Interjú Végh Lászlóval a keddi Új Szóban

 

A Madách Kiadó egykori Új Mindenes Gyűjtemény nevű sorozatának 1989-ben megjelent kötetében került terítékre ama szándék, hogy a hazai magyar tudományos kutatások intézményi keretet kapjanak. Jó két évtized távlatából miként felel meg ennek az elvárásnak a Bibliotheca Hungarica?Az a tervezet, amelyen már évek óta dolgoztunk, valóban akkor látott napvilágot, és több eleme a ’89 után nyílt lehetőségek révén napjainkra működő valóság. A hetvenes-nyolcvanas években, célkitűzésként, az 1931-ben létesült Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, az úgynevezett Masaryk Akadémia emléke lebegett előttünk, amelynek könyvtára nem volt ugyan, de intézményes hátteret biztosított a társadalomtudományi kutatásoknak. Ennek kívánt folytatója lenni az új szlovákiai magyar értelmiségnek az Új Mindenes Gyűjtemény körül csoportosuló köre; és ez a szándék itt a Fórum Kisebbségkutató Intézetben sok tekintetben végül is megvalósult. Ami pedig magát a Bibliotheca Hungaricát illeti, annak alapjait egy, a sajtóban hasonlóképpen ’89 őszén közzétett felhívás vetette meg, s ennek nyomán kezdett gyűlni-gyarapodni a (cseh)szlovákiai magyar könyvek, dokumentumok, egyéni hagyatékok napjainkra tekintélyesre növekedett kollekciója. Visszatérve tehát a kérdés lényegére: a Bibliotheca Hungarica ma már komoly gyűjteménnyel bíró, bő levéltári és adattári résszel kiegészült, az interneten is megjelenő kutatókönyvtár. A Miklósi Péter készítette teljes interjút a keddi Új Szóban olvashatják!