Különös, hogy a szlovák és a magyar irodalom e fáradhatatlan közvetítőjének csak A (cseh)szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004 (Madách-Posonium, 2004) című kötet szentel szócikket, a hasonló szlovákban (Slovník slovenských spisovateľov, Kalligram, 2005) hiába keresnénk a nevét.
Főszereben: Karol Wlachovský
„Gömörből, régi bányászcsaládból származom. A születési bizonylatomat Gočovóban állították ki, de valójában egy kassai kórházban születtem, 1941-ben, egy májusi napon, a bika és az ikrek fordulóján. A nevem egyébként szorosan kapcsolódik Gömörhöz, konkrétan a Vlachovo (Oláhpatak) nevű faluhoz a Sajó mentén, Dobsina alatt. Kora ifjúságomtól, amióta csak az eszemet tudom, szlovák és magyar szót egyaránt hallottam. Leginkább nagyszüleim rozsnyói kúriáján volt ez így. Míg nagyanyám, még fiatalon, szinte teljesen elmagyarosodott, s csak törve beszélte a szlovákot, annak is a sárosi nyelvjárását, nagyapám, a rozsnyói állami gimnázium igazgató-tanára, tökéletesen ismerte mindkét nyelvet, természetesen a klasszikus latin és görög mellett. Talán ő volt a családban az egyetlen, aki nem vette zokon, hogy nem apám nyomdokaiba lépek a stúdiumaimban, apám ugyanis bányamérnök volt.”
„Magyarország az én második otthonom…” Pozsonyi beszélgetés Karol Wlachovský műfordítóval. Brogyányi Judit interjúja. Részlet
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.