Keszegh Béla: Talán csak a több lájk miatt öntenek olajat a tűzre odafent

Elég komoly vita és ellentét feszül az önkormányzatok érdekképviseleti szervei és a kormány, elsősorban a kormányfő között. Matovič „vérizzadást” jósolt az önkormányzatoknak, azok pedig élesen bírálják a válságkezelés kaotikusságát. Marad a haragszomrád? Hogy fajult ez idáig?

Egy apró történet, ami jól szimbolizálja, hogyan működik most a kommunikáció, és amibe talán nem látnak bele a lakosok: megszólítottuk a régiós válságkezelést irányító illetékest, mi a további tennivaló. Erre az volt a válasz, hogy nézzük az egy órai sajtótájékoztatót. Így nem lehet önkormányzatot, ilyen kaliberű dolgokat irányítani. Az emberek tájékoztatása nyilvánvalóan fontos, de nekünk számtalan háttérdolgot el kell végeznünk ahhoz, hogy például egy tesztelés megvalósuljon. A beszélgetésünk idején (az interjú péntek délelőtt készült, a szerk. megj.) nekem egy tesztelést kell megszerveznem, de nem tudom, hogyan, mert a kormány most szül meg egy határozatot, és az eddigi nyilatkozatokban ellentmondások vannak. Közben nekem elméletileg 15–20 ezer embert kell megmozgatnom, és komoly felelősséget kell vállalnom, mivel kikényszerítették, hogy egészségügyi szolgáltató legyek. Védőruhát kell szereznem minden tesztelőnek, olyan védőruhát, melyet a piacon eredeti árának többszöröséért adnak, akkora rá az igény, és ezt a kereskedők kihasználják. Megfelelő számú egészségügyi személyzetet kell biztosítanom, de őket csak úgy nem lehet leakasztani, kevesen vannak, túlóráznak. Ennek pedig van egy hatalmas adminisztratív háttere is. Egy hétvégi tesztelés 60–70 ezer eurós mulatság, és körülbelül 200 megbízási szerződést kell készítenünk, felhatalmazásokat, sok egyéb dokumentumot. Elő kell készítenünk több ezer tanúsítványt is. Ez az egész a háttérben néha lehetetlennek tűnő küldetés. Emellett pedig nemcsak késve érkeznek az információk, hanem abszolút bizonytalanságot hoznak magukkal.

A kormány sincs egyszerű helyzetben.

Tisztában vagyunk a helyzet nehézségével, el kell fogadni, hogy ez a kormány nagyon nehéz időszakban került pozícióba. Pont abban a kontextusban is nagyon nehéz, hogy ők a járványügyi helyzet miatt nem tudták végigvinni a személycseréket az államapparátusban, például a belügyminisztérium a járási hivatalokban. Így nem azok ültek a kulcspozíciókban, akikkel együtt akartak dolgozni. De épp ezért kellene ezt az egészet valami rendszerbe helyezni, hogy a kommunikáció biztonságot és átláthatóságot sugalljon. Ezért lett volna jó, ha nem politikusok magyarázzák az antigéntesztek hatékonyságát, hanem szakemberek. Ezért kellett volna, hogy elfogadják az önkormányzatokban régóta dolgozók véleményét, mert mi tudjuk, mi működik, és mi nem működik, mi találkozunk naponta az emberekkel. Az egyeztetések részben elindultak, de nem mindig a józan ész és a szakmaiság kerekedett felül, hanem az egyéni szempontok, vagy az egó – részben a kormányfő habitusa, vagy a miniszterek közötti szkanderezések miatt. Mindez felsrófolja a fejetlenséget, ami jelen pillanatban végzetes. Emberi életekkel való hazardírozás, hogy biztonság és rendszer helyett olajat öntenek a tűzre talán csak azért, hogy egy Facebook-posztra több lájkot kapjanak.

60–70 ezer euró egy tesztelési kör Komáromban. Hogyan fest egy ilyen kör megszervezése?

A tavaly novemberi helyzethez képest annyiban változott a dolog, hogy mindent átpakoltak az önkormányzatokra. Novemberben a hadsereg sok szervező munkát vállalt, biztosították például a védőruhákat, a tanúsítványokat. Most mindent nekünk kell csinálnunk. Egészségügyi szolgáltatókat hoztunk létre, védőruhákat veszünk, tanúsítványt gyártunk – és 25 ezer tanúsítványt nem lehet fénymásolóval legyártani. Ennyi lapot lepecsételni is fizikai kihívás. Ezek a részfeladatok elképesztő mennyiségű munkát adnak az egyébként is dolgozó hivataloknak. A költségfedezéssel kapcsolatban elhangzott az ígéret, hogy 5 eurót kapunk egy tesztelésre. Két körön vagyunk túl, a költségeket elszámoltuk, a járási hivatal és a megyei szint már továbbküldte. Most várjuk az elszámolást, mert ha nem jön azonnal, nekünk a költségvetésben meg kell oldanunk, hogyan tudunk mindent kifizetni. Már az a helyzet is problémás, hogy mi szerződünk olyan jellegű munkákra, melyekre egyelőre nincs fedezetünk, jóváhagyott tételünk a költségvetésben, csak egy ígéretem a fentiektől. Itt is jól látszik, hogy a kormányzat nem tudatosítja, hogyan működik az önkormányzat költségvetése. Arról nem is beszélve, hogy ugyan Komáromnak például nagyobb a mozgástere, de a kis településeknek ezek óriási kiadások. Több önkormányzat működik provizóriumban, mert még nem fogadták el a költségvetést – nekik lehetőségük sincs átcsoportosítani a pénzeket.

