Ivan Šimko belügyminisztert

A belügyminisztériumnak nem kötelessége előterjeszteni az úgynevezett megbízott községekről szóló törvény tervezetét. Akkor ön miért terjesztette a kormány elé?

Mert érzek egyfajta felelősséget Szlovákia iránt, egyik minisztériumának tisztségviselője vagyok, és mivel látom, hogy a községek nem tudnak közös nevezőre jutni a közös hivatalok kérdésében, és január 1-jétől újabb hatáskörök kerülnek a községekhez, előterjesztettem egy javaslatot arról, hogyan lehetne orvosolni a helyzetet akkor is, ha a települések nem tudnak megegyezni. De hangsúlyozom, erre senki nem utasított, nem szerepel a törvényalkotási tervben, a közigazgatási reform koncepciója pedig – és ezt nagy hiányosságnak tartom – nem számol azzal a lehetőséggel, hogy a községek nem tudnak megegyezni. Csakhogy a bölcs törvényhozónak, a felelősségteljes politikusnak minden eshetőségre fel kellene készülnie.

A községek viszont tiltakoztak az ellen, hogy valaki felülről, központilag jelölje ki a közös hivatalok székhelyét.

Természetes, hogy a községek tiltakoznak, hiszen szeretnék megőrizni döntéshozó jogukat. Viszont mi van akkor, ha továbbra sem képesek kompromisszumra jutni? Vagy mi lesz akkor, ha úgy döntenek, hogy annyi helyen lesz ilyen közös hivatal, hogy képtelenség lesz finanszírozni?!

Tehát a törvénytervezet egyfajta biztosíték arra az esetre, ha a községek valóban nem lesznek képesek kiválasztani azt a települést, ahol a közös hivatal lesz? Az, hogy tegnap elnapolták a javaslat megvitatását, azt jelenti, hogy a polgármesterek haladékot kaptak, hogy ésszerű megoldást találjanak a kormány beavatkozása nélkül?

Igen. Ez haladék egyrészt a községeknek, másrészt nekem is, mert magam is megfontolom még, hogy megpróbáljam-e orvosolni a problémát, mely lényegében csak a következő megbízatási időszakban áll majd elő, és melyet akár a parlament is rendezhetne ősszel. Bár akkor már nagyon kevés idő lesz jó megoldást találni. (sza)