Kevesebbet keresnek

A férfiak havi fizetése átlagban 15,8%-kal magasabb, mint az országos középérték. A különbségek minden korosztály esetében megfigyelhetőek, a jövedelembeli eltérés nem függ az elért képzettségi szinttől sem. A hátrányos megkülönböztetés legsúlyosabb mértékben a 30 és 39 év közötti női alkalmazottakat éri. Minél magasabb képzettségi szintet ér el a munkavállaló hölgy, annál kevesebbet keres a vele azonos képzettséget szerzett férfi munkatársánál. A diplomás nők jövedelme csupán 62%-a a felsőfokú oklevelet szerzett férfi alkalmazottak bérének. Állásonkénti lebontásban kiderül, hogy két szakterületen különösen nagy az eltérés a két nem havi jövedelmében. A női magas beosztású vezetők és a szakmunkások havi bére férfi kollégáik bérének csupán 62, illetve 62,2%-át teszi ki. Ráadásul a két utóbbi szakterületen tevékenykedők körében meglehetősen alacsony a nők aránya. Aránylag a legkisebb fizetésbeli különbségek a mezőgazdaságban és az erdészetekben dolgozók esetében tapasztalhatók. A női alkalmazottak bére „csak” 13,5%-kal marad el a férfi dolgozók havi fizetésétől.

Bár a Központi Statisztikai Hivatal elsősorban a nemek viszonylatában megfigyelhető bérollót vizsgálta, a bér- és keresetkülönbségek nagyságát mérte fel, az adatokból következtetni lehet a női és férfi munkavállalók arányára is szakterületenként. A hivatal tehát a horizontális mellett vertikális, foglalkozási elkülönülést is tapasztalt. Az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szolgáltatások terén: gyermekotthonokban, átmeneti gondozóházakban, étkeztetésben, családvédelemben, a pénzügyben, illetve a biztosítási szektorban jóval magasabb a női alkalmazottak aránya ellentétben más szakterületeken. A villamosenergia-termelésben, a gázelőállításban, a vízgazdálkodásban, az ásványi nyersanyagok kitermelésében pedig éppen fordítva, értelemszerűen a fizikai erő igénye miatt, főként férfiak dolgoznak. A nemek szerinti szegregáció a felsoroltakon kívül leginkább az adminisztratív munkakörben, a kereskedelemben és a szolgáltatások terén dolgozók körében mutatkozik meg. Az utóbbi szakterületekhez tartozó foglalkozási ágakban többnyire hölgyek tevékenykednek. A szakmunkások, a műszaki dolgozók, a magas beosztású vezetők és a törvényalkotók többsége férfi. A tény, hogy a döntéshozók körében alacsony a női foglalkoztatottak aránya, illetve, hogy még az úgynevezett elnőiesedett vagy eleve nőies pályákon – az oktatásban 24, az egészségügyben 16,3%-kal – is kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak, az üvegmennyezet-jelenségre utal. Üvegmennyezet-hatásnak azt nevezik, amikor a nők egy bizonyos szint után már nem tudnak előrelépni.

Figyelemre méltó, hogy míg a pénzügyben és a biztosítási szektorban a legmagasabb a nők aránya, mintegy 66,8%-os a férfiakhoz képest, az említett területeken dolgozó nők fizetése csak 63%-a a férfi munkatársaik fizetésének. (ervé, osf)

A magasabb végzettség hátrány a nőknek

Pozsony. „A nők még mindig hátrányos helyzetben vannak a szlovákiai munkaerőpiacon, például a férfiaknál jóval ritkábban kerülnek vezető funkcióba – állítja Magdaléna Piscová, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) szociológiai intézetének munkatársa. Ez a különbség szerinte azért is indokolatlan, mert végzettség tekintetében közel azonos helyzetben vannak. „Az 1998/99-es tanévben már kiegyenlítődött a férfiak és nők aránya az egyetemi hallgatók körében, azóta pedig a mérleg nyelve a nők felé billen – tájékoztatott a szociológus. – Úgy tűnik azonban, hogy a magasabb végzettség inkább hátrány a nőknek.” A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők átlagbére mintegy 25 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké, ez részben annak köszönhető, hogy a legtöbben a rosszul fizetett ágazatokban, egészségügyben, közoktatatásban vagy a szociális szférában dolgoznak, de az iparban is az alacsonyabb bért biztosító vállalatoknál – például textilgyárakban – dolgoznak.(lpj)