Hány magyar ovis van?

A 2019/2020-as tanévben 715 magyar vagy szlovák–magyar közös igazgatású oktatási intézményben 49087 diák kezdte meg tanulmányait. Ennyi intézményünk még sosem volt: 2016 óta 29 iskolával vagy óvodával nőtt az intézmények száma, az ezeket látogató gyerekek összlétszáma azonban továbbra is csökken. Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője lapunknak elmondta, a minisztérium által közzétett friss adatok számára azzal a tanulsággal szolgálnak, hogy nagyon keveset tudunk objektíven az iskolaügyről. „Az oktatásügyben rengetek számadat van, ezeket az állami intézmények begyűjtik, de a számos mérés ellenére sem tudunk dolgozni ezekkel az adatokkal, nem tudjuk megállapítani belőlük a problémák okait, és nem tudunk ezekre megoldásokat találni: nincs arra hivatott sem országos, sem magyar intézmény, amely foglalkozna ezekkel az adatokkal – nyilatkozta lapunknak Fodor, hozzátéve, az érzelmi megközelítéseknek tudományossággal kellene társulniuk, hogy tisztábban lássunk. – Az országos számokat meg kellene nézni kistérségekre lebontva is.” A vegyes iskolák helyzetét Fodor kissé kaotikusnak tartja. „Valahol az egyik, valahol a másik nemzetiség van többségben, ez a szülőket is befolyásolhatja a választásban” – magyarázta az igazgató.

Több ovis

Az elmúlt négy év legtöbb óvodását könyvelheti el a 2019/2020-as tanév, összesen 7295 gyerek jár magyar vagy szlovák–magyar óvodába a jelenlegi tanévben, az ország 348 intézményének valamelyikében. Az elmúlt négy évben hat magyar és két szlovák–magyar közös igazgatású óvoda nyílt az országban. Fodor Attila szerint azonban a magyar ovikba járó gyerekről nem hihetjük automatikusan azt, hogy magyar gyerekek. „Kicsit belenéztem az adatokba, és úgy látom, a növekedés legnagyobb részben a Dunaszerdahelyi járásban történt, ha jól emlékszem, közel 2/3-át ez járás adta a növekedésnek. Ha ez igaz, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy vajon magyar gyerekekről beszélünk-e. Ugyanis szlovák gyerekek is járnak magyar ovikba, mert nincs a környékükön szlovák, ezért az óvónők is sok esetben szlovákul foglalkoznak a gyerekekkel” – részletezte a problémát Fodor.

A Rákóczi Szövetség, amely 2004 óta figyeli a magyar kiselsősök számát, közleményében arra hívja fel a figyelmet, hogy 2008-tól 3700 körül stabilizálódik a hazai magyar elsősök száma. Az idei tanévet 3646 gyerek kezdte magyar alapiskolában, ez nyolc diákkal több az előző tanévhez képest. 

A Rákóczi Szövetség összesítése szerint a legtöbb kiselsőst a Dunaszerdahelyi (659), a Rimaszombati (599) és a Komáromi járásban (577) íratták magyar iskolába. „Az egyes járások magyar és szlovák iskolakezdőinek egymáshoz viszonyított arányszámai tekintetében is ez a három járás jár az élen, azonban e vizsgálati megközelítésben a Komáromi járás vezet – az idei évben a Komáromi járás valamennyi iskolakezdőjének közel kétharmada (65,9%) magyar iskolában kezdte meg tanulmányait” – írja a szövetség az összesítésében. Ezzel ellentétben a legkevesebben Nyitra (14), Kassa (28) és Pozsony megyében (39) kezdték a magyar iskolát. 

„Megcsináltam az óvodák, az alapiskolák és a gimnáziumok elemzését, és nem kell elkeseredni, lehetünk optimisták: bár a fenti probléma ismeretes, az óvodásaink száma ezzel együtt is növekedett, méghozzá majdnem duplájával meghaladta az országos növekedést. Ez minimum annyit jelenthet, hogy az alapiskolások stagnáló száma, amely 5 év tart, megmarad, de akár emelkedhet is” – vélekedik Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője.

