Fogynak a csehországi magyarok

Az egfogyatkoztunk. Mégpedig 26 százalékkal. Míg 1991-ben 19 932 cseh állampolgár vallotta magát magyar nemzetiségűnek, addig 2001-ben már csak 14 672 személy. A fogyás 5260 fő. Nem kevés. A csehországi magyarok – és az egész magyarság – számára ez a 2001. március 1-jei csehországi népszámlálás alapvető fontosságú megállapítása, vagy ha úgy tetszik, üzenete.

Nemzetiségi megoszlás –országos adatok

Csehország összlakossága 2001. március 1-jén 10 230 060 személy volt, míg 1991-ben 10 302 215 személy, ami azt jelenti, hogy tíz év alatt a lakosság száma 72 165-tel csökkent. A csökkenés valójában még ennél is nagyobb, mert 2001-ben – 1991-től eltérően – már a lakosság közé számították az országban élő külföldi állampolgárokat is. Ezek száma 2001-ben 124 608 volt. Kettős állampolgársága 22 401 személynek volt.

Sok csehországi magyarnak is van cseh és szlovák állampolgársága, részletes adatot azonban erről nem közöltek. A rendelkezésre álló kimutatásokból az sem derül ki, hogy a népszámlálás idején hány szlovákiai, illetve magyarországi állampolgárságú magyar élt Csehországban. A Prágában tanuló szlovákiai magyar egyetemisták számát az Ady Endre Diákkör képviselői jelenleg 400-500-ra becsülik. Brünnben és Olmützben is vannak magyar egyetemisták, bár jóval kevesebben. Ha hozzájuk számítjuk a Csehországban dolgozó szlovákiai magyarokat is, akkor a becslés alapján mintegy 1000-1200 ideiglenesen Csehországban élő magyarról beszélhetünk. Őket természetesen nehezen lehet besorolni a csehországi magyarok közé, habár a magyarországi sajtó és az illetékesek is, például az adysokkal kapcsolatban, igen gyakran mint csehországi magyarokról beszélnek róluk. A magyarok, tekintettel alacsony létszámukra – mint több más esetben – ezúttal is, ebben a kategóriában is elvesznek a „más vagy egyéb” gyűjtőszavak alatt, s nincsenek külön kimutatva.

A lakosság nemzetiségi megoszlása 2001. március 1-jén az 1. táblázatban olvasható.

A magyarok között 7711 (0,2%) férfi és 6961 (0,1%) nő volt. Más adatokat, például életkor, műveltség stb. a magyarokkal kapcsolatban az eddig nyilvánosságra hozott kimutatásokból megállapítani nem lehetett.

Az 1991-es adatokhoz képest csak a csehek száma emelkedett mintegy 10%-kal, míg az összes itteni hagyományos nemzetiség tagjainak száma jelentősen csökkent. A sziléziaiaké és a morváké 75, illetve 73, a romáké 65, a szlovákoké 42, a magyaroké 26, németeké 21, a lengyeleké 14 százalékkal. Kivételt képeznek természetesen elsősorban a vietnamiak, ukránok és az oroszok, akik az utóbbi években telepedtek le Csehországban. A csökkenés okai különbözőek. Az 1991-es morváknál és a sziléziaiaknál egyértelmű, hogy nagy részük 2001-ben ismét csehnek vallotta magát. Az elmúlt évtizedben lezajlott a morva-kérdés vitája, s eldőlt a cseh nemzetiség javára. A morva pártok is eltűntek a történelem süllyesztőjében, illetve jelentéktelen tömörülésekké váltak. A morvaságot és a sziléziaiságot ismét inkább regionális hovatartozásnak, nem pedig nemzetiségnek fogja fel az érintettek többsége. A romák bizonytalan önmeghatározása közismert, de a magukat szlováknak valló személyek számának nagyarányú csökkenése nem várt eredmény. Szociológusok ezt azzal magyarázzák, hogy a szlovákok számára a legkevésbé idegen a cseh környezet, ezért az önkéntes asszimiláció számukra sokkal természetesebb, mint más nemzetiségűek számára. Mindez annak ellenére is történik, hogy Csehországban több szlovák szervezet működik, pénzük is, lehetőségeik is vannak, csak... érdeklődés nincs. Évek óta nem bírnak például a szlovákok tető alá hozni egy prágai szlovák iskolát, mert nincs, aki látogatná. Ugyancsak az érdeklődés hiánya miatt szűnt meg a karvinái szlovák iskola.

