Folt esett Lajčák becsületén

A külügyminisztérium egyik volt alkalmazottja azt állítja, hogy a tárca közbeszerzési pályázat nélkül és túl drágán szervezett meg több, az uniós elnökséggel kapcsolatos rendezvényt, ráadásul minden Miroslav Lajčák külügyminiszter tudtával és belegyezésével. A megrendeléseket az Evka ügynökség kapta. Az Evka-ügy hazai és akár nemzetközi szinten is hiteltelenné teheti Miroslav Lajčák (Smer-jelölt) külügyminisztert – vélik a politológusok. Robert Fico kormányfő bagatellizálja az ügyet, a szakértők viszont határozott fellépést várnak.  „Ha mindez beigazolódik, az komoly problémát jelent, Lajčák elveszíti jó hírét és hitelességét” – állítja Ján Baránek politológus. Hozzátette, ha ezt a botrányt Lajčák nem rendezi megfelelően, nemzetközi karrierjét is beárnyékolhatja az ügy. Grigorij Mesežnikov is egyetért abban, hogy az eddig feddhetetlen Lajčák más megvilágításba került. „Elvesztette magabiztosságát, ezt támasztja alá az is, ahogyan a botrányra reagált. Ő nem pártpolitikus, kollégái jóval komolyabb botrányokat is próbálnak kimagyarázni” – mutatott rá a politológus.Miroslav Lajčák külügyminiszter eddig fehér holló volt a smeres kollégái között. 2010-ben párton kívüli diplomataként került a külügyminisztérium élére, s bár már harmadszor tölti be a posztot – az első alkalommal csupán egy évig volt tárcavezető – eddig egyetlen komolyabb korrupciós ügye vagy botrányba nem keveredett. Szakmai rátermettsége és feddhetetlensége tette alkalmas jelöltté az ENSZ-főtitkári posztra is, és a legutóbbi parlamenti választások smeres kampányában is ezért kaphatott központi szerepet. Robert Fico kormányfő az ügy kirobbanása után kijelentette, nem tudja, „mit hordtak össze megint”, és nem fog reagálni a támadásokra. Szerinte rövidesen kiderül, hogy a dolog mögött valami egészen más van. Baránek szerint elfogadhatatlan, hogy a kormányfő már hagyományosan süketnek és vaknak tetteti magát, ha az övéiről van szó. Miroslav Lajčák külügyminiszter a kormány mai ülésén akar magyarázatot adni az Evka-ügyre. Visszautasítja egy olyan volt alkalmazott vádjait, aki mindössze nyolc hónapig volt a tárca alkalmazásában. Lajčák szerint nem egy blogbejegyzés, hanem a tények alapján kellene levonni a végső következtetéseket. „Senkinek sem áll jobban az érdekében, hogy a soros uniós elnökséget átláthatóan bonyolítsuk le” – áll Lajčák állásfoglalásában. Ugyanakkor a minisztérium a Transparency International Slovensko többszöri kérésére sem adta ki az uniós rendezvényekkel kapcsolatos számlákat és szerződéseket, nem cáfolta konkrétumokkal a korrupcióra és csalásra figyelmeztető Zuzana Hlávková állításait. A minisztérium tiltakozásához tegnap Hlávková egykori felettese és a Smer is csatlakozott. A párt tagadja, hogy valaha is együtt működött az Evka ügynökséggel, mely a külügy vitatott rendezvényeit szervezte. Ráadásul a Smer–SNS–Híd-koalíció tegnap a parlamentben elutasította azt az ellenzéki javaslatot is, amely alapján a külügyminisztériumnak részletes elszámolást kellett volna benyújtania a plénumba Szlovákia uniós elnökségének költségeiről. Ján Baránek politológus lapunknak azt mondta, ebben az esetben több állami intézménynek és szervezetnek, köztük a munkafelügyeletnek is lépnie kellene. a  ÍGY SINKÓFÁLTÁK EL A PÉNZT - A LAJČÁK-ÜGY -TERMÉSZETESEN AZ UNIÓS ELNÖKSÉGEN IS KERESNEK Pavel Nechala, a Transparency International jogásza azt állítja, hogy a „whistleblowing” hatékony eszköze a korrupció feltárásának, és nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy alapvetően meg tudjuk változtatni egyes szervezetek, de akár az egész állam működését, ha ezt az adott intézmények vagy az állam vezetői úgy akarják. Világszerte annak vagyunk tanúi, hogy az országok jogszabályilag próbálják védeni a korrupció bejelentőit, s ez alól Szlovákia sem kivétel. „A gond a gyakorlati érvényesítéssel van, mert sokszor azt látjuk, ez nem működik rendesen sem a magán- sem az állami szektorban – mondta lapunknak Nechala. – Ezt mutatta ki többek között az a felmérés, amelyet a nemrégiben az államigazgatás csúcsszervei körében végeztünk, s amiből az derült ki, hogy az intézmények 80%-ában nem érkezett ilyen bejelentés.” Ez azt jelzi, hogy az emberek vagy nem is tudnak erről a lehetőségről, vagy nem bíznak benne, véli a jogász. „Most egy egyedi esettel állunk szemben, amikor egy minisztériumi alkalmazott a nyilvánosság elé állt, óriási nyomásnak téve ki magát ezzel, meglátjuk, mi lesz az eredmény – mondta Nechala. – Ezt az esetet kihívásnak tekintem az állam vezetői számára egy olyan jogszabályi rendszer létrehozására, mely lehetővé teszi, hogy az emberek anélkül tudjanak hasonló bejelentéseket tenni, hogy ekkora nyomásnak tegyék ki magukat. Fontos, hogy tudatosítsuk, hogy a korrupció bejelentőinek nem feladata, hogy tovább harcoljon a tisztességtelen praktikák ellen, erre megvannak a megfelelő szerveink.” (ie, czk)