Középiskolai leépülés

Prékop Mária, az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelős főosztályának vezetője lapunk megkeresésére elmondta, őt leginkább a szakközépiskolások száma aggasztja. „Számomra semmi nem olyan riasztó, mint a szakközépiskolák helyzete. Négy év alatt eltűnt ezer gyerek” – nyilatkozta Prékop. A lehetséges indokok között említette, hogy a szakok összetétele nem minden esetben egyezik meg azzal, amit a diákok vagy a szülők elképzelnek, ezért a szlovák iskolát választják. Ugyanezzel összefügg az is, hogy vannak szakok, amelyeket magyarul nem, vagy csak részben oktatnak. Ezt támasztja alá egy két évvel ezelőtt készült felmérés is. „Az alapiskolásoknál gyakori válasz volt, hogy azért nem mennek magyar szakközépiskolába, mert nem találnak olyan szakot a közelükben, amelyet szívesen tanulnának. Ezért inkább szlovák iskolát választanak” – mondta Prékop.

Hozzátette, régebben a szülők is nagyobb hajlandóságot mutattak arra, hogy gyerekeiket egy távolabbi iskolába küldjék, míg ma nehezebben engedik el őket, inkább szlovák középiskolába íratják.
Fodor Attila a középiskolákkal kapcsolatban megjegyzi, ebben az esetben a leépülést kellene megakadályozni. „Egy év alatt például elvesztettünk 248 magyar gimnazistát. Ez megegyezik a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium négy évfolyamába járó diákok számával” – ismertette a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője.

Alapiskola nélkül?

Az osztályvezető arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre nő azon gyerekek száma, akik az alapiskolát sem fejezik be, ezért a középiskolások között már meg sem jelenhetnek. Ezt az is magyarázhatja, hogy növekszik a hátrányos helyzetű gyerekek száma, akik közül sokan nincsenek olyan helyzetben, hogy középiskolába járhassanak. „Európai uniós előírás szerint 2020-ig mindenhol 10% alá kell csökkenteni azoknak a gyerekeknek a számát, akik nem fejezik be az alapiskolát. Bár mi nem lépjük túl ezt az arányt, nem tudunk mit kezdeni a problémával: 2016-ban országosan 6% volt azon gyerekek aránya, akik nem fejezték be az alapiskolát, mára ez több mint 8%. Sőt, a keleti régióban eléri a 15%-ot” – magyarázta lapunknak Prékop, aki szerint ez lehet az egyik fő oka annak, hogy látványosan csökken a szakközépiskolákba járók száma, mivel a gimnáziumban tanulók nem fogynak ilyen mértékben. „A különböző tesztek és mérések eredményeiből is látjuk, hogy a hátrányos szociális helyzet egyre inkább rányomja a bélyegét az iskolai teljesítményre. A marginalizált roma közösségekben élő gyerekek több mint harmada nem fejezi be az alapiskolát” – mondja Prékop, hozzátéve: ez nem kizárólag oktatásügyi probléma.

Megyei gond

Prékop szerint a problémát súlyosbítja, hogy a megyék határoznak a létszámokról, viszont a nemzetiségi iskolák esetében nem szerencsés, ha a kerületek döntenek, főleg, ha olyan iskoláról van szó, amelyből csak néhány van az országban. Szintén a szakközépiskolások számának csök-kenéséhez vezet, hogy a tanulási nehézséggel, tanulási zavarral vagy egészségkárosodással diagnosztizált gyerekeket később is ez alapján ítélik meg, nem pedig valódi képességeik alapján. Az osztályvezető szerint az alacsony végzettségűek számának csökkentéséhez elsőrendű szempont a kötelező óvodáztatás.