Így öröklődik a magyarság

A napokban jelent meg az ŠÚ SR tanulmánya, amely egyebek mellett az egy háztartásban élő szlovákiai házaspárok kutatásával is foglalkozik (a dokumentum elérhető a Statisztikai Hivatal honlapján).

Lapunk felkereste Óvári Krisztiánt, a hivatal népszámlálási részlegének elemzőjét, aki egyben a tanulmány egyik szerzője is, és rákérdeztünk a tisztán magyar, illetve a szlovák–magyar vegyes házasságokat érintő legérdekesebb adatokra. Óvári mindenekelőtt hangsúlyozta, a kutatásban feltüntetett adatok kizárólag az egy háztartásban élő családtagokra vonatkoznak, a külön élő családok tagjaival egy további tanulmányban szeretne foglalkozni.

A magyar házaspárok

A népszámlálási adatokból kiderült, hogy Szlovákiában 156 568 olyan magyar nemzetiségű személy él, aki egy háztartásban lakik házastársával. Óvári kiemelte, a tanulmányban azokkal a személyekkel foglalkoztak, akik a népszámlálási kérdőívben az első nemzetiségként jelölték a magyart (a második nemzetiség kérdéséről a későbbiekben lesz szó).

Az adatok alapján az említett 156 ezer személy a gyakorlatban több mint 95 ezer házaspárt jelent. Közel 122 ezer olyan magyar nemzetiségű személyt tartanak nyilván, aki tisztán magyar házasságban él, ami több mint 61 ezer házasságot tesz ki.A fennmaradó 34 ezer személy közül 32 ezren választottak szlovák párt, tehát esetükben 32 ezer magyar érintettségű házaspárról beszélhetünk (a maradék 2 ezer háztartás esetében más nemzetiségű, vagy pedig nem ismert nemzetiségű párról van szó).

A több mint 95 ezer házasság 63,2 százalékánál tisztán magyar házasságról beszélhetünk, a szlovák–magyar vegyes házasságok aránya pedig meghaladja a 33,5 százalékot. Érdekesség, hogy nagyobb arányban vannak azok a vegyes házasságok, amelyekben a férfi magyar, a nő pedig szlovák nemzetiségű (18 százalék a 15,5 százalékkal szemben), vagyis a szlovákiai magyar férfiak gyakrabban választanak szlovák ajkú párt, mint a nők.

Földrajzi eloszlás

Óvári rámutatott, a szlovák–magyar vegyes házasságok előfordulása földrajzi szempontból nem okozott különösebb meglepetést:

„Ami a területi eloszlást illeti, számítani lehetett arra, hogy minél magasabb a magyarság aránya az egyes településeken, átlagban annál alacsonyabb a vegyes házasságok aránya. Azokban a régiókban pedig, amelyek kevesebb magyar lakossal rendelkeznek, vagyis az ott élő magyarok gyakrabban kerülnek kapcsolatba a szlovák társaikkal, a vegyes házasságok aránya átlagban magasabb lesz”.

Szemléltetésképp: a Dunaszerdahelyi járásban – ahol az állandó bejelentett lakcím szerint a magyar lakosság aránya eléri a 68,7 százalékot (ha csak az első nemzetiséget vesszük figyelembe) – a szlovák–magyar vegyes házasságok aránya mindössze 8,3 százalék. Ehhez képest például a Lévai járásban, ahol a magyar lakosság aránya már csak 21,2 százalék, a vegyes házasságok aránya szemmel láthatóan magasabb, eléri a 28,7 százalékot. A Nyitrai járásban pedig, ahol az ott élő magyarok aránya mindössze 4,2 százalék, a vegyes házasságok aránya már 40 százalék fölé kúszik.

Továbbá elmondható, hogy az olyan nagyvárosokban, mint Pozsony vagy Kassa, nagy a vegyes házasságok aránya (az említett járásközpontok esetén meghaladja az 50 százalékot), míg a kisebb vidéki településeken, ahol magasabb a magyarság aránya, kevésbé figyelhető meg a szlovák–magyar keveredés.

A gyermekek helyzete

Az egy háztartásban élő hitvestársak gyermekeinek nemzetiségéből szintén érdekes következtetéseket lehet levonni, akár a szlovákiai magyar közösség asszimilációja szempontjából is. A népszámlálási adatokból kiindulva Szlovákiában összesen 13 056 olyan 0 és 14 év közötti gyermek él egy háztartásban a szüleivel, aki szlovák–magyar vegyes házasságból került ki. Közülük azonban csak alig 23 százalék magyar nemzetiségű. Másképpen fogalmazva: tíz szlovák–magyar vegyes házasságból mindössze kettőben nevelnek magyar gyermeket.

Ebből a szempontból jelentős különbség figyelhető meg a nemek között. Azoknál a házastársaknál, ahol a férfi szlovák és a nő magyar, az esetek 31,2 százalékában beszélhetünk magyar nemzetiségű gyermekről. Ezzel szemben azoknál a pároknál, ahol a férfi magyar és a nő szlovák, ez az arány feleakkora, mindössze 15,4 százalék.

