Kelet-Közép-Európa 1989 utáni nagy átalakulása

Illusztrációs felvételKornai János a Harvard Egyetem, a Collegium Budapest és a Közép-Európai Egyetem professzora nemrég megjelent tanulmányában (Kelet-Közép-Európa nagy átalakulása) értékeli a térségünkben lezajlott gazdasági és politikai változásokat. Az átmenetnek számos fontos jellegzetessége volt, amelyek együttesen egyedi történelmi folyamattá tették. A politikai változások (demokratizáció) és a gazdasági átalakulás (kapitalista piacgazdaság megteremtése) a nyugati civilizáció fejlődésének főirányában haladt. A második világháború után, amikor térségünk országaira ráerőltették a szovjet típusú szocialista rendszert, ennek pontosan az ellentettje történt, szembementünk az akkori fő fejlődési iránnyal. Az 1989 utáni átalakulás teljes és átfogó volt, párhuzamosan változott meg a politikai, a gazdasági és a jogi rendszer, valamint a társadalom. Korábban a világban számos átalakulás történt a gazdasági vagy a politikai szférában. Ilyen volt a demokratizáció úgynevezett harmadik hulláma például a mediterrán országokban (Görögország, Spanyolország és Portugália 1974-75 után). Ezen államokban a megbukott diktatúrák helyett demokratikus berendezkedés épült ki, az addig is létező kapitalista gazdasági rendszer azonban nem változott meg jelentősen. A posztszocialista átmenet térségünkben erőszakmentesen, békés környezetben zajlott le. Nem előzték meg háborúk, nem vezetett fegyveres konfliktusokhoz, nem külföldi hatalmak vagy megszálló csapatok erőltették rá a változásokat társadalmainkra. Kornai ezt különösen fontosnak tartja egy olyan térségben, ahol a megelőző szűk évszázadban konfliktusok és erőszakos hatalomváltások, állami megtorlások sorozata zajlott le, megszállók, kemény és puha diktatúrák váltották egymást. Végül, az átalakulás elképesztő gyorsasággal, 10–15 év alatt zajlott le. Ezen, fent felsorolt jellegzetességek miatt a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott nyolc volt szocialista államban végbement rendszerváltozás a világtörténelem egyedülálló, páratlan folyamata volt.

Páratlan sikertörténet

Kornai történelmi perspektívából nézve emellett páratlan sikertörténetnek is tartja az átalakulást. Országaink egy hatékonyabb és szabadabb gazdasági, valamint politikai rendszert vettek át, amely hosszú távon gyorsabb gazdasági növekedést és nagyobb jólétet biztosít, amellett, hogy garantálja az emberi jogokat. Ez nem jelenti azt, hogy a demokrácia vagy a kapitalizmus hibátlan és tökéletes rendszerek lennének, de az összes létező közül a legjobbak. A gazdasági növekedés szintje az átalakuláson átesett országokban magasabb, mint Nyugat-Európában, így van remény a gazdagabb országokhoz való fokozatos felzárkózásra.

A közember másként látja

A mindennapi élet megpróbáltatásaival küzdő egyszerű emberek szempontjából nézve egész más értékítéleteket kapunk. A választók jelentős része a pártok politikai csatározásait látva, a kirobbanó korrupciós ügyeket megunva, a megnövekedett létbizonytalanságtól és bűnözéstől félve csalódott és kiábrándult. A közintézményekbe vetett bizalom alacsonyabb, mint a nyugati országokban, a parlament megítélése esetében egyenesen szakadékszerű a különbség. A lakosok egy nem elhanyagolható része, 15–30 százaléka a közvélemény-kutatások szerint inkább visszatérne a kommunizmushoz, vagy erőskezű vezetővel váltaná fel a kormányt. A kiábrándultság főleg a társadalmat ért gyors megrázkódtatások számlájára írható. A rendszerváltás előtt jobb életről ábrándozó kelet-európaiakra hideg zuhanyként hatott a szocializmus összeomlását követő transzformációs gazdasági visszaesés, a foglalkoztatottság csökkenése, a munkanélküliség megjelenése és növekedése, felkészületlenül érte őket az állandó bizonytalanság és a folytonos alkalmazkodási kényszer.

