Kapitalikusok

Korunk két meghatározó társadalomformáló tényezője, a demokrácia és a piacgazdaság közül az előbbitől ugyan még legalább úgy rettegnek, mint az ördög a szenteltvíztől, a piacgazdaság farkastörvényei azonban egyre közelebb állnak a szívükhöz.

A láthatáron feltűnt a kapitalista katolikus, ha úgy tetszik, a „kapitalikus” egyház. Az előőrsöt a németek képezik, az ottani egyház ugyanis a napokban jelezte: megfosztanák a feloldozástól és az egyházi temetés lehetőségétől azokat, akik nem fizetik az egyházi adót, amely Németországban a jövedelemadó nyolc százalékának megfelelő összeg. A katolikus papok adóellenőrökké rukkolnak elő, levélben figyelmeztetik a híveket, hogy aki elmulasztja adófizetési kötelességét, nem is várhat el semmilyen „szolgáltatást”.

Az egésznek persze van egy apróbb gyengéje. A mai katolikus egyház ugyanis az apostolokig vezeti vissza az eredetét. Jézus pedig – legalábbis a katolikusok által egyelőre mértékadónak tekintett Biblia szerint – a következő szavakkal indította útjára tizenkét küldöttjét: „Menjetek el, és hirdessétek: egészen közel van már a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” A katolikus egyház azonban minden bizonnyal erre a „pimasz” megjegyzésre is talál megoldást, hiszen a biznisz az biznisz, ráadásul nem ez lesz az első olyan önkényes bibliamagyarázatuk, amely a teljesen egyértelmű szövegnek is épp ellentétes értelmet ad.

A kapitalikusoknak azonban még lesz mit tanulniuk, hiszen a piacgazdaságban csak az lehet sikeres, aki hatékonyan képes kielégíteni a piacképes keresletet. Ha csak az említett Németországot tekintjük: a lakosság csaknem 60 százaléka vallja magát keresztény vallásúnak, vagyis nagyjából ennyi potenciális „ügyféllel” számolhatnak. A lakosságnak azonban alig 20 százaléka jár rendszeresen templomba, vagyis az egyház által nyújtott „szolgáltatásokkal” valami nagyon nincs rendben. Ha ezen nem változtatnak nagyon gyorsan, hamarosan nem lesz, akiből a legkülönfélébb indokokra hivatkozva pénzt csikarhatnának ki. Akkor lesz csak igazán „sírás és fogcsikorgatás”.