Kedves Mária-Valéria Híd

Hogy újjá születtél, október hóban.

Én emlékszem arra is,

Amikor a háború áldozata lettél!

Amikor az erőszak nem kímélt,

Sem embert, sem hidakat,

Sem városokat, sem falvakat.

Te, aki a hidak gyöngye voltál,

És szeme fénye Esztergomnak,

Magyaroknak és szlovákoknak,

Az öreg Duna felett ékeskedtél.

Kecses alakodat a háború megtörte,

Ötven hosszú év kellett ahhoz,

Hogy újból szép, kedves hölgy legyél.

A folyó vizéből újra születtél, felemelkedtél,

Békét, barátságot, újkort teremtettél.

Nem számít faj, nemzedék, vagy bőrnek színe,

Nem teszel különbséget közöttünk,

A Békesség Hídja vagy, légy erre büszke!

ĺgy járunk-kelünk rajtad,

Hétköznap és ünnepnap,

Velünk vagy és mi veled vagyunk,

Örömben és bánatban osztozunk.

Nem hagyjuk soha többé,

Hogy szép, kecses íved leomoljon,

Hogy roncsaidat még egyszer hullámok mossák.

Sokáig légy szép, és csinos híd,

A Duna menti népek büszkesége,

Szlovákok és magyarok kincse.

Összekötsz minket,

És így leszünk egyek,

Mint jó testvérek!