Ami a magyarokat illeti, egy alapvető, de lényeges magyarázat kínálkozik: egész egyszerűen nincs semmiféle természetes utánpótlás. Egyrészt a szövetségi Csehszlovákia kettéválása után a tapasztalatok szerint csökkent azon szlovákiai magyarok száma, akik tartósan Csehországban telepednének le. Ne feledjük: a mai csehországi magyarok abszolút többsége Szlovákiában született. Másrészt a magyarok döntő része Csehországban nemzetiségileg vegyes házasságban él, amelyekben a gyerekek magyar nemzetisége olyan ritka, mint a fehér holló. Rendkívül fájó tény, hogy a magyarok többsége gyermekeit még „konyhai szinten” sem tanította, tanítja meg magyarul, nem beszél velük magyarul, hogy a nemzeti öntudatról már szó se essen. Ugyancsak látni kell, hogy a magyarok nagyon szétszórtan élnek, nincs lehetőség iskolára, anyanyelvű templomra, mindennapi magyar szóra, s a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége is csak néhány helyen működik. Hogy ilyen esetben milyen jövő előtt állnak az itteni magyarok, azt, úgy hiszem, nem kell különösen taglalni.

Figyelemreméltó, hogy nagyon megnőtt a „más, ismeretlen, kétnemzetiségű” kategóriákba került egyének száma. Az okok még elemzésre várnak. Sajtóban elhangzott vélemények szerint ez a kisebbségek nemzetiségi elbizonytalanodásának bizonyítéka. Ehhez tudni kell azt is, hogy Csehországban a lengyeleken kívül gyakorlatilag nem léteznek „nemzetiségek”, csak egy bizonyos nemzetiséghez tartozó egyének, akik országszerte szétszórtan élnek, s nem alkotnak évszázadokon vagy évtizedeken át kialakult közösségeket. Ebben a helyzetben nem véletlen az elbizonytalanodás. Ezért szerintem a magyarokkal kapcsolatban is csak „csehországi magyarokról” helyes beszélni, s nem „csehországi magyarságról”, ahogy azt gyakran hallani vagy olvasni. A magyarok ugyanis csak helyenként alkotnak kisebb vagy nagyobb baráti közösségeket, magyar népcsoportról, amelynek valamiféle közösségi öntudata lenne, jelenleg nem lehet beszélni.

Tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedben megváltozott az ország területi felosztása, kerületi szinten nehéz pontosan összehasonlítani az 1991-es és a 2001-es adatokat. Két kerületben (Morvasziléziai, Ústecký) a magyarok száma meghaladja a kétezret, míg háromban (Közép-csehországi, Prágai, Karlovy Vary-i) a másfél ezret. A legtöbb magyar (3525) Prágában és környékén él, hiszen a Közép-csehországi kerület a cseh főváros körüli területet öleli fel. Ez az összes csehországi magyar 24 százaléka.

Járások

Száznál több magyar a következő járásokban él:

Prága – kerület

(az egyes városrészek járási statútumúak)

1. kerület: 159 (0,1%)

5. kerület: 132 (0,1%)

6. kerület: 143 (0,1%)

8. kerület: 178 (0,2%)

9. kerület: 120 (0,2%)

10. kerület: 121 (0,1%)

11. kerület: 111 (0,1%)

12. kerület: 139 (0,2%)

13. kerület: 170 (0,2%)

Közép-csehországi Kerület:

Kladnói: 297 (0,2%)

Kolíni: 168 (0,2%)

Mělníki: 233(0,2%)

Mladá Boleslavi: 280 (0,2%)

Nymburki: 100 (0,1%)

Prága-keleti: 148 (0,2%)

Prága-nyugati: 131 (0,2%)

Přřbrami: 192 (0,2%)

Dél-csehországi Kerület:

České Budějovicei: 130 (0,1%)

Český Krumlovi: 114 (0,2%)

Pilzeni Kerület:

Pilzen-városi: 145 (0,1%)

Tachovi: 104 (0,2%)

Karlovy Vary-i Kerület:

Chebi: 332 (0,4%)

Karlovy Vary-i: 542 (0,4%)

Sokolovi: 678 (0,7%)

Ústecký Kerület:

Děčíni: 246 (0,2%)

Chomutovi: 592 (0,5%)

Litoměřicei: 156 (0,1%)

Lounyi: 221 (0,3%)

Mosti: 351 (0,3%)

Teplicei: 333 (0,3%)

Ústí nad Labemi: 207 (0,2%)

Libereci Kerület:

Česká Lípai: 199 (0,2%)

Jablonec nad Nisoui: 182 (0,2%)

Libereci: 250 (0,2%)

Semilyi: 100 (0,1%)

Královéhradecký Kerület:

Hradec Královéi: 233 (0,1%)

Náchodi: 172 (0,2%)

Trutnovi: 138 (0,1%)

Pardubicei Kerület:

Pardubicei: 172 (0,1%)

Ústí nad Orlicíi: 136 (0,1%)

Dél-morvaországi Kerület:

Brünn-városi: 427 (0,1%)

Brünn-vidéki: 134 (0,19%)

Břeclavi: 109 (0,1%)

Olmützi Kerület:

