Grendel: a Smer leváltásához a Hídra és az MKP-ra is szükség lesz

Hogyan értékeli a kormány első évét?

Nem tudom, van-e egyáltalán mit értékelni. Amikor megalakult a koalíció, azt hallottuk, ez az egyetlen módja az extrémizmus visszaszorításának, ehhez képest nem mondhatjuk, hogy Kotlebáék visszaszorulóban lennének, éppen ellenkezőleg. Ennek okát én egyértelműen abban látom, ahogyan ez a kormány az egyes kirívó korrupciós ügyekhez viszonyult. Hogy konkrétabb legyek, itt a Bašternák-ügy, amely név szerint Robert Kaliňák belügyminiszterhez és Robert Ficóhoz köthető, ahol nem azt látjuk, hogy az állami szervek megtennék a maximumot az ügy felderítéséért. A Smer továbbra is úgy viselkedik, mintha egyedül uralkodna, koalíciós partnerei vajmi kevéssé korlátozzák ezen a téren is.

Lát azért némi pozitívumot is?

Lucia Žitňanská igazságügy-miniszter teljesítményét értékelném pozitívan, a többi kormánytagnál egyszerűen nem találok értékelni valót. Peter Plavčan oktatásügyi miniszter például Szlovákia történetének eddigi legmélyrehatóbb oktatási reformját harangozta be, ám tapasztalatból tudjuk, hogy ilyesminek csak akkor van esélye, ha a ciklus elején indul be.

De hiszen az asztalon van a reformtervezet…

Nem tudok arról, hogy ez már olyan formában lenne, hogy azt a kormány, majd a parlament jóváhagyja, így hát kíváncsian várjuk, mi lesz a folytatás. A pozitívumokhoz visszatérve megemlíteném még Marek Maďarič kulturális minisztert és a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozását, ami pozitív lépés ahhoz képest, ahogy Marek Maďarič korábban a kisebbségekhez viszonyult.

Ez azonban nem az ő érdeme, hiszen az alapot a Híd javasolta, nem gondolja?

Az övé is, mert a miniszter beleegyezése nélkül a javaslatot a kulturális tárca nem nyújtotta volna be. Úgy érzem, maga a tény, hogy a koalíció hajlandó volt ilyesmit elfogadni, részben Maďarič érdeme. Azt látom, hogy az a fajta nacionalizmus, ami főként az első Fico-kormányt jellemezte, visszaszorulóban van, és ezt nagyon pozitívnak tartom.

Sokak meglepetésére a parlament utat nyitott a mečiari amnesztiák eltörlésének. Ezt hogyan értékeli?

A kormány javaslata, amely az Alkotmánybíróság döntéséhez köti az eltörlést, kompromisszum, hiszen Robert Fico gyakorlatilag húsz éve azt hangsúlyozza, hogy az amnesztiák eltörölhetetlenek. Ahhoz azonban, hogy sikerről beszélhessünk, előbb meg kell várni az alkotmánybírák döntését. A parlament ugyanis kaphat egy nagy pofont az Alkotmánybíróságtól, ha az kimondja: az amnesztiák eltörölhetetlenek, s ezzel vége a történetnek.

Tegyük fel, hogy az alkotmánybíróság jóváhagyja, a parlament megszavazza, ám még így sincs garancia arra, hogy a bűnösöket tényleg felelősségre vonják. Nem így látja?

De igen. Viszont ennyi év távlatából azt mondom, amit a meggyilkolt Robert Remiáš édesanyja is, hogy nem az az elsődleges cél, hogy valaki börtönbe kerüljön, hanem hogy megnevezzük a bűnösöket.

Az nem növelné még jobban a társadalom frusztrációját, ha megneveznék ugyan a bűnösöket, mégsem vonnának senkit felelősségre?

Várjuk meg, miképp dönt az Alkotmánybíróság, azután visszatérhetünk a kérdésre.

Ön szerint mi okozta a Smer pálfordulását ebben a témában? A Híd kormányzati részvétele?

Nem hinném. A kormány megalakulása után volt már ugyanis egy javaslat az amnesztiákról, amit sem a Smer, sem az SNS nem támogatott. Az okokat a közhangulat változásában kell keresni: készült egy közvélemény-kutatás, amelyben a megkérdezettek több mint 60%-a támogatta az eltörlést, majd jött az Únos című film, amely hatalmas visszhangot keltett. S ne feledjük az amnesztiák eltörléséért szervezett aláírásgyűjtést, melynek három hét leforgása alatt sikerült 80 ezer szignót összegyűjtenie. A Smer magatartását tehát nem egy tényező, hanem mindezek összessége befolyásolta.

Értékeljük az utóbbi egy évet az ellenzék kapcsán is. Kritikusok szerint az ellenzék destruktív, nem eléggé szervezett, s nem tud valós alternatívát felkínálni a koalícióval szemben. Ön mit szól ehhez?

Azt, hogy a kritika természetes velejárója a politikának. Nem érzem, hogy szervezetlenek lennénk. Ha csak az amnesztiákat vesszük, az ellenzék kitartó próbálkozása nélkül nem jött volna ez a javaslat sem. Valamennyi parlamenti ülésre lelkiismeretesen készülünk – legalábbis az OĽaNO frakciójáról ezt el tudom mondani, de az SaS-ben, valamint Miroslav Beblavý körül is vannak olyan szakemberek, akiknek ha elhangzik a véleménye, az be tud kerülni a kormány által benyújtott javaslatokba. Ez az előző ciklusokban nem így volt. Persze itt-ott kialakulnak élesebb viták a plénumban, ám ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Mind az OĽaNO, mind az SaS preferenciáit nézve láthatjuk, nem ártott nekünk az előző egy év.

