Itt az év vége, mi legyen a fennmaradó szabadsággal?

Ha erre nem volt mód - például hosszabb ideig táppénzen volt az illető - a munkaadó köteles az alkalmazott számára lehetővé tenni, hogy a következő év végéig meríthesse szabadságát. Ugyancsak sok helyen gyakorlat, hogy a munkáltató meghatározza, mennyi nap „vihető át“ az adott évre járó szabadságból a következő évre, s azt meddig kell kimeríteni. A legtöbb munkahelyen ez általában öt nap, s általában március végéig ki kell kivenni a „régi“ szabadságot. Noha a munkatörvénykönyv az ilyen „átvitelt“ lehetővé teszi, nem kellene eleve ezzel a variánssal számolni, vélik munkajogászok. Az adott naptári évben fennmaradt szabadságot a munkaadó nem köteles kifizetni. Általában csak abban az esetben szokták - és kell -ezt megtenni, ha az alkalmazott munkaviszonya véget ér, mielőtt még kimeríthette volna egész szabadságát. Esetleg akkor, ha a „régi“ szabadságot a következő naptári évben sem sikerül objektív okok miatt kimeríteni, azonban ezt is csak abban az esetben szokta a munkáltató megfizetni, ha ez több mint négy hét, ilyen eset azonban a gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő. Ha az adott évre járó szabadságot az anyasági vagy gyermekgondozási szabadság megkezdése miatt nem tudja az alkalmazott kimeríteni, a fennmaradó részt a munkáltató a gyermekgondozási szabadság letelte után köteles kiadni.

A munkáltatónak joga van - a munkavállalók képviselőivel való megegyezés után - ún. üzemi vagy tömeges szabadságot elrendelni, ezt leginkább a gyárak szokták megtenni gyártási, átszervezési okokból. Ha a szabadságot az adott munkavállaló több részben veszi ki, legalább az egyik résznek legkevesebb két hétből kell állnia, kivéve ha a munkáltató és a munkaadó között más egyezség születik.

A törvények szerint minden alkalmazottnak évente legalább négy hét (20 nap) szabadság jár, 15 ledolgozott év után már öt hét, azaz 25 nap. Vannak cégek azonban, amelyek a törvény által garantált szabadságon kívül is nyújtanak alkalmazottaiknak „plusz napokat“, azaz az alkalmazott gyakran 30 nap éves szabadságra is jogosult, munkaadótól függően. Más a helyzet a pedagógusoknál: ők a nekik járó éves szabadságot általában a szünidőkben kötelesek kivenni - azaz az általános vélekedéssel ellentétben ők nem „vakációznak“, mint a diákjaik, hanem rendes éves szabadságukat töltik. (sán, sm)
A teljes cikk nyomtatott kiadásunkban olvasható.