Humorral is lehet emlékezni ’48-ra

A helyi politikusok beszédet mondanak, az iskolások Petőfi-verset szavalnak – így festenek általában országszerte a március 15-i megemlékezések. Sikerül emberközelbe hozni, a diákoknak emészthetővé tenni az akkori történéseket? Nem a megemlékezésekkel van a fő gond, hanem általában a történelemoktatással, véli Simon Attila történész, a Fórum Intézet igazgatója és a Szlovákiai Magyar Történelemtanárok Társulásának elnöke. „Még mindig messze vagyunk attól, hogy élővé tudjuk tenni a történelmet. Hogy Petőfit, Kossuthot és a többieket nem valamiféle érinthetetlen szimbólumokként kezeljük, hanem hús-vér emberként – mondta lapunknak Simon. – Meg kellene tanulnunk úgy hozzányúlni a múlthoz, mint például az amerikaiak: hogy a himnuszt akár rockosított formában is lehessen játszani, s hogy filmet nézhessünk például Petőfi szerelmi életéről.” Simon arras is rámutatott:  kortárs keretek közé kell helyezni a történelmi üzeneteket. „Le vagyunk maradva abban, hogyan kössük össze a múltat a jelennel – állítja a történész. – Hogy amikor 1848 liberális eszméiről beszélünk – a sajtószabadságról, a törvény előtti egyenlőségről –, akkor a diákok átérezzék, hogy mindez az ő életükről is szól, azok az eszmék és gondolatok ma is érvényesek. A dicső múlt és a tradíciók önmagukban semmit sem érnek, ha a jelen emberét nem tudják megszólítani, ha nem segítenek neki saját életét értelmezni.” A hazai magyar történelemoktatásban ugyanakkor Simon szerint 1848 kiemelt jelentőségű. „Ami probléma, az a történelemoktatásunk helyzetéből adódik: a külön magyar központi tantervek, magyar tankönyvek hiányából, a kevés óraszámból. Másrészt 1848 azért kiemelt jelentőséggel bír az oktatás során, így a fenti gondokat lelkesedésükkel és szakértelmükkel felül tudják írni a kollégák.” Világosan át kell gondolni a megemlékezés célját, ami néha elsikkad, véli Petres Csizmadia Gabriella módszertani szakember, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója, aki szerint a megemlékezési műsorok készítőinek fel kell tenniük az alapkérdést: mi haszna van ebből a gyereknek? „A negyvennyolcas megemlékezéseknél a nemzeti múlton keresztül közelítjük meg az ént, formáljuk a személyes identitást. Tágabb keretbe helyezzük a személyiséget, hogy a gyerek tudja, hova tartozik” – mondta lapunknak a szakember, hozzátéve:  ez kisebbségi közegben különösen fontos. „Ha tisztáztuk a célunkat, a megemlékezés műsorát úgy állíthatjuk össze, hogy hosszú távon is nevelő hatást gyakoroljon a gyerekre. Szóba kell hozni, hogy a célok között ott van a helyi közösséghez való tartozás, a közösségi múlt közös ápolása. El kell érni, hogy a gyerek megértse, ez nem csak formalitás” - hangsúlyozta a szekember. Egy műsor készítésénél az értő előadás a fontos Petres Csizmadia szerint. „Nem évről évre ismétlődő kliséket kell hangoztatni, hanem a mára kell lefordítani az ünnep jelentését – mondta a módszertani szakember. – A nagy nemzeti verseinkkel nincs semmi gond, de ha nem létesítünk hidat a gyerekhez akár csak egy értelmező beszélgetéssel, nem mondanak neki semmit.” Petres Csizmadia hozzátette, ha az ünnepekre rakódott pátosz helyett akár a humor és az irónia eszközeit használják, az vonzó tud lenni a fiatalok számára.