Ha nem cselekszünk, a 40 fok sem lesz ritkaság

A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet figyelmeztetése szerint Szlovákia déli részén a hőmérséklet elérheti a 39 Celsius-fokot. Az elmúlt évekhez képest mennyivel nőtt az átlaghőmérséklet, illetve csökkent a csapadékmennyiség térségünkben?

A hetvenes évek végétől a globális felmelegedés miatt Közép-Európában, Európában, sőt az egész Földön melegedő tendencia érzékelhető. A szárazföldi területeken ez egyértelmű, a melegedés mértékében azonban vannak különbségek. Az egyes évek között szintén tapasztalunk némi ingadozást, nem egy monoton folyamatról van szó, ami azt jelentené, hogy minden év egyre melegebb. Ezt az ingadozást azonban felülírja az egyirányú növekedés, ami egyértelműen melegedési folyamatot mutat. A 20. század elejétől nézve globálisan nagyjából 1,2 foknál járunk. A Kárpát-medencében az évszakok függvényében szintén 1–2 fok közötti felmelegedéssel kell számolni, a 70-es évektől ennyit észleltünk. A nyári időszakban az éves átlaghoz képest valóban kicsit nagyobb mértékű, de alapvetően minden évszakban megfigyelhető a melegedés.

Az ingadozás ellenére a következő nyarak várhatóan még melegebbek lesznek. Ez azt jelenti, hogy a következő 10 évben még visszasírjuk a 39 Celsius-fokot? Milyen tempójú melegedésről beszélünk?

Nagyon sok függ attól, hogy sikerül-e csökkenteni a fosszilis energiahordozók használatát, illetve a Párizsi Egyezményben megfogalmazott célokat teljesíteni tudjuk-e. Itt másfél fokos melegedést tűztünk ki, de még a 2 fokosban is kiegyeznénk. Mint említettem, globálisan már 1,2 foknál járunk, az 1,5-öt egy-két évtizeden belül meghaladjuk. A célkitűzés 2100-ig szól, de a 2 fok reálisan csak akkor tartható, ha nagyon gyorsan, már holnap elkezdjük a kibocsátás csökkentését. Egyéni szinten is, de főként az ipari fogyasztók radikális váltásával. Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – szerk. megj.) 2018-as jelentése szintén vizsgálta, hogy a másfél fok mennyire elérhető, s a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy mindent be kell vetni, másként nincs rá esély. A nyári időszakban a melegedés egyrészt az átlag eltolódásával jár, a másik oldalon pedig a napi maximum hőmérsékletek is kitolódnak néhány fokkal. Ez azt jelenti, hogy akár a 40 fokos maximum hőmérséklet sem lesz annyira ritka, mint eddig. Magyarországon az eddig valaha mért maximum hőmérséklet 41,9 Celsius-fok volt, amit 2007-ben mértek. Ebből is látszik, hogy nem évről évre történik a felmelegedés. Előfordul az erős hőhullámok megjelenése, ami főként a nagy térségű folyamatoktól függ, tehát attól, hogy egy anticiklonális helyzet megül egy medencében, a nyári erős besugárzás hatására pedig könnyen megtörténhet, hogy a magas hőmérsékletek tartósabban is jelen vannak. A 35 fok feletti hőmérséklet több napon keresztül tarthat, ami a napközbeni időszakban megterhelő a szervezet számára, a városi környezetben pedig éjszaka sem feltétlenül hűl le eléggé a levegő. Érdekesség, hogy Magyarországon épp tegnap éjszaka dőlt meg egy negatív napi hőmérsékleti rekord. Az Északi-középhegység adott napra vonatkozó legalacsonyabb napi hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékletet mértek. Mikor anticiklonális helyzet van, nincsenek felhők az égen és azokon a területeken, ahol nincsenek sűrűn épületek, nagyon le tud hűlni a levegő.

Az IPCC-jelentés szerint a másfél fok egyre kevésbé reális, visszafordítható ez a folyamat vagy bármit is teszünk, az 1,5–2 fokos melegedés már elkerülhetetlen?

