem, és ő nevezi ki az „ügyvivő alelnököt” is, aki abban az esetben vinné a párt ügyeit, ha Kotlebát végül valóban leültetik.

Kotlebának tehát Sujára ismét a háttérben van szüksége: az élvonalba pedig minden bizonnyal valamelyik további bizalmasa kerülhet: testvére, Marek Kotleba, Rastislav Schlosár, vagy Martin Beluský.

Bár a lemondók közül egyik szélsőséges politikus sem jelezte, hogy elhagyná a pártot, nem kizárt, hogy a ĽSNS végül szakadni fog. Ez pedig a szélsőséges szcéna politikai képviseletének megroppanását is jelenthetné. A szélsőjobboldali szavazókra egyre több párt pályázik, legutóbb Miroslav Radačovský, az EP-be Kotlebáék listáján bejutó exbíró jelentette be, hogy nemzeti patrióta pártot alapít. Ő azonban jelenleg egyáltalán nem olyan erős vagy ismert politikusa a szélsőjobboldalnak, hogy gyors áttörést érjen el – sőt, Milan Mazurek és Milan Uhrík sem nőtt még akkorára, hogy a ĽSNS forrásai és struktúrái nélkül elvigyenek a hátukon egy pártot. A ĽSNS azonban ezzel párhuzamosan tovább erodálódhat, így az elkövetkező hónapok döntik majd el, vajon képes lesz-e a felszínen maradni.