Kalligram

CSANDA GÁBOR

Böröcz András fakönyveiből, könyv formájú szobraiból nyílt tegnap kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Robbin Ami Silverberggel közösen; megtekinthető november elsejéig) – a Kalligram szeptemberi száma pedig ezekből közöl egy tucatnyit (plusz egyet, plusz a folyóirat címoldalán a New Yorkban élő képzőművész portréját), mindegyikhez egy-egy esszészerű értelmezést társítva; a nem kis szerkesztői bravúrt az értelmező szövegek sokfélesége (és bizony: különcsége) igazolja vissza, ábécérendben Borbély Szilárdtól Solymosi Bálintig. (Az „esszészerű” jelző értelmezéséhez: Csehy Zoltán a maga Böröcz-képét pl. versben írja le. „Még a kaktusz talán, / de a térdeplő imakönyv? / Ahogy a tüskéi átmásznak a cserépre, / és simán fent lesz a borotválatlan lent, / na de a fa színlelő ájtatossága?”)

A világirodalmi csemegék is vannak annyian, hogy lehet közülük válogatni. Julian Barnes novellája (Éberség) Tóth Bálint Péter fordításában olvasható; Tennessee Williams Kishajók, vigyázat!! című drámájából a második, befejező felvonás kapott helyet (az elsőt a nyári, összevont szám hozta; szintén Csapó Csaba fordításában); Francois de Corniere verseiből Lackfi János válogatott.

A versek erős tartományát Polgár Anikóéi indítják, a továbbiakban Solymosi Bálint, Lázár Bence András, Sopotnik Zoltán és Aranyi László versei. Tompa Andrea novellája a címénél (Nigéria) is tágabb tereken játszódik, egy letűnt világban, egykori kulisszák közt. Szalay Zoltán vázlatként jelzett kisprózája (Másnap) igen jó olvasmány. Kerékgyártó István regényrészletének hőse (Trüffel Milán) épp Afrikának fordít hátat (korábban a nyitrai püspöknél járt, előtte meg Hamburgban), de alig lapozunk párat, már a zágrábi székesegyház mellett inti le a bérkocsist: kedves, kópés perverzus próza, egy Krúdy meg egy Rejtő keveréke. („Kiugrik az ágyból, és hamarosan egy könyvecskével jön vissza, melyet még New Yorkban vettem neki. Spanyolból fordították angolra, a papoknak készült, hogy a gyóntatásnál ki ne feledjenek egyetlen nyakatekert pozitúrát vagy huncut malackodást sem… A legképtelenebb ötletekkel volt teli ez a katolikus kézikönyv, s mi fél éjszakán azzal játszottunk, hogy felcsaptuk valahol, aztán végrehajtottuk leírását.”)

Szkárosi Endre emlékirata (Zenefele) emlékezetes, ugyanakkor kacagtató művelődéstörténeti adalék – s a lapszám Böröcz Andrását is megidézi még egyszer. A folyóirat egyik nagy (jelentős) anyaga Darabos Enikő beszélgetése Pályi Andrással: műhelyjellegű, mert konkrét Pályi-szövegekről szól, és a szerző pályaindulásáról – hetvenes évek. („A nők sokkal meghittebb viszonyban vannak az élet forrásával, be vannak avatva valamibe, ami a férfiaknak nem adatott meg. Ezt mindig is tudtam.”)

A kritika háza táján Zólya Andrea Csilla Hunčík Péter regényét (Határeset) értelmezi, Krupp József A repülő hegy című Ransmayr-regényt (Márton László fordítása), Nemes Z. Márió Farkas Tibor kisregényét (Pártmobil), Keszeg Anna az új Petőfi-monográfiát (Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete), Szűcs Balázs Péter pedig egy Paul Auster-önéletírást (Máról holnapra. A korai kudarcok krónikája; Pék Zoltán fordítása).