Gázügy: a szlovák-ukrán vita nem csak a drágulásról, de Fico jövőjéről is szól

A konfliktus lényege, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán államfő a decemberi brüsszeli uniós csúcson világosan Robert Fico értésére adta: Ukrajna az ígéreteivel összhangban valóban leállítja az orosz gáz tranzitját és nem hagy menekülőútvonalat sem – így nem jut el Szlovákiába az ukrán hálózaton keresztül az átcímkézett, névleg azerbajdzsáni vagy más, alternatív eredetű orosz gáz sem. 

Ez a lépés kellemetlen helyzetbe hozta Szlovákiát, hiszen az országnak több más szomszédjával, köztük a részben még mindig orosz gázra hagyatkozó Magyarországgal, Ausztriával vagy Csehországgal ellentétben nincs kidolgozott alternatívája egy hasonló esetre – ami a gázhiányban valószínűleg nem, de a gázárak emelékedése terén nagyon is megmutatkozhat. 

Fico emellett a belpolitikai problémái miatt is szívesen találna egy külső ellenséget a válságos időkben.

Gáz van, ha nincs gáz?

Az Ukrajnából érkező szállítmányok kiesésével Szlovákia helyzete alapjaiban változik meg: az ország egy tranzitzónából, amely a szállítmányok elosztásával is foglalkozik, végponttá, azaz egyfajta zsákutcává válik, miközben déli és nyugati irányból érkezhet a gáz. 

Ez kettős csapás a szlovákiai gazdaságnak: ahogy Robert Fico is rámutatott, az ország elesik a tranzitdíjtól és ezzel mintegy félmilliárd eurótól, valamint végfelhasználóként saját maga fizeti más országok tranzitköltségeit és csak megemelt áron tud gázhoz jutni.

A gáztranzitból Szlovákia korábban azért profitálhatott, mert részben az állam felügyelte az üzletet – így többek között Ausztriába és Csehországba is jutott az Oroszországból, Ukrajnán keresztül érkező gázból, az államkasszába pedig a tranzitdíjakból.

Azt, hogy a cégeknek és fogyasztóknak ne lenne mivel fűteniük, több kormánytisztviselő is cáfolta – köztük Fico és Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter is. Az állam számára azonban egyelőre nem pontosan látott többletkiadást jelenthet, ha más forrásokból jön gáz – a magánfogyasztóknak és kisvállalkozásoknak biztosított mesterséges árstop miatt. Még ha esetleg a kiadások nem is emelkednek meg radikálisan, a költségvetési hiányt a fájdalmas konszolidációs intézkedésekkel mérséklő Fico-kormánynak egyáltalán nincs érdekében újabb kiadásokkal terhelni a büdzsét. 

Az Unió hallgat

Fico decemberig abban reménykedett, hogy az Európai Unió közbenjárására Zelenszkij jobb belátásra tér és az utolsó pillanatban biztosít egyfajta kiskaput Szlovákia számára. 

A decemberi brüsszeli csúcson azonban kiderült, hogy az ukrán fél nem hajlandó semmiféle kompromisszumra és az Európai Bizottság sem gyakorol nyomást Kijevre – ami nagyon gyorsan elmérgesítette a szlovák-ukrán viszonyt. 

Fico kilátásba helyezte a kölcsönös revans jegyében a Szlovákiából Ukrajnába irányuló áramellátás leblokkolását (ami egyébként ha megvalósulna, további bevételkiesést okozna a költségvetésnek), valamint napokon belül megszervezte a moszkvai útját, hogy Vlagyimir Putyinnal az oldalán demonstrálja látványosan: képes és hajlandó is megbontani a Kijev melletti uniós egységfrontot.

Az Európai Bizottság és az uniós tisztviselők a karácsonyi időszakban sem foglaltak állást a kérdésben, holott Brüsszelre fokozódik mind az ukrán, mind a szlovák nyomás. Zelenszkij kijelentése a szlovák Putyin-barátságról és a Pozsony által megnyitott második energiafrontról ugyanúgy beleillik a sorba, mint Robert Fico vasárnap elküldött levele az uniós tisztviselőkhöz.

Fico az írásos indoklásában azzal érvel, hogy az Unió önsorsrontó módon magának okoz veszteséget, ha tétlenül nézi az ukrán lépést. A szlovák kormányfő szerint az orosz alternatíva eltűnése a piacról az egész EU-ban növelheti a gázárakat, miközben Moszkva a 40-50 milliárd eurós uniós veszteség töredékét, mintegy kétmilliárd eurót nyer a szállítmányokon. Bár a gazdasági érvelésnek lehet megalapozottsága és az uniós szankciókat sem zavarná a gáztranzit folytatása, kérdéses, hogy az európai tisztviselők mennyiben hajlandóak foglalkozni Fico érveivel – főleg azután, hogy a kormányfő egy előre nem egyeztetett moszkvai úttal alapozott meg a mondanivalójának.

Kell egy ellenség

Bár Robert Ficónak és a költségvetésnek minden bizonnyal rosszul jött az ukrán gázválság kicsúcsosodása, a kormányfőnek bizonyos szempontból akár hasznot is hajthat a konfliktus Zelenszkijjel – és a moszkvai útja alapján a teljes szlovákiai ellenzékkel. A kormánykoalíció rengeteg belső probémával küzdve fordult rá a karácsonyi szünetre: a Huliak-csoport kiválása és a Hlas-os elégedetlenkedők miatt elveszett a stabil többsége, a gazdasági megszorításokat érzékelte a lakosság és a legtöbb közvélemény-kutatásban elveszett a Smer előnye. A vadászház-botrány és Fico magánbeszélgetéseinek kikerülése az internetre szintén kellemetlenül érintette a kormányfőt.

Ilyen körülmények között a kormány számára egy viszonylag könnyen eladható és védhető témának tűnik a gázcsapokat látszólag indokolatlanul elzáró ukrán fél elleni küzdelem a szlovák energiabiztonság érdekében.

 A koalíciós választók az ellentmondásos Fico-Putyin találkozót is értelmezhetik az Unió elárulása helyett egy olyan lépésnek, ami a szlovák érdekek kapcsán történt egy válságos helyzetben. Amennyiben Fico képes rábírni Zelenszkijt vagy az uniós intézményeket a tranzittilalom átértékelésére, akkor győztesnek tűnhet a konfliktusban, ha pedig elbukik, az emelkedő gázárak és a gazdasági problémák miatt Ukrajna és az EU is hibásnak tűnhet. A jelenlegi helyzetben így Ficónak nincs érdekében visszavonulni: a szlovák-ukrán feszültségek növekedése könnyen téma maradhat januárban is.