Időjárási kilengések a Kárpát-medencében

Ezzel kapcsolatosan felmerül a kérdés: Hogyan alakult nálunk az időjárás az elmúlt kétezer évben, voltak-e korábban is olyan különleges időjárási kilengések, mint korunkban, s ha igen, milyen hatással voltak a lakosságra, főleg a mezőgazdasággal foglalkozó, ebből élő emberekre. De nem csak őreájuk. Mert egy éhínség, járvány vagy a szélvihar és a kemény fagy hasonlóképpen sújtott mindenkit, a városi lakosokat is.

Az ember tevékenységét, sorsának alakulását, életének jobbra vagy rosszabbra fordulását mindig jelentősen befolyásolta az időjárás. Alább – Réthly Antal meteorológus ismeretanyagára támaszkodva – arról adok egy kisebb áttekintést, hogy mi és hogyan ment végbe ilyen vonatkozásban a Kárpát-medencében:

173 A Garam mentén rekkenő nyári napon Marcus Aurelius csapatai a markománok ellen küzdve bekerültek egy hatalmas zivatarba. A hőségtől eltikkadt katonákat – Xilophilinos görög író szerint – csak a felfrissítő eső mentette meg a pusztulástól.

268 A Duna menti országokban borzalmas járványok pusztítottak. Gót, szittya és római csapatok estek áldozatul.

547 Európában szigorú tél volt. A St. Denis apátság krónikása szerint olyan hideg volt, hogy a madarak röptükben megfagytak.

608 Ezen a télen olyan rettenetes hideg volt, hogy az enyhe Fekete-tenger is befagyott.

661 Nedves év. Zivatarokban és esőkben gazdag esztendő, sok ezer embert a zivatarok pusztítottak el. A hüvelyes veteményt a sok eső miatt nem takaríthatták be, a magok gyökeret eresztettek, és új termést adtak.

678 Olyan forró nyár lett, hogy az erdők, szénaboglyák, háztetők meggyulladtak, a tavak, folyók, kutak kiszáradtak.

695 Igen szigorú tél. A szőlőtőkék mindenütt kipusztultak.

763 Európában példátlanul hideg tél, valószínűleg Európa teleinek a legszigorúbbika. Már október 1-jén befagytak a folyók és a tengerek, még a Fekete-tenger és a Dardanellák is, mégpedig 30 hüvelyknyi (80 cm) vastagságban. A hótakaró pedig 15–20 hüvelyk magas volt (40–50 cm). A februárban fellépő hirtelen hóolvadás nagy áradást okozott. A kemény telet tartós szárazság követte.

821 Szokatlanul hideg tél. Már szeptember 22-én kezdődött a téli hideg, fagy és havazás, és majdnem megszakítás nélkül április 12-ig tartott. Európa folyóit egy hónapon át olyan vastag jégpáncél borította, hogy azokon a legnehezebb szekerek is közlekedhettek.

988 A nagy szárazság miatt nem volt termés, július 15-e és augusztus 13-a között olyan nagy volt a hőség, hogy a földeken minden tönkrement, és Németországban borzalmas éhínség lépett fel.

1019 Hóban gazdag, hosszan tartó, rendkívül szigorú tél. Számos ember megfagyott.

1043 Magyarországon oly hideg tél volt, hogy a marha az istállóban fagyott meg. A tél után óriási ínség lépett fel. III. Henrik német császár hada a Garamig hatolt előre, és csak a hirtelen beállott kemény tél miatt vonta vissza seregét.

1084 Sáskajárás volt.

1090 Európában elviselhetetlen hőség volt, különösen június 5-én. Szinte semmi sem termett.

1117 Lágy tél. Február elején olyan iszonyú égcsattogások voltak, mint nyáron.

1126 Januárban virágzottak Magyarországon a fák, áprilisban ért a cseresznye, májusban aratták a gabonát és augusztus elején volt a szüret.

1147 II. Géza magyar királynak Konrád császár ellen folytatott háborúja után „mondhatatlan, igen nagy aszály lőn, és a hosszú aszály után igen nagy drágaság lőn, hogy éhség miatt sok emberek meghalának”. Felicián esztergomi érsek állítólag 50000 véka gabonát osztott ki az ínségesek között, s példáját több főpap is követte.

1241 A tatárok 10 hónapig nem tudtak a Dunán átkelni, hol Pák királyi udvarbíró hadai álltak őrt. 1241 karácsonyán a Duna befagyott, de a magyarok Esztergomnál állandóan törték a jeget, és a végén vitézül ellenálltak.

1242 Midőn a tatárok borzasztó egész éves ittlétük után 1242 tavaszán kivonultak, újabb csapás érte vidékünket – az éhség és a sáska.

1260 A morvamezei ütközetben több katona pusztult el a nagy forróság következtében, mint fegyverek által. Július 12-én, a cseh Ottokár és IV. Béla seregeinek összecsapásakor az izzó forróságtól sok magyar katona pusztult el.

