„Időnként magyarul imádkozom”

Nem ismerem a szentatya döntésének hátterét. Természetesen, felteszik mások is a kérdést, hiszen lehetett volna valaki a rozsnyói püspökségből is. Lehet, hogy közrejátszik az objektivitásra való törekvése is. A feladatból következik, amelyet itt végeznem kell, hogy ha esetleg egy innen való pap lett volna a koadjutor, akkor ez nem lett volna objektív választás.

Amellett, hogy folytatja Kojnok püspök úr munkáját, kíván-e jelentősebb változtatásokat vagy reformokat foganatosítani?

Előre ezt nem tudom megmondani. Fokozatosan, ha megismerem a püspökséget, a papokat, a híveket, a plébániákat és problémáikat, fokozatosan közelítek a reformokhoz.

Mit tart legfontosabb feladatának és mit kíván először tenni?

Koadjutor vagyok, ami azt jelenti, hogy Kojnok püspök úrnak segítek a püspökség vezetésében. Ide tartozik a papság és a plébániák kérdése, amelyeket együtt meglátogatunk, hogy személyesen megismerkedjem a papokkal és a helyzetükkel. Szeretnék rendelkezésükre állni, szeretném megismerni a problémáikat, hogy segíteni tudjak. Ez az elsőrendű feladatom. Természetesen a hivatal működésében is segítek, szükséges lenne további bővítésére.

Ha jól tudom, Önre hárul majd a püspökség és Jozef Majský közt kötött szerződések tisztázása. Áttanulmányozta már az ügyet?

Éppen most ismerkedem a szerződésekkel, és ahogy megállapítottam, az egyik szerződést már korábban tárgyalta a bíróság, és a püspökség megnyerte a pert. Majský egy szerződéstől visszalépett, és éppen a napokban a kassai bíróságon megnyertünk egy másik pert is vele szemben.

Önnek mi a véleménye arról, hogy Majský tulajdonképpen rászedte a püspökséget?

Nem tudom, hogy történhetett meg, hogy a rozsnyói püspökség számára hátrányos szerződések köttettek. Ebben még nem látok tisztán. Azt látom, hogy ezek a szerződések nem az egyház, hanem a vállalkozó számára voltak előnyösek.

Jártas a jogi ügyekben?

A szerződések, amelyeket a püspökség köt, két szempontból kell, hogy érvénnyel bírjanak. Érvényeseknek kell lenniük a kanonikus jogrend és a polgári törvénykönyv szerint is. Mivel egyházi vagyonról van szó, ezért elsősorban a vagyon kezelése, eladása szempontjából a kanonikus jogot kell követni. Ami a polgári törvénykönyvet illeti, azzal most ismerkedem. Tanulmányozom, de a szerződések specifikus kérdések. Ezért szakember segítségét fogom igénybe venni.

Úgy hallottam, egyik oka koadjutori kinevezésének, hogy jól beszél magyarul.

Még a papi szemináriumon Lazík püspök úr hangoztatta, hogy tanuljunk magyarul, mert kevés a magyar pap. Erre én vettem magyar nyelvű Szentírást, szótárt és egy imádságos könyvet. Elkezdtem olvasgatni, a szótárból pedig megtanultam az első szavakat. Az első helyem 1962-ben Szencen volt. Ott már magyar hívek jártak hozzám. Erre fel kellett készülnöm. Szencen öt hónapig voltam, majd egy pár éves szünet után Gútára kerültem. Ott a plébános úr kipróbált, tudok-e magyarul olvasni. Utána Érsekújvárban is szolgáltam, hittant tanítottam a gyerekeknek magyarul. Aztán Nagytétény következett, ahol 14 évet töltöttem. Eleinte tartottam tőle, mert a gyerekekkel beszélni más volt, mint misét tartani. Amikor 1990-ben püspök lettem, és Pozsonyba kerültem, a magyar nyelv használatának lehetősége is beszűkült számomra, bár néha helyettesítettem magyar misét. Beszélek magyarul, de nem tökéletesen. Értek, olvasok, sőt időnként magyarul is imádkozom, hogy ezt a nyelvet minél jobban elsajátítsam. Természetesen igyekezni fogok, amennyire tőlem telik.

