Főszereben: Karol Wlachovský

Különös, hogy a szlovák és a magyar irodalom e fáradhatatlan közvetítőjének csak A (cseh)szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004 (Madách-Posonium, 2004) című kötet szentel szócikket, a hasonló szlovákban (Slovník slovenských spisovateľov, Kalligram, 2005) hiába keresnénk a nevét. Karol Wlachovskýnak, aki ismerősei körében és ismert szakmai körökben is egyszerűen csak Karcsi, számos fordításkötetén kívül a Nap Kiadónál 1995-ben önálló kötete is megjelent. Az alábbi életrajztöredék ebből a Belső világosság. Párbeszéd a magyar irodalommal című kötetből származik. (A napokban elhunyt Brogyányi Judit emlékének.)

„Gömörből, régi bányászcsaládból származom. A születési bizonylatomat Gočovóban állították ki, de valójában egy kassai kórházban születtem, 1941-ben, egy májusi napon, a bika és az ikrek fordulóján. A nevem egyébként szorosan kapcsolódik Gömörhöz, konkrétan a Vlachovo (Oláhpatak) nevű faluhoz a Sajó mentén, Dobsina alatt. Kora ifjúságomtól, amióta csak az eszemet tudom, szlovák és magyar szót egyaránt hallottam. Leginkább nagyszüleim rozsnyói kúriáján volt ez így. Míg nagyanyám, még fiatalon, szinte teljesen elmagyarosodott, s csak törve beszélte a szlovákot, annak is a sárosi nyelvjárását, nagyapám, a rozsnyói állami gimnázium igazgató-tanára, tökéletesen ismerte mindkét nyelvet, természetesen a klasszikus latin és görög mellett. Talán ő volt a családban az egyetlen, aki nem vette zokon, hogy nem apám nyomdokaiba lépek a stúdiumaimban, apám ugyanis bányamérnök volt.”

„Magyarország az én második otthonom…” Pozsonyi beszélgetés Karol Wlachovský műfordítóval. Brogyányi Judit interjúja. Részlet