Olmützi: 145 (0,1%)

Přerovi: 120 (0,1%)

Šumperki: 138 (0,1%)

Morvasziléziai Kerület:

Bruntáli: 125 (0,1%)

Frýdek-Místeki: 317 (0,1%)

Karvinái: 1102 (0,4%)

Nový Jičíni: 189 (0,1%)

Opavai: 100 (0,1%)

Ostrava-városi: 681 (0,2%)

Két kerületben – a Vysočinaiban és a Zlíniben – egyetlen olyan járás sincs, ahol a magyarok száma meghaladná a százat. Ugyanakkor a Karvinái járás az egyetlen olyan, ahol több mint ezer magyar él. Négy járásban pedig a magyarok száma 500 és 1000 között mozog.

Települések

Az augusztusi árvíz során megsérült a Központi Statisztikai Hivatal székhelye, ami egy időre lehetetlenné teszi a népszámlálási adatok további kutatását. Nekem is sajnos csupán a csehországi települések mintegy felét sikerült csak átnéznem, amikor az adatbank használhatatlanná vált. Ebben a fejezetben szerettem volna kimutatni azokat a falvakat, amelyekben a magyarok száma meghaladja a százat, vagy pedig viszonylagosan, százalékban jelentős. Az eddig átnézett anyagból kiderült, hogy valószínűleg egyetlen olyan falu sincs Csehországban, ahol a magyarok száma meghaladná a százat, tehát ahol valamiféle komolyabb, számottevő közösséget alkothatnának. Azért szorítkozom csupán a falvakra, mert a városokban, azok lakosságához mérten, száz személy nem számottevő. A településekre vonatkozó adatokat ezért csak később tudjuk közreadni. Szintén később adom közre azokat a településeket – városokat és falvakat –, ahol szám szerint a legtöbb magyar él. Most inkább csak érdekességként közlök a 3. táblázatban néhány falut, ahol a magyarok száma „viszonylagosan” magas.

Anyanyelv

Sajnálatos, hogy ami az anyanyelvet illeti, a magyarok az egyéb rovatban vannak elrejtve a nem túl magas számuk miatt, így országos szinten pontosan lehetetlen összevetni, hogy mennyiben egyezik, illetve különbözik az anyanyelv és a nemzetiség. A kérdést megvitattam a statisztikai hivatal szakértőivel és Jiřina Ružková igazgatónővel, s végül is arra jutottunk, hogy a csehországi magyar anyanyelvűek száma szakmai becslések és számítások alapján mintegy 16-18 ezerre tehető, ami mintegy 1500-3500-zal több, mint a magukat magyar nemzetiségűeknek valló személyek száma. A nagyobb számú nemzetiségeknél az anyanyelvi adat is rendelkezésre áll. Anyanyelv alapján a szlovákok száma nyolc, a németeké 5,7 százalékkal magasabb, míg a lengyeleké érdekes módon 2,4 százalékkal alacsonyabb, mint a nemzetiségi adat. Ugyanakkor a statisztikai hivatal központjában azt állították, hogy a következő hónapokban fokozatosan megjelenő kerületi, járási és helyi kimutatásokban várhatóan ez az adat is szerepelni fog, tehát ezek áttanulmányozásával mégis lehetséges lesz a maitól pontosabb összevetés. Két anyanyelvet a népszámláláskor 49 409 személy jelölt meg.

Egy-két gondolat

A 2001-es csehországi népszámlálás magyarokat érintő legfontosabb adatai tehát már a rendelkezésünkre állnak. Fontos lenne, ha ezeket az adatokat a szakértők is elemzésnek vetnék alá. Csehországban a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének lenne íratlan kötelessége, feladata, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Ha már másért nem, akkor legalább azért, hogy néhány dolgot végre tudatosítsunk, illetve megpróbáljunk orvosolni. Például: miért van az, hogy több mint tíz évvel az országos szövetség megalakulása után sincs helyi szervezet azokon a vidékeken, ahol évek óta a legtöbb magyar él? Gondolok itt elsősorban a Morvasziléziai és a Karlovy Vary-i Kerületekre, ahol a csehországi magyarok 17,1, illetve 10,6 százaléka él. Ugyancsak nagy szükség lenne arra, hogy a csehországi magyar jelenlétet, annak szellemi és tárgyi emlékeit leltárba vegyük, dokumentáljuk, hiszen ez olyan feladat, amelyet soha senki sem fog elvégezni helyettünk. Ezen a téren szerintem a Károly Egyetem magyar tanszéke, a magyar egyetemisták is aktívabbak lehetnének. Említhetnék egy-két jó példát, szociológiai munkát a romániai magyar szórványokról, amelyeket az ottani magyar egyetemisták készítettek tanulmányaik keretében. Szóval munka, feladat van elég. Csak vállalni kell őket.