A másfél fok annyira közel van, hogy elkerülhetetlen, 2100-ra a 2 fok reálisabbnak tűnik. A Párizsi Egyezmény esetében az egyes országok saját maguk határozzák meg, milyen feladatokat vállalnak, illetve milyen ütemben hajtják őket végre. Ezeket a vállalásokat 5 évente le kell adni, majd értékelni kell, elindult-e a megfelelő irányba a folyamat. A jelenlegi állapot szerint úgy fest, hogy még a 2 fokot sem tudjuk elérni, mert maguk a vállalások sem elég erősek. A jelentésben is erre mutattak rá, nem azt mondták, hogy reménytelen, hanem azt, hogy elérhető cél, de a jelenlegi vállalások nem elegendőek hozzá. Ez továbbra is így van, nem is feltétlenül az elindult dolgokról van szó, már a vállalás is kevés. Ha minden úgy marad, ahogy van, sokkal melegebbre kell készülni az évszázad végére. Sőt, egyre inkább gyorsuló folyamatról van szó, így a következő 20 évben további 0,5–1 fokos melegedés lesz kimutatható az átlaghőmérséklet terén. Mindez akkor következik be, ha ugyanilyen intenzíven használjuk a fosszilis energiákat és nem vonjuk be hatékonyabban a megújuló energiaforrásokat. Fontos, hogy lokálisan lehet igazán eldönteni, hogy az adott régióban mi az, ami a legkönnyebben megvalósítható és a leghatékonyabban működik. Vannak területek, ahol a szélenergia, máshol a napenergia vagy a geotermikus energia válik be legjobban. Annak érdekében, hogy biztosítani tudjuk az energiaigényt, nemcsak egy megújuló energiaforrást kell használni, hanem minél több félét. Ez a másik tényező, az energiaigényt is meg kell próbálni csökkenteni. A műszaki berendezéseknél használt besorolás jó példa, abba az irányba kellene indulni, hogy minél kevesebb energiát igényeljenek ezek az eszközök. A szükséges energiát pedig nem a fosszilis energiahordozókkal kellene biztosítani, hanem megújuló energiaforrásokból, hogy az üvegházhatású gázok, illetve az antropogén kibocsátás révén keletkező koncentrációnövekedés lassuljon, esetleg vissza is forduljon. Egyelőre nincs szó lassulásról, a szén-dioxid évente körülbelül 2 ppm-mel növekedik, az ipari forradalom előtt 280 ppm volt a légköri jelenléte, most 415, ami majdnem 50%-os emelkedés. Ha nem teszünk ez ellen, az évszázad végén már 1000 ppm-nél fogunk járni. Ez a gyorsulás a hőmérsékletben is megjelenik, de ha a „zöldítés” és a megújuló energiákra való áttérés, valamint a dekarbonizáció megtörténik, akkor van rá esély, hogy a 2 fokos cél megvalósuljon. Ehhez azonban már holnap kell cselekedni, és nem érünk rá. Nincs idő arra, hogy 20–30 évig húzódó folyamat legyen, gyakorlatilag 10 éven belül nagyon radikálisan le kell csökkenteni a felhasználást.

Ebből a szempontból a koronavírus-járvány, illetve az orosz–ukrán háború milyen szerepet játszhat? Felgyorsíthatja ezt a folyamatot vagy épp ellenkezőleg, még a korábbi vállalásoktól is visszaléphetnek az országok?

Ez már túlmutat a meteorológián, de a járvány bizonyos kibocsátó szektoroknál hozott csökkenést. Ha megnézzük a kibocsátási grafikonokat, látszik, hogy a Covid miatt volt némi csökkenés, de amint javult a helyzet, ez visszaállt. A trend nem tört meg. Hasonló volt a helyzet, mint a 2008-as gazdasági világválság során, vagy a 70–80-as években tapasztalt olajválságok idején. Egy-két éves visszaesés mutatkozik, de utána ugyanolyan ütemben folytatódik a kibocsátás. A gyors visszaállás helyett ezt az időt felhasználhattuk volna a megújuló irányba terelő változások kifejlesztésére. A háború szintén egy ilyen apropó lehetne, hogy az orosz kőolaj, földgáz helyett szélenergiát vagy napenergiát használjunk, és fejlesszük ezt az iparágat. Ez azonban nem megy az egyik napról a másikra, az ellenlobbival pedig szintén nagyon nehéz harcolni.

Európában egyre gyakrabban fordulnak elő erdőtüzek, ez mennyire a globális felmelegedés következménye? Lekéstük a felkészülést arra, hogy megakadályozzuk ezeket a katasztrófákat? Milyen lépésekre lenne szükség a kormány vagy az illetékes szervezetek részéről?