1275 Nyáron is olyan hideg volt, hogy semmiféle gabona és gyümölcs meg nem érhetett.

1294 Olyan enyhe tél volt, hogy fűteni sem kellett.

1328 Ebben az évben végződött az 1310 óta tartó nyomorúságos évek sora. Bőséges gabona, bor és gyümölcstermés. A jó esztendők gyakran megismétlődtek.

1363 Nagy csapás nehezedett a hazára 1363-ban és 1364-ben. A példa nélküli aszály és az ennek nyomán támadt terméketlenség és éhség enyhítése céljából Lajos király meghagyta az elöljáróknak, hogy házról házra menve írják össze a gabonakészletet, melyből mindenkinek meghagyatott egyévi szükséglet, a többit köteles volt kiszabott áron eladni. De ezen bölcs intézkedés az éhhalált sok helyen megakadályozni nem volt képes.

1386 Alig szállt meg az új magyar király (Károly) Budán, olyan forgószél támadt, amilyenre a legöregebb emberek sem emlékeztek. Pehely gyanánt tépte le a tornyok és házak tetejét.

1420 A fák kétszer virágoztak és termettek gyümölcsöt. A gabonának április 7-én már kifejlett kalásza volt. A cseresznye áprilisban, a szőlő májusban kezdett érni.

1426 Nagy ínség volt ebben az esztendőben. Majdnem naponta esett, annyira, hogy a földeken nem lehetett dolgozni. Emberben és állatban hiány volt. A gabona és szőlő rosszul sikerült, minden megdrágult. December 6-án a mezők és a fák virágba borultak. Nem volt tél.

1470 Kései termésű év, csak Jakab napja (július 25.) körül arattak. Kevés gabona termett. A bor gyalázatosan savanyú volt.

1473 Olyan nagy szárazság volt, hogy az emberek át tudtak gázolni a Dunán.

1474 Közép-Európában Szent Péter és Pál napján du. 3 órakor nagy vihar volt, amely sok vidéken házakat és városokat döntött le, különösen az erdőkben pusztított, és a Rajna vidékétől egészen Magyarországig terjedt. Augsburg Szent-Ulrich-templomát is összedöntötte, agyonütvén a papot ministránsaival és harminc embert.

1480 Gergely Amus pálos generális szerint, „midőn 1480-ban Magyarországon a nagy és hosszú szárazság következtében a mező kiszáradt és a források kiapadtak, a dicső és egyszersmind ájtatos király (Mátyás, az igazságos) felszólítására Gergely és a kolostor tagjai, számra 300-an, ünnepies körmenetben vonultak Budára a királyi várkápolnába, hol buzgó imák közt esedeztek az országos csapás megszüntetéséért.” A körmenet után megjött az eső.

1500 A jobbágyokat az élelmiszerhiány oly mértékben sújtotta, hogy bükkmakkból kényszerültek kenyeret készíteni, és ilyen bükkmakkból készített kenyerekkel táplálkozni.

1502 Június 8. – Ezen a napon akkora vihar támadt Magyarországon, hogy sok ember a házában pusztult el, a mennykő minden állatot agyonütött a mezőn, a földeket és szőlőket úgy letarolta, hogy rá sem lehetett ismerni, a venyigéket pedig csodálatos nagyságú jégszemek tépték ki.

1539 Ebben az évben telünk nem volt, a nyár olyan forró volt, hogy az embereknek éjjel kellett dolgozniuk. Szalma, széna és sarjú sem termett, kukoricatermés sem volt, gabona is kevés, de jó.

1549 Takarmányhiány, a szarvasmarhákat az erdőkbe terelték élelemért. Bor is kevés termett, de igen jó és erős, úgy égetett, mint a pálinka. Árpa és zabkenyeret ettek az emberek.

1556 Március végétől április 27-ig derült ég mellett olyan nagy hőség volt, amilyet korábban még nyáron sem éreztek, majd Bertalan napja (augusztus 24.) körül havazott. E két hónapon át fényes üstökös volt látható, amely a Naphoz hasonlított és egészen szokatlan volt. Karácsony napján nagy égiháború tombolt, és a villámcsapások következtében sok helyen egész falvak égtek le.

1559 A hó az embermagasságot meghaladta, s a rákövetkezett nagy éhség miatt a szegény emberek több helyen makkal éltek.

1590 Július 14. – A nagy jégeső az összes szőlőt elverte. Augusztus 31. – Ismét nagy jégeső, mely mindent megsemmisített.

1603 Ez évben iszonyú dögvész pusztított, amely nagyszámú halandót ragadott el, és átterjedt a barmokra is.

1606 Keresztelő Szent János ünnepe (június 24.) után három nappal a Sárkány melletti erdőben majdnem tenyérnyi magasságú hó esett.

