Kis hazai magyar párttörténet

A bársonyos forradalom óta a szombati lesz a hetedik szabad parlamenti választás.

A többpártrendszer nem teljesen ismeretlen a szlovákiai magyarság számára, igaz, főként a két világháború közötti időszakra volt jellemző. Az első Csehszlovák Köztársaságban több párt küzdött a magyar voksokért, igaz, akkor még másak voltak a népességi viszonyok is: a magyarok Szlovákia lakosságának ötödét tették ki, a választási rendszer is eltérő volt a jelenlegitől. Az 1920-as első csehszlovákiai parlamenti választásokon három – részben vagy egészen – magyar párt küldött képviselőket a törvényhozásba, a helyzet csak 1936-ban, az Egyesült Magyar Párt létrejöttével változott meg. Az egyesülést nagyban támogatta a revíziós célokat követő Magyarország.

Sok párt
A '89-es bársonyos forradalom után több magyar párt is alakult, majd fokozatosan kezdett letisztulni a hazai magyar politikai paletta. A legnépszerűbb magyar pártnak számító Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) – melynek a jelenlegi két pártelnök, Bugár Béla és Csáky Pál is vezető tisztségviselői voltak – már az 1990-es első szabad választások előtt koalícióra lépett a Duray Miklós vezette Együttéléssel. A koalíció a magyarok hozzávetőleg 85– 90%-ának szavazatát szerezte meg. A többiek túlnyomó többsége a rendszerváltó Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) listáján induló FMK-s jelöltekre adta voksát.

A helyzet 1992-re változott meg, amikor a VPN már nem létezett, a Magyar Polgári Párt pedig külön indult a választásokon – akkor egyik oldalon sem merült fel annak lehetősége, hogy közös, nagy magyar koalíció jöjjön létre. Ekkor kérdéses volt a parlamenti magyar képviselet jövője is, az MKDM-Együttélés blokknak ugyanis koalícióként 7%-ra volt szüksége a bejutáshoz, az MPP-nek pedig 5-re, s félő volt, hogy egyikük sem tudja ezt elérni. Végül a koalíció négy tized százaléknyi különbséggel vette az akadályt, az A. Nagy László vezette MPP viszont mélyen az 5%-os küszöb alatt maradt. Az MPP az összes járásban alulmaradt az MKDM-Együttélés blokkal szemben, a legnagyobb különbség a kelet-szlovákiai régióban volt a két tömörülés között: ott közel hatszor annyian voksoltak a koalícióra, mint a liberális pártra. A többi járásban nagyrészt 3:1-hez volt a két pártra leadott szavazatok aránya.

Nagy koalíció, egy párt
1994-ben jött létre először nagykoalíció a magyar pártok között. A Magyar Koalíció (MK) közel 300 ezer szavazatot szerezve 17 képviselőt juttatott a parlamentbe. A koalíció 1998-ban a harmadik Mečiar-kormány által életbe léptetett választási törvénymódosítás következtében egy párttá alakult Magyar Koalíció Pártja néven – korábban nem is merült fel reálisan az MKP elődpártjainak egyesülése. 1998-ban az MKP mellett egy másik magyar párt, a HZDS-hez közeli körök által létrehozott Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért (népi nevén a „hosszú nevű párt”) is indult a választásokon. Az MNMMJ 0,19%-os eredményével megbukott s hamarosan megszűnt.

Az MKP 1998-ban gyengébb eredményt ért el, mint az MK négy évvel korábban, amiben két tényező játszott közre: a magasabb országos részvételi arány és az, hogy a magyar választók egy része a szlovák ellenzéki pártokra szavazott Mečiar megbuktatása érdekében. 2002-ben az MKP már jobban szerepelt, a 321 069 voks a legtöbb, amit az elmúlt 20 évben magyar párt kapott. Ez akkor 20 képviselői helyet jelentett, ugyanúgy, ahogy a 2006-os 269 111 szavazat. Ekkor viszont arányszámaiban ért el a párt történelmi eredményt, 11,68%-ot.

A magyar szavazók az elmúlt 20 évben mindig nagyobb számban járultak az urnákhoz, mint a szlovákok, így a magyar pártok akkor számíthattak jobb eredményre, amikor alacsony volt az országos részvétel. 2006-ban csak a választók alig több mint fele ment el szavazni, elemzők szerint idén sem valószínű sokkal magasabb részvételi arány.