A kibocsátáscsökkentés érdekében – ami alapvetően a hőmérséklet emelkedését lassítaná – ebben az esetben is mindenkinek meg kell tennie a maximumot. Látjuk, hogy változik a klíma, amire fel kell készülni. A legegyszerűbb lépés a tűzgyújtási tilalom bevezetése, amit mindenkinek be kellene tartani. Ha kialakul egy góc, az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban odaérjenek az oltást végző egységek. Általában három paraméter együttes megjelenése indítja be az erdőtüzet – a magas hőmérséklet és a hosszantartó száraz időszak, valamint a relatív nedvesség alacsony szintje. A szeles időjárás a terjedést segíti, a portugáliai, kaliforniai vagy görögországi esetek sokszor a tengerhez viszonylag közel eső területeken történtek, ahol a légmozgás erősebb, mint mondjuk a Kárpát-medence belsejében. Idén már a tavasz is száraz volt, majd a csapadékos időszak után a nyár ismét száraznak tekinthető. Ezen hatások összeadódásával könnyeben keletkezik tűz, de gyakran emberi mulasztás okozza a bajt. Az erdei szalonnasütés ellenőrizhetetlen erdőtüzet válthat ki.

A szárazság hatalmas kihívást jelent napjainkban, a termelők és a gazdák évek óta figyelmeztetnek az aszály negatív hatásaira. Fennáll a veszély, hogy az éghajlatváltozás miatt egyes növények termesztésével felhagynak a térségben?

A mezőgazdasági termelés költség-haszon elemzés tárgya: mennyibe kerül az adott növény termesztése és milyen kockázati tényezők állnak fent. Ha ezek a rizikófaktorok egyre gyakrabban érvényesülnek, a költségek hosszú távon emelkednek. A kérdés az, hogy ezt a haszon tudja-e fedezni, vagy érdemes inkább más növények után nézni.A hőmérséklet szempontjából a melegedés már megjelent, a mezőgazdasági kutatóintézetek feladata épp az, hogy megvizsgálják, növénynemesítéssel, magfejlesztésekkel miként lehet kitolni az adott faj határát annak irányába, hogy a kívánt területen még fenntartható legyen a termesztése. Ha ez már túl sok energiát igényel, akkor pedig egy olyan növénnyel kell próbálkozni, ami az adott éghajlati viszonyokat jobban kedveli. A csapadékigényt tekintve kicsit nehezebb számításokat végezni, hiszen nagyon változékony elemről van szó. Magyarországon az 1901 óta mért legcsapadékosabb év 2010 volt, a legszárazabb pedig 2011. Ez a csapadék természetes változékonyságába belefér, ugyanakkor az, hogy miként oszlik meg az éven belül, nem elhanyagolható szempont. Elképzelhető, hogy a tradicionálisan valamilyen növény termelésére ráállt területeken változtatni kell a jövőben, mert például 10 évből nem 8 alkalommal lesz jó a termés, hanem mondjuk csak 5-ször. Ez már gazdasági megfontolás kérdése, de fennáll a veszélye, hogy bizonyos növények termesztése már nem lesz fenntartható.

Feltehetően a lakosság többsége érzékeli a szokatlan időjárási viszonyokat, de milyen hatással lehet az éghajlatváltozás az emberek mindennapi életére? Milyen természetes módon harcolhatunk ellene egyéni szinten?

Egyéni szinten is az energiahatékonyság az egyik megoldás, tehát az, hogy kevesebb energiát fogyasztunk. Meggondoljuk nyáron, hogy kell-e a légkondi vagy megpróbálunk természetes árnyékolással vagy a légmozgás biztosításával hűteni a környezetünket. A mindennapokban használt dolgok során szintén lehet energiatakarékosságra törekedni. Ilyen szempontból akár pozitívumként is tekinthetnénk a melegedésre, ami télen is történik. Az energiatakarosság önmagától megvalósul, de a téli melegedés nem elválasztható a nyáritól, tehát amit megspórolunk a fűtésen, az nyáron elmegy a hűtésre. Nettó csökkenést kell elérni a felhasználásban. Meg lehet gondolni, hogy a sarki közértbe elsétálunk, vagy pedig autóba ülünk, azt is megfontolhatjuk, mit eszünk. Egy marhasült elkészítése – a szarvasmarha felnevelésétől a feldolgozásig – nagyon sok energiát igényel, ráadásul a szarvasmarha-tenyésztés üvegházhatású gázok kibocsátásával jár. A globális felmelegedés szempontjából sokkal kedvezőbb, ha csirkét vagy zöldségeket eszünk.