Kedves elnök úr, kérjük, ne legyen sorozatgyilkos!

Nem mindenki látta szívesen az amerikai elnökötTASR-felvételA Hviezdoslav téren már tegnapelőtt délután annyi rendőr posztolt, hogy gyakorlatilag senki sem tehetett volna semmi törvényelleneset vagy feltűnőt. Bár az amerikai elnök még Németországban tárgyalt, a Nemzeti Színház környékén, s a tér közepére vont kordonrendszeren belül már akkor három méterenként posztolt egy-egy rendőr. A helyzet tegnap reggelre csak fokozódott, a térhez a bejáratokat minden oldalról eltorlaszolták, volt, ahol villamos állta az útját az esetleges tüntetőknek vagy merénylőknek, az óvárosi oldal felől pedig a tévéből jól ismert Aligátor, dupla kordon, s többtucat rohamrendőr vigyázott a rendre. A legriasztóbbak talán a Nemzeti Színház és a Carlton Szálló tetején posztoló mesterlövészek voltak. Az egyetlen, hivatalos bejárat az Új híd felől volt, innét zsilipeltették be a több ezres tömeget. Miután az ember átesett a tüzetes vizsgálaton, szomorúan hallgatta a mögötte álló hölgy élménybeszámolóját, hogy ő bizony átugrott a kordonon, rendőrt és detektort nem látott, hipp-hopp a színpad közelében termett. Mivel a programok pontos időpontját az utolsó pillanatig titokban tartották, csak sejteni lehetett, hogy a világ leghatalmasabb politikusa valamikor tizenegy óra körül tartja majd meg beszédét. Ugyanígy az sem volt teljesen egyértelmű, hogy a végén ki juthat be a térre. Míg az amerikai nagykövetség munkatársai végig azt hangoztatták, hogy mindenki szabadon meghallhatja George Bush beszédét, a szlovák fél több ezer meghívót osztott szét. Végül kiderült, a meghívókkal rendelkezők lukratívabb helyekhez juthattak, az egyszerű honpolgár pedig csak a tér hátsó feléből, a kivetítőkön láthatta az USA elnökét. A helyszínt már reggel megnyitották, volt, aki kilenctől ott rostokolt a megfelelő kilátás reményében. A népet délelőtt a Čechomor zenéjével szórakoztatták, nem teljesen volt érthető, miért nem találtak szlovák zenét.

A színpad, a pulpitus, a körülötte fél karéjban elhelyezett lelátó pontosan úgy volt kialakítva, hogy a lehető legjobban nézzen majd ki a tévékben. Ez már az építés során is kiderült, amikor a szlovák munkásokat amerikai szakemberek irányították, s már szerdán különböző kamerabeállításokkal tesztelték az összhatást. Már ekkor lehetett sejteni, inkább a látványról, mind a tartalomról szól majd az esemény. Nem sokkal tizenegy óra után, amikor már megtelni látszott a tér és a lelátó, megjelentek a hoppmesterek, akik néhány egyszerű instrukcióval adták tudtára a pulpitushoz legközelebb ülő közönségnek, akiket nyugodtan statisztáknak is nevezhetnénk, pontosan mikor és hogyan kell integetni. Kiosztották az amerikai zászlócskákat, s komolyan úgy tűnt, minden készen áll a vendég fogadására. A cirkusz dél után pár perccel indult be. Protokoll ide, alkotmányos rend oda, az amerikai elnök partnere nem Ivan Gašparovič, hanem Mikuláš Dzurinda. Ahogy ez már a tegnapelőtti esti hivatalos reptéri fogadás során is látható volt – amikor a kormányfő volt az egyetlen, akinek nem csak a száraz kézfogás jutott –, az amerikaiak szlovák részről Dzurindát fogadták el a leginkább. A Hviezdoslav téren is neki jutott az a megtisztelő feladat, hogy Bush előtt szóljon a néphez. A kormányfő eddigi politikai karrierjének csúcsára tegnap jutott el, így talán érthető is, hogy köszöntő beszédében egy pillanatra megakadt, amikor azt próbálta anekdotaszerűen előadni, hogy első találkozásuk során, 2001 nyarán hogyan is próbálta Bush-t egy szlovákiai látogatásra meghívni.