Óvári szerint ez a jelenség nemcsak a magyar, hanem az összes nemzetiségnél megfigyelhető, amit különböző szociológiai tényezők okozhatnak.

„Ha említenem kellene kettőt ezek közül, lehetséges, hogy a népszámlálási kérdőívet az esetek többségében az anya töltötte ki, így magyar nemzetiséget jelölt be gyermekének. Szintén feltételezhetjük, hogy a korai gyermekkorban általánosságban szorosabb a kapcsolat az anya és a gyermek között. Erről árulkodnak az adatok is, mivel az esetek többségében a gyermekek magyar nemzetisége inkább az anyáéval azonos”

– nyilatkozta az elemző.

Magyar szülők, szlovák gyermek

Az asszimiláció szempontjából szintén szembetűnő, hogy a tisztán magyar házasságokból sem feltétlenül magyar gyermekek kerülnek ki. Az adatok alapján összesen 20 062 gyermek nevelkedik ilyen családban. Közülük azonban mindössze 95,2 százalék jelölte (vagy a szülei jelölték) elsőnek a magyar nemzetiséget. 1,9 százalék, vagyis 378 gyermek esetében a népszámlálási kérdőívben a szlovák nemzetiség került az első helyre.

Módszertani szempontból fontos kiemelni, hogy az előzőekben felsorolt adatok a 0 és 14 év közötti gyermekekre vonatkoznak, akik egy háztartásban élnek szüleikkel. Ami a tisztán magyar házasságokat illeti, a 14 év feletti utódoknál még nagyobb arányban figyelhető meg az, hogy a szlovák nemzetiséget választják első helyre: összesen 33 514 gyermeknél 4,9 százalékos arányról beszélhetünk, ami konkrét számokban kifejezve 1650 utódot jelent.

Óváritól megkérdeztük, miért érdemes külön csoportként kezelni a 14 év alattiakat.

„A tanulmányban a Szlovákiában élő családok összetételével és viselkedésével foglalkozunk, melynek fontos része a szülőről gyermekre vándorló jellemzők kutatása. Fontos megjegyezni, hogy nem mindegy, milyen életkorban van az adott gyermek, mivel egy bizonyos életkor alatt még a szülő tölti ki a népszámlálási kérdőívet, valamint minél idősebb a gyermek, annál nagyobb mértékben lehetnek rá hatással más, családon kívüli tényezők is. Éppen ezért külön csoportként kezeljük a 14 év feletti gyermekeket, akiknél meg is mutatkozott, hogy nagyobb mértékben más nemzetiségűek, mint szüleik. Hozzátenném, ezt persze részletesebben is lehetne tanulmányozni, mivel nyilván az sem mindegy, hogy a gyermek 18 vagy 30 éves”

– válaszolta az elemző.

Módszertani kérdések

Ahogy a cikk elején is utaltunk rá, a tanulmányban az adatok elemzésekor kizárólag az első kiválasztott nemzetiséget vették figyelembe. Arra a kérdésre, hogy a Statisztikai Hivatal miért nem vonta be a második nemzetiség kérdéskörét, Óvári azt felelte, az adatok prezentálásánál elsősorban az érthető ábrázolásmódra törekedtek.

„Tételezzük fel, hogy a férj a népszámlálási kérdőívben a magyar és a szlovák nemzetiséget jelölte be, a feleség pedig csak a magyart. Az ilyen esetekben nemzetiségi szempontból vegyes házasságról kellene beszélnünk, mivel legalább az egyik fél más nemzetiséggel is rendelkezik, mint a magyar. Lényegében, ha a nemzetiség bejelölésénél számításba vesszük az egyén nemét, továbbá nem teszünk különbséget az első és második helyen bejelölt nemzetiségek rangsorolásában, valamint csak a magyar, szlovák és más nemzetiségi kategóriákkal foglalkozunk, több mint 10 hasonló párt tudnánk felsorolni példaként. Ezen párok gyermekei szintén különböző nemzetiségűek lehetnek: magyar, szlovák, magyar–szlovák vagy akár valamilyen más nemzetiségű. Ebből adódóan a második nemzetiség beszámolásával számos kombináció keletkezik, úgy a házasság, mint szülő-gyermek viszony terén is, ami az adatok prezentálása szempontjából kevésbé átlátható (hozzátenném, hogy természetesen a tanulmányban nem csak a szlovák és magyar nemzetiségekkel foglalkoztunk, így ebben az esetben a kombinációk száma sokszorosan több lenne). Szintén igaz, hogy az adatok feldolgozására különböző módszertani megoldásokat is választhatunk. Természetesen a szakértők kikérhetik az efféle adatokat, így a jövőben lehetőség van a nemzetiségek további elemzésére a Statisztikai Hivatal vagy más szervek által”

– zárta Óvári.