Feledésbe merült hiány

A nagyfokú kiábrándultság szorosan összefügg az emberek gondolkodásmódjával is. Először is, az átlagember rendszerváltáshoz kapcsolódó várakozásai túlzottak voltak. Miután nem oldódott meg gyorsan minden probléma mindenki számára, vagyis nem lettünk egy csapásra Ausztria a demokrácia és a kapitalizmus bevezetése után, annál nagyobb volt a csalódás. Másodszor, megváltozott a viszonyítási alap. A szocialista táboron belül egy csehszlovák vagy magyar állampolgár joggal érezte úgy, hogy mégiscsak jobban él, mint Románia vagy a „nagy testvér”, azaz a Szovjetunió lakosai. Az átalakulás kezdete óta, az uniós csatlakozási folyamat megindultával azonban folyton Nyugat-Európához mérjük magunkat. Ha az átlagember egy némethez, osztrákhoz vagy skandinávhoz viszonyítja életszínvonalát, akkor természetes elkeseredése. Ha meg azt hallja a médiákban, hogy a nyugati életszínvonalat 25 év múlva fogjuk utolérni, akkor könnyen teljes reménytelenségbe esik. A gazdag országokhoz való folytonos hasonlítgatás türelmetlen várakozások, és az abból fakadó kiábrándultság folytonos okává válhat. Harmadszor, az emberek emlékezete igencsak megbízhatatlan és szelektív. Kornai János 1980-ban könyvet írt a szocialista rendszer egyik legfontosabb problémájáról („A hiány”). Most ironikusan jegyzi meg, hogy gyakran úgy érzi, ő maradt az egyedüli ember Kelet-Közép-Európában, aki még emlékszik a hiánygazdaságra és örül annak, hogy az örökre a múlté. A tömött polcok előtt lépegető emberek most a fogyasztói társadalomra panaszkodhatnak. Kornai szerint az emberek nem értékelik eléggé az eredményeket, túlzottan a mostani gondokra koncentrálnak, és ez groteszk módon a kommunizmus iránti nosztalgiázás megjelenéséhez vezetett.

A tudósok felelőssége

Kornai nem hibáztatja az „utca emberét” azért, hogy csalódottsága és kiábrándultsága miatt esetleg téves következtetésekre jut („jobb volt a kommunizmusban, erőskezű diktátorra van szükség stb.”). Nem ennyire elnéző viszont a tudományos kutatókkal, oktatókkal szemben. A közép-európai közvéleményben a rendszerváltással kapcsolatban uralkodó negatív értékelést ugyanis részben annak tulajdonítja, hogy a társadalomtudományok művelői (főleg a közgazdászok) alig vizsgálják tágabb történelmi összefüggésben az eseményeket és az egyes diszciplínák, például a közgazdaságtan és a politológia között alig van kapcsolat az átmenet értelmezésében. Márpedig a történelmi keretek figyelmen kívül hagyásával, és a tudományágak közötti együttműködés nélkül nem lehet megérteni, értelmezni és megmagyarázni a nagyszabású átalakulási folyamatokat.

A kapitalizmus produktívabb

Végezetül a kételkedőknek és a nosztalgiázóknak elég egyértelmű választ ad a világszerte elismert magyar közgazdász. Hangsúlyozza, hogy a gazdaságtörténet egyértelműen bebizonyította, a kapitalizmus hatékonyabb rendszer a szocializmusnál, nagyobb jólétet eredményez. A szocialista országok gazdasága lassabban növekedett a nyugati kapitalista államok gazdaságánál. Csehszlovákia gazdasági fejlettsége a második világháború előtt nagyjából Ausztriával megegyező volt. 40 év után mindenki ismeri a végeredményt. Az átalakuláson átesett országok gazdasági növekedése jelenleg is jóval magasabb, mint a szocializmus utolsó évtizedében. Kornai szavaival élve „a kapitalizmus produktívabb, innovatívabb, nagyobb növekedési rátával az életszínvonal nagyobb emelkedését biztosította…Ez nem egy értékítélet, hanem egy megfigyelhető, statisztikailag mérhető tény.” Ezt talán nem árt hangsúlyozni a csehszlovák rendszerváltás kezdetének tizenhetedik évfordulóján.

(Kornai János The great transformation of Central Eastern Europe c. tanulmánya alapján, Economics of Transition, Volume 14 (2) 2006, 207-244 old.)