Idővel szellős lett a jogszabály

„Csodálom a magyar rendszert, ahol a Határon Túli Magyarok Hivatala a központi államigazgatás része.” A szerző felvételeA magyar kedvezménytörvényről manapság rengeteg szó esik, míg a szlovákról alig.

A nemzeti kisebbségek kérdésének két oldala van. Vagyis a magyarországi szlovákok Magyarország belső nemzetiségi kisebbségei, míg Szlovákiának külföldi közössége. Természetesen ugyanez vonatkozik a szlovákiai magyarokra is, csak fordítva. Úgy érzem, rengeteg probléma azért merült fel, mert Európában nincs egységes norma, amely szabályozná az ország viszonyát külföldi nemzetrészeihez. Ezt a meggyőződésemet különbizottságai által többször megerősítette az Európa Tanács is, legutóbb 1999-ben Az európaiak külföldön című anyagában. Remélem, lesz egy közös európai érdek – legalább a közép- és délkelet-európai térségben –, hiszen a problémák nagyon hasonlóak, egy európai kerettörvény létrehozására. Minden érintett államnak és nemzetnek közösen kellene fellépnie a probléma megoldásában, ugyanúgy, mint például a koppenhágai kisebbségvédelmi egyezmény megfogalmazásakor. Ugyanis ezt a kérdést nem lehet csak szlovák–magyar kontextusban értékelni, ez túl egyszerű és helytelen lenne. Nem mint kormánybiztos, hanem mint szakember úgy gondolom, az egységes fellépésé a jövő .

A szlovák kedvezménytörvényt is módosítani kell, hiszen bizonyos pontokban ellentétes az európai jogrenddel.

Egy idő után többnyire minden jogszabályt módosítani kell, hogy megfeleljen az aktuális igényeknek. Ezt a törvényt is, bár 1997-es megszületése óta már átment egy kisebbfajta módosításon, mégpedig tavaly nyáron. Már akkor világos volt, hogy az integráció miatt át kell fogalmazni azokat a részeket, amelyek nem elfogadhatóak az európai jogrend szempontjából. Brüsszel megjegyzései főleg azokat a részeket érintették, amelyek a vízumkötelezettséggel kapcsolatosak, ám ebben a kérdésben némi félreértés történt. Ezt később tisztáztuk Brüsszellel, mert a törvény nem szólt arról, hogy a külföldi szlovákra nem vonatkozik vízumkötelezettség. A szöveg azt mondja, csak akkor nem kell neki vízum, ha a két ország között nincs vízumkötelezettségi egyezmény. Vagyis ez inkább deklarált előny, ami semmit sem jelent. Ugyanez vonatkozott a devizatörvényre is, pontosabban az ingatlanvásárlás lehetőségére. A jogszabály szerint a külföldiszlovák-igazolvánnyal rendelkező egyén a devizatörvény szellemében ingatlant szerezhet Szlovákia területén, ám ez a törvény kimondja, ki milyen körülmények közt szerezhet ingatlant, amiből kiderül, a külföldi szlováknak nincs előnye más külföldivel szemben. Ezért tavaly a módosításnál ezt a fölösleges törvénycikket ki is hagytuk. Az egyetlen dolog, amely még megmaradt, az itt-tartózkodás kérdése, illetve az azzal összefüggő munkavállalási lehetőség. Ezt viszont biztosan módosítani kell.

Ezen a ponton kívül semmi mást nem kell módosítani a törvényben?

A belügyminisztériumban olyan szigorú intézkedéseket hoztak, hogy valójában már ez az egy kedvezmény sem működik, vagyis a külföldi szlovák már ezt a kedvezményt sem élvezheti. A helyzet az, hogy több törvény módosításával valójában hatálytalanították a kedvezményeket, például az illetékek befizetése vagy az utazási kedvezmények igénybevétele terén.

Az alapján, amit elmondott, a szlovák kedvezménytörvény nem nyújt semmiféle kedvezményeket a külföldi szlovákoknak.

Sajnos, igaza van. Inkább csak szimbolikus jellegű. Az, aki szlovákigazolványért folyamodik, valójában csak deklarálja hovatartozását. Lehetséges, hogy emiatt is, de a mai napig csak körülbelül 8500 ember folyamodott szlovákigazolványért, Magyarországon alig több mint ötvenen.

Van így értelme a törvénynek?

A törvény alkotójaként is kétségeim vannak efelől. Ha az uniós kifogásokat is figyelembe veszik, márpedig ezt meg kell tenni, akkor csak a szimbolika marad benne.

Ki foglalkozik a törvény módosításával?

A módosítást egy tárcaközi bizottság készíti elő, amelyet én vezetek, jelenleg a törvény hatékonyságát vizsgáljuk, ez valószínűleg január végére készül el. Ezután megoldási javaslatot teszünk, de még nem paragrafizált változatban. Szeptemberig a kormány elé kell kerülnie a módosításnak, s politikai döntés születik.

Mit fognak javasolni a kormánynak?

A kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy szükség van-e a jelenlegi törvény olyan módosítására, amely megfelel az európai normáknak, vagy teljesen más módszert kell választani.

Mire gondol?

Hatálytalanítani a törvényt, és olyan formát kell választani, amelyek hasonlóak lennének a többi európai országban használatos módszerekhez. A tárcaközi bizottság különböző megoldási javaslatokat készít elő a kormány ülésére.

Egy másik törvény meghozatalára gondol?

Nem muszáj törvényi megoldásban gondolkodni. Én csodálom a magyar rendszert, ahol a Határon Túli Magyarok Hivatala a központi államigazgatás része, végrehajtja az ország kisebbségpolitikáját, ahogy azt az alkotmány tartalmazza, és gondoskodik a külföldi magyarokról. Ez a modell nem gerjeszt konfliktusokat és követhető. Ha a többi szomszédos országban is hasonló hivatalok alakulnának, ezek együttműködhetnének, koordinálhatnák lépéseiket. Közösen sokkal többet lehetne elérni például az európai jogrend alakításában, a közös célok elérésében. Ha gazdasági és más téren együtt tudunk működni, ezen a téren is megtehetjük.

Ám Európa ezen régiójában szinte mindegyik ország másként tekint a kisebbségi kérdésre.

Nem tekinthetünk a kisebbségi kérdésre mint kétoldalú problémára, mert a gyökerek mindenhol ugyanazok. Nem lenne jó, ha ezt a problémát a szőnyeg alá söpörnénk. Helyes és legitim, ha egy ország támogatja külföldi kisebbségeinek kulturális identitását, ezt az ENSZ chartája, az Európa Tanács és a velencei bizottság ajánlásai is alátámasztják. A kérdés az, mi a jó módszer. A hosszú távú megoldást közösen kell megtalálniuk az érintett országoknak. Túl kellene lépni azon, hogy a kisebbségek megosztanak. Éppen fordítva.