Interjú Dolník Erzsébettel a keddi Új Szóban

Mi volt a találkozó tényleges indítéka? A Csehszlovákia küszöbön álló szétesése kínálta történelmi sorsforduló, vagy inkább az akkori szlovákiai magyar pártok idült haragszomrádja?

Alapvetően mindkét szempont. De egyúttal az is, hogy Léván lényegében már a nyolcvanas évek derekán fölmerült a folyamatos közéleti párbeszéd igénye. Hogy szükségeltetne valamiféle helyszín, intézmény, fórum, ahol őszintén tudnánk beszélni az előttünk körvonalazódó kérdésekről, hiszen akkoriban már érezhető volt a későbbi társadalmi változások előszele. Ebben a „fuvallatban” szerepe volt a csehszlovákiai magyar értelmiségi körök élénk kommunikációjának is. Például itt, Léván, főként a Csemadok berkeiben, gyakran láttunk vendégül olyan személyeket, akik akkoriban bizonyos ellenzéki magatartást tanúsítottak, később pedig aktívan bekapcsolódtak a ’89-es rendszerváltásba, illetve azt követően a politikai pártok és mozgalmak tevékenységébe. És amikor már tudtuk, Csehszlovákia szétválik, ráadásul ezzel egyidejűleg azt láttuk, hogy személyeskedéstől sem mentesen kiéleződött a vita egyes hazai magyar pártok között, úgy tartottuk: a jövőképkereséssel párhuzamosan ezt a feszültséget szintén oldani kell. A Miklósi Péter készítette teljes interjú a keddi Új Szóban olvasható!