Tud-e arról, hogy főként a járásban kétségbeejtően kevés a magyarul is beszélő pap? Tud ezen a helyzeten változtatni?

Hallottam, hogy vannak magyar plébániák, ahol nincs magyar pap. Vagy szlovák papjuk van, akik – azt beszélik –, hogy nem is akarnak megtanulni magyarul. Némelyek viszont igen, és a hívek megértik őket. Magyarországon az egri papi szemináriumban tanul két kispap, akiknek hamarosan végezniük kell. Nem tudom, hogy Iglón hányan tanulnak, ennek még utána kell járni. De természetesen keresni fogom a módot, hogy a magyar hívők is megkapják a saját pásztoraikat, hogy ők is elégedettek legyenek.

Mi a véleménye arról, hogy egyes helyeken a csak szlovákul tudó pap gyóntat, míg a hívek nagy része nem tud szlovákul?

Amikor Szencen szolgáltam, a gyóntatás során, de máskor is előfordultak nyelvi akadályok. De erre én felkészültem. Az imádságos könyvből megtanultam, mi az egyes bűnök neve magyarul. Tehát a hívek magyarul gyóntak, én értettem őket, ugyanakkor elkészítettem egy tanítást is a Szentírásból, s így fokozatosan igyekeztem eltávolítani a nyelvi korlátokat. Mások helyett nem nyilatkozhatom, de a papok részéről mutatkoznia kellene a készségnek, hogy a hívek rendelkezésére állnak. Mert mindenkinek jogában áll a saját nyelvén dicsérni az Istent. De meg kell érteni a másik oldalt is, ha egy szlovák pap, aki készséget mutat arra, hogy közeledni akar a hívekhez és megtanulja az alapvető dolgokat. Én ösztönözni fogom a papokat, mint ahogy ezt korábban is tettem, hogy ne kérjék az öreg néniktől azt, hogy tanuljanak meg szlovákul azzal indokolva, hogy Szlovákiában csak szlovákul beszélnek. Mert az egyház nemzetek feletti, államok feletti. Ha például afrikai misszióra mennek a papok, az ott beszélt nyelvet kell megtanulniuk. Szlovákiának is vannak olyan részei, ahol a magyar fiatalok ugyan tudnak szlovákul, de az Isten igéjét nekik is saját nyelvükön kell hirdetni. Hiszen az egészen más, ha az ember anyanyelvén hallja. De a kölcsönös megértés a fontos, úgy a hívek, mint a pap részéről.

Idáig sajnos sem a kutatók, sem a muzeológusok , történészek számára nem volt hozzáférhető a püspökség könyvtárának anyaga. Kíván-e ezen a téren változtatni? Lehetséges lesz-e a jövőben a kutatás a könyvtárban?

Nagyon tetszik nekem a könyvtár, nagyon gazdag. Magam is szeretnék megismerkedni ezzel a gazdagsággal. Ez egyházi vagyon és ezért a Szentszék ügyel arra, hogy ezek az anyagok, amelyek a könyvtárban vannak, meg legyenek őrizve. Hogy ne semmisüljenek meg, hogy ez a gazdagság a következő generációk számára is hozzáférhető legyen. Én is azt vallom, hogy ez a könyvtár hozzáférhető legyen az egyházi előírások keretei között ne csak a katolikusok számára, vagy a püspökség alkalmazottai számára, hanem mások előtt is megnyíljon. De ez újabb munkatársakat igényel. Amennyire én tudom, már végzik a katalogizálást. Mindenesetre ebben a kérdésben is várni kell. Egyrészt vannak a Szentszék által előírt normák, és természetesen figyelembe kell venni a biztonságot is, hogy ne károsodjon a könyvtár anyaga.