Kóbor gyerekek

A csellengők számának emelkedése nem feltétlenül arra utal, hogy a rendőrség rosszabbul dolgozna, sokkal inkább arra, hogy lazult a létbiztonság, mélyült a szakadék a tehetősek és a lemaradó réteg között, ezzel párhuzamosan pedig megrendült a család intézménye, benne a gyermekek helyzete.

A csellengők közül sokan az államilag gondozottak köréből kerülnek ki. Nincsenek statisztikák arról, miért szöknek el otthonról a gyerekek. Minden történet más. Ugyanakkor a tényleges okok legtöbbször a családdal vagy annak hiányával magyarázhatók. A különféle családokban sajnos gyakori, hogy az apa iszik, testileg vagy lelkileg bántalmazza a gyerekeit, sok esetben rettegésben tartja, megfélemlíti a feleségét. A szűkös anyagi helyzetből adódóan gyakran az élelemre sincs pénz, nemhogy egyéb igények kielégítésére. A szegénység tehát – mivel óriási teher – gyakorta összefüggésbe hozható az eltűnésekkel.

Persze, túlságosan egyszerű volna minden egyes eltűnési esetet anyagi okokra visszavezetni. Az eltűntek között nem egy olyan is akad, aki jól szituált családot hagy hátra, és egész egyszerűen kíváncsiságból vág neki a világnak.

A csellengő gyerekek nagy része állami gondozott, akik többnyire azért szöknek el, mert kutatják a gyökereiket, vagy csupán több szeretetre vágynak, és keresik azt a közeget, ahol ezt megtalálni vélik. Csoportokba verődve bevásárlóközpontokban töltik az idejüket, közkedvelt kifejezéssel élve plázáznak, a társaiknál éjszakáznak. A kamaszlányok hajlamosak arra, hogy a világhálón kössenek ismeretségeket, a virtuális térben ugyanis könynyen lehet azt hazudni, hogy már nagykorú vagyok.

A tizenéves lányoknál az is gyakori, hogy elcsalják őket. Sokszor az örömlányok futtatóinál lelnek állítólagos vigaszra. Az utóbbiak ugyanis mintha lélektani ismeretekkel lennének felvértezve, a kislány tekintetéből pontosan ki tudják olvasni a szomorúságot. Kihasználva elhagyatottságát könnyűszerrel képesek őt elcsalni. Azzal kábítják, hogy külföldre viszik, ahol szép ruhái lesznek, alig lesz dolga, felszolgáló vagy táncosnő lesz, a valóságban azonban elveszik az útlevelét, prostitúcióra kényszerítik és eladják. A gyerekek egy része bedől a szépen hangzó ígéreteknek, másokat zaklatással vesznek rá az együttműködésre, vagy egyszerűen elrabolnak. Bezárják őket egy lakásba, ahol sajátos felügyelet alatt tartják őket. Alkohollal itatják, kábítószert adnak nekik, hogy döntésképtelenné váljanak, ne tudják irányítani a saját sorsukat. (ervé, h)