George Bush spontán módon, egy Dobré deň-nyel kezdte, majd egy nagyívű történelmi áttekintésbe fogott. Sok emberben egy pillanatra megfagyhatott a vér, amikor azt hallotta, hogy tizenhét évvel ezelőtt a szlovákok erről a térről indították el a demokráciáért folytatott harcukat. Gyors fejszámolás, s a következő mondat hallatán már kiderült, nem arról van szó, hogy az amerikai szövegírók a bársonyos forradalom időpontját és a pozsonyi tüntetések helyszínét tévesztették el. Az amerikai elnök a rendszerváltás kezdetének az 1988-as pozsonyi gyertyás tüntetést nevezte meg. ĺgy már tökéletesen működött a szimbolika, hogy azon a helyszínen, ahol nem egész húsz éve még a kommunista rendvédelmi erők vertek szét egy békés tüntetést, most a szabad és büszke szlovák nép előtt szólhat a világ leghatalmasabb politikusa. S míg 1988 márciusában a Carlton Szállóból az akkori kommunista diktatúra, s az ŠtB vezetői irányították a rendvédelmi erőket, most az épületen az amerikai zászló leng.

Bár sokan azt várták, hogy az elnök esetleg itt jelenti be a vízummentességet, végül csak egy jelzésértékű mondatra futotta, mely szerint az USA egy új programot indít Szolidaritási Kezdeményezés elnevezéssel. Ennek részeként támogatni kívánják azon demokráciákat – köztük Szlovákiát –, melyek az amerikaiak oldalán részt vesznek a terrorizmus elleni harcban. A támogatás az adott országok katonai erejének fejlesztését jelentené; a vízumkényszerrel kapcsolatban pedig jelezte, együtt dolgoznak Szlovákia kormányával azon, hogy a jövőben megkönnyítsék a szlovák állampolgárok beutazását az Egyesült Államokba. Bár ez a mondat csak jelzésértékű, mégis az egész beszéd során ekkor kapta az elnök a legnagyobb tapsot. A közönség egyébként nem esett hasra a beszédtől, s végig hallani lehetett a háttérből a tiltakozók fütyülését. A Bush-ellenes fiatalok egy kis csoportja egészen közel jutott a pódiumhoz, így az elnök maga is elolvashatta az A4-es lapokra írt üzeneteket, melyek szerint „A nép szava Isten szava: Kedves elnök úr, kérjük, ne legyen sorozatgyilkos!” vagy „Jogot hozzon, ne háborút”. Az elnök ezeken a feliratokon jól szórakozott, legalábbis mosolyából erre lehetett következtetni. Közvetlenségét kihangsúlyozandó gesztus gyanánt beszéde után levonult a pódium elé, így páran akár kezet is foghattak vele.

A néhány tucatnyi tüntető csak ekkor juthatott szóhoz, az antiglobalista fiatalok a tér közepén álló kis színpadon üdvözölték „a világ két legkomolyabb terroristáját.” Bushnak az iraki háborút, Putyinnak leginkább a csecsenföldi problémát vetették a szemére. Az eseményt fegyelmezetten figyelő rohamrendőrök meg sem mozdultak, az antiglobalistákkal Bush-párti fiatalok és az USA politikáját támogatók szálltak vitába. A kommunistázáson és az amerikai talpnyalókon való viccelődésen túl nem jutottak semmire, így pár percen belül az antiglobalisták is felszólították híveiket, hogy oszoljanak, és szép nyugodtan menjen mindenki haza. Ebből a szempontból talán már érthető, miért is választották Pozsonyt az elnöki találkozó helyszínéül, hiszen a Bush-beszéd alatt összesen csak öt személyt – két cseh és három szlovák állampolgárt – állított elő a rendőrség. A két cseh amerikai zászlót égetett, a szlovákok helytelenül tiltakoztak.