Ilyen helyzetben mennyire tud kezdeményező lenni egy önkormányzat, mondjuk a járvány elleni harcban?

A helyzet az, hogy kormányzati szinten vannak olyan nézetkülönbségek és politikai harcok, amelyek ezt megnehezítik. Az SaS és az OĽaNO közti kötélhúzás nagy túsza például az oktatásügy. Az egyik oldalon ott van egy viszonylag értelmes oktatásügyi miniszter, a másik oldalon pedig egy „csakazértis másképp” attitűd – ilyen helyzetben pedig bedarálódnak azok a javaslatok, melyeket az önkormányzatok tesznek. Mi, a polgármesterek csak úgy tudunk ezzel az egésszel harcolni, hogy naponta beszélgetünk, segítjük egymást, tanácsokat adunk egymásnak, például abban, hogyan ne csússzunk el bizonyos nehezen előrelátható dolgokon. Például ha egy rosszul levett minta miatt beperel minket valaki, és mi vagyunk érte felelősek – tehát biztosítást kell kötnünk. Ezek olyan jellegű dolgok, amelyek a nagy rohanásban eszünkbe sem jutnak, de hatalmas problémákat generálhatnak. Élénk tehát a kommunikáció közöttünk, de az is nehezíti, hogy a járványhelyzet nem mindenhol egyforma. Másra van szüksége egy olyan városnak, ahol 3 százalékos az incidencia, és mást akarhat, jogosan, mondjuk Késmárk polgármestere, ahol 0,3 százalékos az incidencia – ők nyilvánvalóan másként kezelnék a helyzetet.

A jelenlegi helyzet rámutatott az államigazgatás és az önkormányzatok közti viszony gyenge pontjaira? Lehet ezekből hosszú távú következtetéseket levonni?

Igen, mert ilyen helyzetben minden apró dolog felnagyítódik, és látni lehet, hol vannak a hiányosságok, amelyek felett békeidőben elsiklunk. Előjön például a megyék szerepe a dolgok koordinálásában, vagy az, mennyire eltérő Szlovákiaszerte a járási hivatalok működése. Komáromban viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, mert a járási hivatal jól működik, a mostani elöljáró jól szervezi a dolgokat. De tudunk olyan városokról, ahol légüres térben és bizonytalanságban mozognak, holott a válságkezelés a járási hivatalokhoz tartozik. Rengeteg felelősséget rónak ránk odafentről, melyek szinte pillanatról pillanatra változnak, és nincs meg hozzá a pénzügyi háttér. Az elmúlt három évben mindig felmerült valami: az üdülési utalványok, a járdatakarítás, az ingyenebéd, ami miatt átépítettük az összes konyhánkat, erre megszüntették. Vagy itt van a végrehajtási amnesztia: a kormány meghirdette, de az ehhez járuló költségeket, ami végrehajtásonként 30 euró plusz áfa, az önkormányzatokra testálta. A végrehajtási amnesztia nagylelkű és jóhiszemű, elfogadom, hogy szükség van rá, de az anyagi vonzata csak Komáromnak 220 ezer euró felett van. A városnak törvényből adódó kötelezettsége volt eljárni, nem csinált semmi mást, csak a munkáját végezte, és most a kormány gesztusa miatt fizetnie kell. Nem vonom kétségbe az amnesztiát, de a költségeket az államnak kellene vállalnia. 200–250 ezer euró nagyon tud hiányozni a kasszából.

Térjünk egy kicsit vissza a jelenlegi helyzethez. Kinyitnak a komáromi iskolák és óvodák hétfőn?

Kinyitjuk az iskolákat, ha nem tiltják meg. Én azt támogatom, hogy vissza kell térnünk a normális életbe, és meg kell tanulnunk együtt élni a vírussal, mert ez most már mindig itt lesz közöttünk. Meg kell találnunk az észszerű óvintézkedéseket. Nem vagyok híve annak a hozzáállásnak, amit Udvard polgármestere, Becík úr vall – nem kell még forradalmat hirdetnünk, amikor amúgy is rossz a helyzet. Megvan a módja annak, hogyan küzdjünk azért, hogy rend legyen, s most elsősorban a lakosokért kell küzdenünk. Most nem politikai huzavonának kell lennie, mindent meg kell tennünk azért, hogy biztonságban tudjuk őket. Komáromban nem vagyunk hívei az országos tesztelésnek, én nem tartom hatékony módszernek – ebben nyilván a szakértőknek kell kimondaniuk a végső szót, de az eddigi eredmények, úgy tűnik, nem a hatékonyságot igazolják. Mi a célirányos tesztelést választjuk. Három prioritásunk van. Az iskola, mert a gyerekeknek a fejlődésük miatt ott a helyük. A munkahelyek megvédése a másik, a hivatalok működése pedig a harmadik. Ez kell ahhoz, hogy az élet menjen tovább. Az iskolák számára biztosítjuk azt, hogy ha szűrni kell, akkor hozzáférjenek a teszteléshez – abban van ráció, hogy ha hetente kiszűrjük a pozitív eseteket, akkor a vírus nem terjed tovább. A cégek számára is biztosítjuk a tesztelést, hogy gyárthassanak, ne essenek ki teljes műszakok és munkahelyek. S végül a hivataloknak és a városi cégeknek is menniük kell, beleértve a vízgazdálkodást, a szolgáltatásokat vagy például az adóhivatalt. Számukra is biztosítunk egy tesztelési sávot. Bízunk abban, hogy a vakcina és az oltás fokozatosan enyhít ezen a rendszeren – mi hozzátesszük a tesztelést, ameddig szükséges, és szeretnénk, hogy minél hamarabb visszatérjünk a normális kerékvágásba.