Hogyan lesz törvény a nép akaratából?

Politológusok szerint viszont bármilyen is a törvényi háttér, ha eredményes és sikeres egy referendum, lehetetlen, hogy a képviselők figyelmen kívül hagyják eredményét. Vox populi vox Dei – a nép akarata Isten akarata, tartja a latin mondás. Abban kevesen kételkednek, hogy egy sikeres népszavazás eredménye törvényerőre kell, hogy emelkedjen, az viszont egyáltalán nem világos, milyen módon kellene ennek megtörténnie. Ebben a mostani referendum vétlen, a homályos törvényi háttér a hibás. Eddig ez megfelelt a politikai pártoknak is. Homályos szabályokA népszavazás a közvetlen demokrácia fontos eleme – ilyenkor a választópolgárok nem képviselőiken keresztül, hanem közvetlenül hozhatnak döntéseket fontos kérdésekben. A kérdés csupán az, hogy ezek a döntések hogyan emelkednek törvényerőre (e nélkül ugyanis nem hajthatóak végre) – ebben pedig nem egységes sem a politikusok, sem az alkotmányjogászok álláspontja. Egyesek szerint szélsőséges esetben az is megtörténhet, hogy egy eredményes és sikeres népszavazással kinyilvánított népakarat nem kerül bele a törvényekbe, ezért pedig jogi úton senki sem vonható felelősségre. A népszavazásról az alkotmány rendelkezik, külön törvény már csak a referendum lebonyolításával foglalkozik. Az alaptörvény viszonylag szűkszavúan fogalmaz. A népszavazás akkor eredményes, ha a választópolgárok többsége részt vesz rajta (legalább 50%-os részvétel plusz egy szavazat), valamint ha a résztvevők többsége igennel voksol. Eddig világos, az utána következő pontban azt olvassuk: „Népszavazáson elfogadott javaslatokat a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa törvényként hirdeti ki.” Törvény vagy nem törvény?Ezt a megfogalmazást az alkotmányjogászok és politikusok többféleképpen értelmezik. „Ezt nem lehet úgy érteni, hogy olyan törvénnyé válnak, mint amilyeneket a parlament szokott elfogadni” – véli Marián Giba alkotmányjogász, a pozsonyi Komenský Egyetem oktatója. Formai szempontból a kérdések nem felelnek meg a jogszabályoknak – nincsenek paragrafusaik, indoklásuk, nem mentek át a törvényalkotási folyamaton. „A népszavazás eredményének a jelen körülmények között nincs automatikus jogi hatása, a parlamentnek kell törvényi formát adni neki” – véli Lucia Žitňanská (Híd), korábbi igazságügyi miniszter. Szerintük, ha eredményes lesz a népszavazás, a parlamentnek erről külön törvényt kellene elfogadnia – az viszont nem világos, hogy ezt kinek kellene benyújtania, s legfőképpen, ki kötelezné arra a képviselőket, hogy megszavazzák. Az alkotmány ugyanis kizárja az imperatív mandátumot – az alaptörvény szerint a honatyákat nem kötik parancsok, „személyesen, saját lelkiismeretük és meggyőződésük” szerint kell voksolniuk. Így elvileg megtörténhetne, hogy egy eredményes referendum válaszait tartalmazó tervezetet nem szavaz meg a képviselők többsége – ezért pedig senki sem büntetheti meg őket. Ebből a szempontból érdekes az Alkotmánybíróság 1997-es döntése: akkor azt mondta ki a testület, hogy a képviselőknek meg kell szavazniuk a tervezetet, ám be nem tartása esetére szankciókat nem rendelt az előírás mellé. Politikai elemzők ugyanakkor kizártnak tartják, hogy a képviselők többsége szembemenne a népakarattal – ezzel saját maguk ellen mennének. Gyakorlatilag tehát minden bizonnyal a képviselők többsége megszavazna egy ilyen törvényt. Egyenesen a törvénytárbaAlkotmányjogászok egy másik csoportja viszont úgy véli, nem kell erről külön törvényt hozni, a referendum eredménye automatikusan törvényerőre emelkedik. „A népszavazás nem egy drága közvélemény-kutatás. Eredménye a törvénytárba kerül, és olyan ereje van, mint egy alkotmánytörvénynek” – véli Daniel Lipšic (Nova) korábbi igazságügyi miniszter. Hozzá hasonlóan vélekedik Radoslav Procházka alkotmányjogász, a Sieť elnöke is. „Az eredményes népszavazás eredménye az egész államhatalmat kötelezi” – fejtette ki. Lipšic szerint ezt azt jelenti, hogy ha a mostani népszavazás eredményes lesz, akkor a parlament például nem fogadhat el törvényt a melegházasság bevezetéséről. Ha ezt megtenné, az Alkotmánybíróságnak ezt – a népszavazás eredményére hivatkozva – meg kellene semmisítenie. Olyan, mint egy alkotmánytörvényA referendummal kapcsolatos diskurzusban többször megjelenik, hogy a népszavazás eredménye alkotmánytörvény lenne. Ez nem pontosan így van, viszont hatása gyakorlatilag felér egy alkotmánytörvénnyel – eredményét ugyanis csak alkotmánytörvénnyel írhatja felül a parlament –, sőt egy kicsit még több is – a módosításra ugyanis legkorábban a népszavazás után három évvel kerülhet sor. Ezért a referendum első kérdése sem teljesen irreleváns. Igaz, hogy a népszavazás kiírását kezdeményező petíció elindítása után – tavaly februárban – a parlament elfogadta, hogy a házasság csak egy nő és egy férfi köteléke lehet, ám ha a referendum eredményes és sikeres lesz, akkor ezt 2018 tavaszáig meg sem lehet változtatni. Jelenlegi állapotában az alkotmány ezen részét bármikor át lehet írni, „csak” 90 képviselő kell hozzá. Felmerülhet a kérdés, ha már ez benne volt az alaptörvényben, az Alkotmánybíróság miért nem húzta ki a kérdések listájáról tavaly ősszel, amikor Andrej Kiska normakontrollt kért a testülettől. A válasz: az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a kérdések nem ellentétesek-e az alaptörvényben lefektetett kizáró okokkal. Ezek között pedig nem szerepel az, hogy egy már létező passzusról lehet-e szavazni. Eddig nem volt dilemmaA fent leírt dilemmákkal akkor kell megbirkózniuk a képviselőknek, ha a népszavazás eredményes lesz, ha 50%-nál alacsonyabb lesz a részvétel, akkor nincs miről beszélni. Eddig egyébként ez a kérdés mindig csak akadémiai szinten merült fel, éppen a magas kvórum miatt: az eddigi hét népszavazásból csak egy volt eredményes. „Egyetért azzal, hogy a Szlovák Köztársaság váljon az Európai Unió tagjává?” – 2003-ban erre a kérdésre kellett válaszolni igennel vagy nemmel. Két nappal a sikeres népszavazás után az akkori házelnök egy határozatot adott ki, amiben konstatálta a voksolás eredményét és tényét. A referendumot viszont ebben az esetben a társulási szerződés aláírása és ratifikálása követte, valamint a vonatkozó alkotmánytörvények elfogadása, így itt ez a dilemma nem merült fel. (MSz, TASR)