Hiába az egészségügybe fektetett pénz, ha nem tudjuk hatékonyan elkölteni

Az INESS immár másodjára publikálta az Egészség a pénzért nevű indexet, melynek segítségével az elemzők arra mutatnak rá, hogy az európai országokban mennyire használják fel hatékonyan az egészségügyre fordított anyagi forrásokat. Vagyis ezen a listán azok az országok végeznek az első helyeken, amelyekben a lehető legkevesebb befektetett pénzből a leghatékonyabb egészségügyi ellátáshoz lehet hozzájutni.

Az index létrehozásához összesen 23 mutatót vettek figyelembe, ezek közé tartozik például a születéskor várható élettartam, a kórházi kezelések átlagos hossza, vagy az antibiotikumok fogyasztásának mértéke.

Pazarló Svájc

Az elemzésben vizsgált 25 európai tagország közül Szlovákia a lista 21. helyén végzett, ami a tavalyi eredményekhez képest ugyan némi javulást jelent (akkor 26 országból a 24. helyen állt), de még mindig jócskán elmarad az élmezőnytől. Az INESS szakértői szerint Izlandon használják fel leghatékonyabban az egészségügybe fektetett pénzt, utána következik Olaszország, majd Spanyolország. A V4-es országok közül Lengyelország a 4., Magyarország a 7., Csehország pedig a 15. helyen zárt. Talán elsőre meglepőnek tűnhet, de a lista utolsó helyén Svájc szerepel.

Martin Vlachynský, a tanulmány egyik szerzője hangsúlyozta: ez azért lehetséges, mert a listán nem pusztán az egészségügyi ellátás minőségét veszik figyelembe, hanem azt is, hogy ezt mennyi pénzért sikerül elérni.

„Svájcban az egészségügyi ellátás minősége átlagon felüli, de ezért drágán meg is fizetnek. Amíg Szlovákiában egy lakosra átlagban 1200 euró jut az egészségügyben, addig Svájcban ez az összeg 9 ezer euró. Az ottani gazdagság lehetővé teszi, hogy olyan szolgáltatásokért fizessenek, amelyek alacsony hozzáadott értéket hordoznak. Egy vakbélműtétet például elvégezhetnek ezer euróért, de luxuskörülmények között egy elit kórházban akár tízezer euróért is. Az eredmény várhatóan egy kicsit jobb lesz, de nem tízszer jobb”

– magyarázta az index működésének lényegét a szakértő. Éppen ezért is lehetséges Lengyelország jó eredménye, ahol ugyan az egészségügyi ellátás minősége jócskán átlagon alul van, de ezt úgy érik el a lengyelek, hogy a lakosság arányára átszámítva ők fektetik a legkevesebb pénzt az egészségügybe.

Víruskezelésből kiváló

Vlachynský hozzátette, hogy Szlovákia apróbb ugrását nem a korábban is vizsgált mutatók javulása eredményezte, hanem az, hogy az idei módszertant már frissítették egy koronavírussal kapcsolatos adattal. Ez a mutató az egymillió főre átszámított halálozási arány, amiben Szlovákia Európa élén jár, ebből a szempontból mi szerepeltünk a legjobban.

„Bár ezen lehetne vitatkozni, de jelenleg úgy gondoljuk, hogy ez a mutató árulja el leginkább az adott országok felkészültségét a világjárványra”

– olvasható a tanulmányban.

Egy másik mutató, amiben Szlovákia jól teljesít, az orvosi egyetemek végzőseinek száma a lakosság arányához képest (a 25 vizsgált állam közül ebben a hetedik legjobbak vagyunk). Vlachynský szerint ezt a számot azért fontos figyelembe venni, mert a több diák a jövőben potenciálisan nagyobb munkaerőt, több kutatást és több innovációt jelent. Ugyanakkor hozzá kell tenni: a tanulmány nem veszi figyelembe, hogy a végzősök közül hányan maradnak Szlovákiában, pedig közismert, hogy nagyon sok fiatal inkább külföldre megy dolgozni.

Más mutatókban viszont továbbra is rendkívül rosszul áll a szlovák egészségügy. Utolsók vagyunk például a 65 év felett leélt egészséges évek számában, nálunk a legmagasabb a kórházi kezelésre szoruló cukorbetegek aránya, és nagyon rosszul állunk az egészségügyi és szociális munkások szempontjából is. Vlachynský le is szögezte, hogy a legtöbb mutató tekintetében Szlovákia átlagon alul teljesít, ezért is a rossz eredmény.

Mi a tanulság?

Az INESS elemzője hozzátette: természetesen nem lehet erre az indexre alapozni a teljes szlovák egészségpolitikát, viszont nagyon jó kiindulópontként szolgálhat a szélesebb közéleti vita elindításában, és rámutathat a szlovák egészségügy bizonyos hiányosságaira. Vlachynský szerint szükség lenne a krónikus betegségek elkerülésére, amihez motiválni kellene az embereket a megelőzésre, javítani kellene a gyógyszerpolitikát, és mindenképpen meg kellene erősíteni a kutatásokat az orvosi egyetemeken.