1671 Júliusban nagy jégverés volt, férfiököl nagyságú jégdarabok hullottak.

1681 Oly gazdag borév volt, amilyent még nem éltek meg. A káposztáshordók is megteltek borral, nem volt elég edény a bor eltevésére. A gabonatermés is jó volt.

1707 Szép áldást ígért az Isten, de a szüret előtt tartós, nehéz esőzés volt, amelynek következtében majdnem minden a tőkéken rothadt. A bornak ijesztően penészes szaga volt, megrontotta a hordót is.

1708 Nyáron a pestis miatt a pozsonyi országgyűlés feloszlott. Szent Mihálykor (szeptember 29.) beállt a fagyos tél. Az őrt álló katonák álló helyükben megfagytak. A roppant hideg átment a következő esztendőre is.

1709 Január 5-én éjjel egészen rendkívüli és emberemlékezet óta nem volt kegyetlen hideg tombolt, mely megszakítás nélkül január 13-ig tartott. A hideg a legerősebb szeszt és a hordókban a bort is megfagyasztotta, a legtöbb kút vizén pedig jég képződött. A talaj megfagyott, és a szőlők elpusztultak.

1711 A sáskajárás és a rettenetes marhadögvész két éven át tartott. A kár a vetésekben, fákban katasztrofális volt.

1713 November 1-jén heves zivatar volt, ebben az évszakban szokatlan mennydörgéssel és villámlásokkal, és jég is esett. A villám több helyen tüzet okozott. November 3-tól 10-ig eső, 11-én havazás, 12-én rendkívül erős fagy, dühöngő északi széllel. A lehullott hó négylábnyi magas volt, november vége felé pedig újból erős fagyás jött, vad forgószéllel.

1727 Ezen a télen nem volt hó, április 19–22-én viszont nagy hóvihar jött, és a gyümölcsöt mind elpusztította.

1728 Egész januárban szép meleg idő. Szent Pálkor (január 25.) olyan szép idő volt, hogy a méhek kirajzottak.

1738 Az 1738-ra forduló tél a leghavasabbak közül való volt. A vaddisznók az erdőn a hó alatt jártak a makkot felszedni. Szinte olyan járataik voltak a hó alatt, mint az egereknek. A nagy szarvasok is orraikat feltartották, hogy a nagy hóban meg ne fúljanak.

1739 Gyenge bor- és gabonatermő év volt. A tél korán állt be. Simon és Júdás napján (október 28.) már megkezdődött a fagy, úgyhogy nehéz szekereket elbírt a megfagyott sár. A káposzta a földeken teljesen megfagyott, s az embereknek jóformán nem lett ennivaló káposztájuk. A leszüretelt szőlőt legnagyobbrészt fagyottan vitték be, s az emberek a szobákban vagy a meleg pincékben olvasztották ki, ami azonban sokáig tartott. Kevés és gyenge bor termett.

1781 Július 6. – Ezen a napon észlelték hazánkban a legnagyobb meleget (42,5 °C). Néhány napig oly nagy volt a hőség, hogy a mézeskalácsosoknál megolvadt a viasz.

1791 Április 22–25. – A húsvéti ünnepek a szokásos egyházi szertartásokkal teltek. Nagypénteken olyan villámlásban és mennydörgésben volt részünk, amilyet nyár közepén is alig remélhettünk volna. Az időjárás szeszélye folytán húsvét mindkét napján bőséges záporok voltak.

1799 Egyike a leghidegebb teleknek. December 8-án befagytak a fűtött szobák ablakai és február 20-ig nem olvadtak ki. A pincékben egész télen be voltak fagyva a csapok, a 22 öl (kb. 42 m) mélységű kutak is befagytak. „Megfagyott az égetett bor is. A tanyákon, amint hálásra leszállottak a kazlakra a varjúk, úgy találtattak megfagyva seregestül. Az élőfák úgy megzúzmarásodtak, hogy az ágaik letöredeztek alatta.” A tengerek a Krisztus utáni 763-ik év óta nem fagytak be úgy, mint ezen a télen. 220 napig volt fagy alatt a föld színe.

(A tizenkilencedik és a huszadik század különleges időjárási eseményeit jobbára már a meteorológiai szolgálatok feljegyzései tartalmazzák.)

Az itt felsorolt tények alapján elgondolkodhatunk azon, hogy az időjárás terén egyáltalán nevezhető-e valami szokatlannak. Amint ebből a rövid összefoglalóból is kiderül, időszámításunk kezdete óta már mindenféle időjárás előfordult, amilyet csak el tudunk képzelni.

Az időjárást nem tudjuk befolyásolni. Nem tehetünk mást, mint hogy bízunk abban, hogy a jövőben elkerülnek bennünket mindazok a szélsőséges meteorológiai hatások, amelyek károkat és tragédiákat okozhatnának.