Igor Matovič azért tényleg nem nevezhető standard politikusnak, s egyes megnyilvánulásai nem csak a koalíció nemtetszését váltják ki. Őt hogy látja?

Tény, hogy Igor Matovičnak van egy sajátos stílusa, amit nem utánoznék sem én, sem képviselőtársaim, de attól még el tudom fogadni.

Mondjuk ki: Matovič gyakran provokál, az értelem helyett az érzelmekre hat, ami nem mindig jó a politikában, mert gátja az észszerű vitának.

Minden politikusnak számolnia kell azzal, hogy olyan eszközökkel csapnak le rá, amilyenekkel maga is él. Matovič stílusa nem az én stílusom, de az tagadhatatlan, hogy a választók egy részének imponál.

Nem gátja ez annak, hogy az OĽaNO egyszer komoly jobbközép erővé váljék, amely adott esetben képes a kormányváltásra is?

Megéltem én már Igor Matovičot a választások előtt és közvetlenül a választások után is, amikor még volt esély arra, hogy sikerül a Smer nélkül kormányt alakítani. Személyes tapasztalat alapján mondhatom, hogy tud ő stílust váltani. Garantálom, hogy kormányzati pozícióban Matovič sokkal visszafogottabb lenne.

S mi a helyzet a Novával, létezik még?

A Nova létezik. A választásokat megelőzően úgy döntöttünk, nem kötünk koalíciót az OĽaNO-val, mert a felmérések szerint nem volt biztos a bejutás, így mi az OĽaNO listáján kerültünk be a parlamentbe. Ám a megyei választásoknak önállóan állunk neki, kerületi szervezeteink szabadon dönthetnek arról, kivel szövetkeznek. Két kivétel van: a Smer és a Kotleba-párt.

Tehát továbbra is az az ambíciójuk, hogy önállóan politizáljanak?

Városi és kerületi szinten önállóan jelen van a Nova, hiszen vannak polgármestereink, alpolgármestereink, helyi képviselőink. A nagypolitika viszont más. Ha van valami, amit az elmúlt egy év alatt megtanultam, az az, hogy a politika alakulása teljesen kiszámíthatatlan. Ezért ma nem tudom megmondani, mi lesz a Novával egy vagy két év múlva, vagy mi lesz a parlamenti választásokkor.

Mégis, nincs erre valamilyen terv? Vagy tisztán a véletlenre bízzák a sorsukat?

Nincs értelme ennyire előre tervezni, mert mi van akkor, ha mondjuk Andrej Kiska úgy dönt, pártot alapít, és elindul a 2020-as választásokon?

Valóban, mi? Önök számára opció, hogy belépnek a pártjába?

Az ilyen elméletek még nagyon koraiak ebben a percben. Ám valóban lehetséges, hogy Andrej Kiska beszáll a pártpolitikába, és egy nagyon erős párt alakul ki körülötte, amely az egykori SDK mintájára próbál majd építkezni. Persze az is lehet, hogy minden marad a régiben, s Kiska marad az elnöki palotában. Hosszú távra előre tervezni a politikában lehet, de nem érdemes.

Bizonyos szintű határozatlanságot érzek ebben. Nem az lenne az ellenzék dolga, hogy határozott alternatívát tudjon felkínálni a kormánnyal szemben?

Egy évvel a parlamenti választások után ez nagyon korai lenne. Ebben a fázisban az a dolgunk, hogy tükröt állítsunk a koalíciónak, s közben ki-ki építi a maga imázsát. Majd amikor elérkezik a választási kampány ideje, akkor lesz időszerű azon gondolkodni, hogyan állítsunk fel alternatívát a kormánnyal szemben.

Az nem lehet, hogy akkor már túl késő lesz, s egy újabb Fico-kormánynak ágyaznak meg?

Ugyanebben a felállásban Robert Fico nem lesz képes kormányt alakítani. De érvényes ez az ellenzékre is: a mai felállásban nem lehetne csak ellenzéki pártokra épülő kormányt alakítani. Természetesen, alakulhat újabb Fico-kormány, ha a jelenlegi ellenzékből valamelyik párt átáll. Ebben a pillanatban nem érzem úgy, hogy ezt bármelyikük megtenné.

Ellenzéki részről többször elhangzott, hogy mivel a Híd leírta magát ezzel a koalícióval, az MKP felé kell nyitni. Ezt hogy látja?

Nyitott vagyok az MKP irányába, ezzel nincs gondom. Viszont nem értek egyet azzal, hogy a Híd leírta volna magát. Ján Čarnogurský mondta állítólag, hogy a politika nem baráti társaság. Lehet bármilyen véleményünk a Híd koalíciós szerepvállalásáról, ám ha mondjuk 2020-ban olyan helyzet alakulna ki, hogy a Híd nélkül nem lehet Smer nélküli kormányt alakítani, akkor azt gondolom, nem tehetjük meg, hogy kizárjuk az együttműködésből. Ha 2020-ban olyan koalíciót akarunk, aminek a Smer nem lesz a része, nagyon fontosnak tartom, hogy az MKP és a KDH szavazatai ne vesszenek el. Azért fontos a kapcsolattartás ezekkel a pártokkal, hogy a választások előtt megtaláljuk ennek a módját. Hogy ez milyen formában valósul meg – egy Híd–MKP összefogással, egy új SDK-szerű erős jobboldali tömörülés révén vagy más módon – az jelen pillanatban teljesen nyitott. Egy dolog azonban biztos: nagyon ráférne már az országra, hogy egy Smer nélküli kormánya legyen.