Így változtak az árak a rendszerváltás óta

Szlovákia lakosságának az 1989-es és idei vásárlóerejét legfrissebb elemzésében a Wood & Company befektetési és tanácsadó társaság hasonlította össze. Eszerint 1989-ben 3142 csehszlovák korona (Kčs) volt a bruttó átlagbér, míg az idei első fél évben ez 1373 euró körül mozgott. „Az 1989-es fizetés euróra történő átszámításának nem sok értelme lenne, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan változott az életszínvonal az elmúlt három évtizedben. Jóval objektívebb képet kapunk, ha azt hasonlítjuk össze, hogy egy-egy termékért hány percet, órát vagy napot kellett ledolgoznunk akkor és most” – állítja Eva Sadovská, a Wood & Company elemzője.

„Olcsóbb” élelmiszer

Az eredmény vegyes képet mutat, hiszen több árufajtáért manapság jóval rövidebb ideig kell dolgoznunk, míg egyes áruk esetében épp ellenkező a helyzet. Ma például átlagosan kevesebb időnkbe telik megvásárolni számos élelmiszert, még annak ellenére is, hogy a tavalyi és az idei évben az élelmiszerek ára alaposan megugrott. Ez különösen igaz a hústermékekre, a tojásra és a cukorra is, bizonyos tejtermékek megvásárlásáért azonban ma már többet kell időznünk a munkahelyünkön, mint 1989-ben, a kenyérért pedig kétszer annyi ideig kell dolgoznunk, mint a rendszerváltás idején. A ruhák és a cipők ugyanakkor megfizethetőbbek. Míg 1989-ben egy pár magas sarkú cipő megvásárlása egy nőnek majdnem két munkanapjába tellett, ma ez átlagosan még egy teljes munkanapot sem vesz igénybe.

Látványos különbségek

A tartós fogyasztási cikkek megvásárlásához lényegesen kevesebb munkaidőre van szükség. Például 1989-ben egy színes televízió megvásárlásáért több mint tízszer annyit kellett dolgozni, mint ma egy LCD televízióért. Több mint három évtizeddel ezelőtt, ha új hűtőszekrényt akartunk, ötször többet kellett érte dolgozni, mint ma, egy autó megvásárlása pedig régebben több mint kétszer annyi időt vett igénybe. Az a gyakorta hangoztatott érv sem állja meg a helyét, hogy az üzemanyag is jóval olcsóbb volt, mint most. Míg 1989-ben egy liter 95-ös benzinért fél órát kellett ledolgozni, manapság ehhez 12 perc is elég.

Méregdrága lakások

Érdekesen alakultak a lakhatással kapcsolatos kiadások is. 1989-ig a lakásokat nagyrészt ingyen osztották ki, vagy 20–40 ezer csehszlovák koronába kerültek. Ma már ugyan nagyobb a választék, mint akkor, az árak azonban a sokszorosukra nőttek, és összehasonlíthatatlanul magasabbak a harminc évvel korábbiaknál. Így ma már jóval többet kell dolgozni egy ingatlan megvásárlásáért, mint az 1989-es forradalom előtt. Míg 1989-ben egy négyzetméternyi lakóingatlan 5 napnyi munkát ért, addig ma már a nyolcszorosát, több mint 40 napot.

Még mindig jobb

Érthető, hogy egy ilyen összehasonlítás nem veszi figyelembe az egyes szlovákiai régiók gazdasági különbségeit. Az országon belül a legmagasabb átlagfizetés és egyúttal a legalacsonyabb munkanélküliségi ráta Pozsony megyében van, aminek köszönhetően itt a legmagasabb a lakosok vásárlóereje, míg keletebbre haladva fokozatosan csökken.

„A legfontosabb tanulság azonban – annak ellenére, hogy a világjárvány és a magas infláció miatt az elmúlt időszakban romlott a családok anyagi helyzete – még mindig az, hogy manapság is többet engedhetünk meg maguknak a mostani átlagbérből, mint a 34 évvel ezelőttiből” – állítja Sadovská. Az 1989-es rendszerváltást követő évek drasztikus gazdasági és társadalmi változásai miatt ugyanis egy jó ideig meredeken zuhant a szlovákiai családok életszínvonala. A reálbérek esetében például csak 2007-re, 2008-ra sikerült visszatornászni magunkat az 1989-es szintre, azóta azonban sokat változott a helyzet, és a fizetéseinkből még a világjárvány és a drasztikus infláció okozta romlást követően is reálértéken 30–35%-kal több árut engedhetünk meg magunknak a fizetésünkből, mint 1989-ben.

Több az üzlet

Az elmúlt évtizedekben azonban alapos változáson ment át az ország kiskereskedelme is. Manapság a szlovákiai családoknak jóval több lehetőségük van a vásárlásra. A Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a szlovákiai üzletek alapterülete az elmúlt években 4,03 millió négyzetméter körül mozgott. Így egy szlovákiai lakosra körülbelül 0,74 négyzetméternyi üzlethelyiség jut. Az 1989-es rendszerváltást követő években teljesen más volt a helyzet, hiszen 1993- ban az üzletek eladási területe a jelenlegihez képest több mint négyszer kisebb volt, alig 0,93 millió négyzetmétert tett ki. Egy lakosra tehát akkoriban mindössze 0,18 négyzetméternyi üzlethelyiség jutott.