Kétnyelvűség: aktív hivatalok kellenek

A jelentés megállapítja, hogy az államigazgatásban a kisebbséginyelv-használat néhány területén ugyan pozitív változások jelentkeztek az előző évekhez képest, ám egyes esetekben nem tartották be a nyelvi jogokat, más területeken pedig nem éltek az adott lehetőségekkel.

Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos mindezt megerősítette lapunknak, mondván, a jelentés kiemeli, hogy komolyak a problémák.

A nyelvhasználati jelentés államigazgatási fejezetét a kisebbségekért felelős kormánybiztosi hivatal 85 államigazgatási szerv megkérdezésével készítette, többek közt járási hivatalokat, adóhivatalokat, vámhivatalokat, munkaügyi és szociális hivatalokat is megkérdezve a kisebbségek lakta régiókban. Az eredmények szerint anyanyelvünkön a megszólított hivatalok 94 százalékában intézhetjük ügyeinket. Az államigazgatási hivatalok kétharmada kisebbség nyelvén beszélő munkatársakkal rendelkezik, 2,5 százalékukban tolmács és fordító szolgáltatásait veszik igénybe, 22 százalékukban pedig kombinálják a két lehetőséget – némiképp nőtt tehát azon hivatalok száma, ahol anyanyelvünkön intézhetjük ügyeinket. Számszerűsítve a megszólított hivatalok több mint 3600 munkatársának 26 százaléka írásban és szóban is bírta, 19 százalékuk pedig beszélte a kisebbség nyelvét.

A pozitív hírek sora azonban itt tulajdonképpen be is fejeződött. Az államigazgatási szerveknél ugyanis már a vizuális kétnyelvűség sem tökéletes. Nagyon sokan – bár ez törvényi kötelességük lenne – nem jelölik meg a hivatalt a kisebbség nyelvén, s nem tájékoztatják ügyfeleiket egyértelmű, jól látható helyen, hogy milyen módon használhatják a kisebbségek nyelvét. „Ennek módja és formája jelen pillanatban nem egységes. Szeretnénk előrelépést elérni a területen, hogy a kisebbségi anyanyelvű ügyfél ne kerüljön bizonytalan helyzetbe, hanem egyértelműen lássa, hogy a törvény lehetővé teszi számára nyelve használatát” – mondta Bukovszky, hozzátéve, ezt nem csak a hivatalok központi faliújságain lehetne egyértelműsíteni. Elmondása szerint még 2011-ben javasolták, hogy akár az irodák tábláin, vagy a hivatalnokok névtábláin is jelezni lehetne, ki és hol beszéli az adott kisebbség nyelvét, hogy ne merüljenek fel kételyek.

A vizuális kétnyelvűség hiányán túl azonban még mélyebb a probléma a kétnyelvű dokumentumok kapcsán. A jelentés szerint a megkérdezett államigazgatási szervek 91 százaléka nem biztosította be ügyfelei számára a kétnyelvű formanyomtatványokat. 2012-höz képest tehát semmilyen előrelépés nem történt ezen a téren. Válaszokat, közokiratokat az államigazgatási szervek a polgárok kérésére adnak ki két nyelven, ám a vizsgált időszakban egyetlen kétnyelvű közokirat sem született – mert nem is kérte senki.

Bukovszky szerint probléma az állam és a hivatalok, ám az ügyfelek részéről is van. „Ha a hivatal és az állam proaktív, akkor az ügyfél is bátrabban használná az anyanyelvét” – magyarázta. Az egyes minisztériumok azonban elmondása szerint a statisztikára mutogatnak, mely szerint nincs igény a kétnyelvű dokumentumokra. A kormánybiztos szerint jelenleg bizonytalan a jogi környezet, így az emberek is bizonytalanul viszonyulnak lehetőségeikhez – melyek megteremtése ugyanakkor az államigazgatás részéről kötelesség lenne.

A biztos szerint kitörni ebből a körből úgy lehet, hogy az államigazgatás teljesíti kötelességeit, a nyelvi jogok terén pedig széles körű felvilágosításra van szükség, hogy az állampolgárok ismerjék azokat. „Ha nincs erős jogtudattal rendelkező polgár, a lehetőségek hiába léteznek” – tette hozzá. A hivatalnokok számára elmondása szerint pluszmunkával jár a hivatali kétnyelvűség, így ha nem érzik a társadalmi nyomást és az igényt, nem lesz számukra prioritás mindez.

A kormánybiztos lapunknak elmondta: 2017-ben előre szeretnének lépni ezen a téren, és megoldást keresnek a problémakörre. Ennek érdekében egyeztet majd a belügyminisztériummal és a miniszterrel is.