Freedom House: Magyarország még szabad

Arch Puddington, a Freedom House kutatási alelnöke a tanulmányban elsősorban a 21. századi, modern autoriter rezsimek felemelkedésével foglalkozik, melyeknek fejlődésében megállapítása szerint Putyin Oroszországa kiemelkedő szerepet játszott, főként a média és a politikai pluralizmus korlátozásában, a propaganda kiépítésében, és a civil társadalom elnyomásában.

Magyarország a méretéhez képest szokatlanul nagy teret kapott. A demokrácia állapota az országban a tanulmány szerint az elmúlt tíz évben romlott, a legnagyobb visszaesést elszenvedő országok közt van a Freedom House szerint Törökországgal, Azerbajdzsánnal, Oroszországgal, Ukrajnával vagy épp Venezuelával együtt. A tanulmány egyik fejezetében Orbán Viktoron keresztül mutatja be az illiberális demokrácia különböző jellemzőit.

Modern diktatúrák

A tanulmány szerint a 20. századi autoriter államokra jellemző konstrukciót – a parlamentarizmus hiánya, az egypártrendszer, a rendeleti kormányzás vagy a nyílt cenzúra – a történelmi, politikai és gazdasági folyamatok idejétmúlttá tették, és új konstrukciók lépnek színre, melyek a modern autoriter rendszerekre jellemzőek. Ilyen például a pluralizmus illúziója, ahol a választásokon a kormánypártok ellen ártalmatlanított ellenzéki pártok indulnak. A nemzetgazdaság és egyes politikai területek állami vagy oligarchikus irányítás alatt vannak, gumitörvényeket fogadnak el, és igyekeznek elfojtani az emberi jogokkal és reformokkal foglalkozó civil szervezetek tevékenységét.

Magyarország átmenet

Magyarország és Orbán Viktor kormányzása a tanulmányban az illiberális demokráciába való átmenet példájaként tűnik fel. Puddington Orbán ismert, 2014-es, tusványosi beszédét idézi, melyben a magyar kormányfő tulajdonképpen bejelentette ezt az illiberális fordulatot, és felvázolta azokat a paneleket, melyekre aztán a kormányzati kommunikáció épült az elkövetkező években: a rendszerváltás helyett már a 2008-as válság a referenciapont, az amerikai puha hatalom hanyatlását és a liberális értékek elkorcsosulását, a nem nyugati liberális, de „sikeres rendszerek” (Oroszország, Kína, Törökország) példaként való emlegetését, és a civil aktivisták fizetett politikai aktivistaként való beállítását.

Az illiberalizmus lényege

Puddington szerint az illiberális berendezkedésre sokan úgy tekintenek, mint aminek fő jellemzője a kisebbségi csoportokkal szembeni kirekesztés. Az elemző szerint azonban ennél többről van szó. Az illiberalizmus ugyanis a liberális értékek és demokratikus normák teljeskörű elutasítását jelenti, ennek minden következményével a kormányzásban és a politikában. Szerinte a Fidesz „reformtörekvései” egy olyan rendszer létrehozásáról szóltak, melyben a pluralizmus intézményei kiüresednek, és a kormányzó párt dominanciája hosszú időre biztosítottá válik.

Lojális üzleti kör

Az ilyen irányba mutató lépések között az elemző említi az Alkotmánybíróság fideszes többségét, csökkenő jogköreit, az új , Fidesznek kedvező választási törvényeket, a határon túli magyarok szavazati jogát és a Fideszhez lojális médiahatóság kiépítését. Ezeknél fontosabb azonban a gazdasági szféra átalakulása, melyben Orbánék törvények és közbeszerzések révén egy lojális üzleti kört hoztak létre, mely politikai kampányokat finanszírozhat, jutalmazhatja a párt támogatóit, és irányíthatja a médiát – nem csak a meggazdagodás a cél, inkább a kormánypárt megerősítése.

Még szabad ország

Puddington leszögezi, Magyarország továbbra is szabad ország, mivel vannak ugyan gyenge, de valódi ellenzéki pártok, szabad a gyülekezési jog és viszonylag szabad a civil szektor is – bár a Freedom House a nemrég elfogadott civiltörvényt élesen bírálja.

Az elemző ugyanakkor rámutat a hasonlóságokra Orbán és Vlagyimir Putyin orosz államfő között: mindketten megvetik a „nyugati” liberális értékeket, lojális holdudvarukon keresztül uralják a sajtó nagy részét, kiüresítették a kormány működését felügyelő intézményeket, támadják a civileket stb.

A jelenség terjedéséről is szól: ott, ahol a politikai hatalom megoszlása relatíve egyenlő és a pártok erős, hűséges támogatói bázissal rendelkeznek, kevés esélye van az illiberális fordulatnak. Az illiberális kihívók akkor kerülhetnek a képbe, amikor egy mainstream párt katasztrofális választási kudarcot szenved. Ez történt 2010-ben Magyarországon is. (fm, 444.hu, 24.hu)