Így jön létre az unió kormánya

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Bizottság gyakorlatilag az EU kormányának felel meg. Feje a bizottság elnöke, az egyes biztosok pedig szakterületeket kapnak, mint egy nemzeti kabinetben a miniszterek. Nagy körvonalakban ennyiben hasonlít egy tagállami kormányhoz, ám számos sajátosságban nem.

Az egyik ilyen, hogy a bizottság tagjainak száma stabil: pont annyi „miniszternek” kell lennie, ahány tagállam van. Emiatt az ezredforduló utáni nagy csatlakozási hullám miatt újabb és újabb szakterületeket kellett „kitalálni”, hogy mindenkit ki lehessen elégíteni. Ezzel a rendszerrel elvileg a kisebb tagállamok járnak jól, hiszen a lakosság arányához mérten felülreprezentáltak – a nagyokat viszont általában fajsúlyosabb tárcákkal kárpótolják.

Nem azt nézik,

ért-e hozzá

Jean-Claude Juncker megválasztása az Európai Bizottság élére még összefüggött az európai parlamenti választásokkal – azért kapta néppárti (EPP) a posztot, mert a jobboldali frakció győzött a májusi voksoláson. A biztosokhoz viszont már sem az EP-nek, sem a választásoknak nincs sok köze – csupán annyi, hogy bizalmat kell szavaznia a testület egészének. A biztosokat ugyanis a tagállamok jelölik, így elvileg megtörténhet, hogy az EP-választáson a jobboldal elsöprő győzelmet arat, ám mivel a tagországok éppen többségében baloldali kormány van hatalmon, az „uniós kormány” nagy része baloldali lesz. Jelenleg egyébként a többség jobboldali jelölt.

A testület bonyolult mátrix alapján áll össze. Az uniós vezetők úgy osztják szét az EB-elnöki, EU-elnöki, külügyi megbízotti stb. főbb posztokat, hogy a legnagyobb fejesek között nyugat-, és kelet-európai, északi és déli tagállambeli is helyet kapjon, s megfelelő számú nő is legyen köztük.

Kormányalakításkor is nem egyszer megtörténik, hogy egy minisztériumot olyan politikus kap, aki korábban egyáltalán nem foglalkozott a szakterülettel (az aktuális Fico-kormányban pl. Ľubomír Jahnátek földművelésügyi vagy Peter Pellegrini oktatási miniszter is ilyen). Az EU-n belül ez viszont szinte „szabálynak” számít. Ennek oka, hogy először a biztos személye lesz ismert, aztán „találnak” neki a bonyolult egyeztetési folyamaton belül egy területet. A jelenlegi testületet is várhatóan sok bírálat fogja érni amiatt, hogy a biztosok túlnyomó többsége olyan szakterület irányítója lesz, amivel korábban semmiféle kapcsolata sem volt.

Ki lesz erős?

Az Európai Bizottság 28 posztja között értelemszerűen vannak nagyon és kevésbé lukratívak. Általában két fő szempont szerint lehet a biztosi területeket osztályozni: a „tárca” költségvetése és az uniós jogkörök alapján. Az első az egyszerűbb: minél nagyobb büdzséje van egy biztosnak, annál komolyabb posztról van szó. A második azt jelenti, hogy az a szakterület számít fajsúlyosnak, amibe komoly beleszólása van az EU-nak. Pl. egy nemzeti kormányban az adóügyek fontos területnek számítanak, az unión belül viszont nem, mivel gyakorlatilag nincsenek uniós adók.

A tárcák portfóliója ráadásul minden ciklusban változik. Az EB-elnökének ugyanis lehetősége van „megkeverni a kártyákat”: az új bizottsági elnök minden főigazgatóságot, ügynökséget és egyéb önálló programterületet áttehet új tárcákhoz. Például a korábbi oktatási felelős még a többnyelvűségért is felelős volt, mostanra ez az agenda teljesen eltűnt.

Vonatok és iskolák

Maroš Šefčovič, a szlovák biztos a közlekedésügyi poszt várományosa. Az előzetes várakozások alapján gyengébb portfólióra lehetett számítani. A közlekedés az unió egyik prioritása, Šefčovič közel 40 milliárd eurós költségvetéssel dolgozhat.

Vele szemben Navracsics Tibor a kevésbé lukratív oktatási és kulturális posztot kapta – ezek azok a területek, amelyek szinte teljes egészében tagállami hatáskörben vannak. Navracsics ugyanakkor az egyik legnépesebb konglomerátumot fogja irányítani, több mint 4 ezer bizottsági alkalmazott dolgozik a szakterületén. Elemzők szerint ez az a poszt, ahol nem kell nagy csatákat vívni és népszerűtlen intézkedéseket bejelenteni, ugyanakkor ha új projektekkel áll elő a biztos, akkor jobban láttathatja magát, mint elődje. 2004–2009 között egyébként a szlovák Ján Figeľ látta el ezt a posztot, róla sokat nem lehetett hallani. (MSz)