„Fico Mečiar szalonképesebb verziója”

Az első Dzurinda-kormány idején a kulturális tárcát irányította. Milan Kňažko köztársaságielnök-jelölttel beszélgettünk.

Hosszú évekig politizált, majd tíz évre eltűnt a politika színpadáról. Most miért tért vissza?

Nyugtalanná tett, hogy ismét egypárti kormány van, s főként, hogy megszűnt a kormányzat független ellenőrzése. Mindez veszélyes a jövőre nézve. Ez jelöltségem fő oka.

Nagy a tét – ez a jelmondata. Miért érzi fontosabbnak ezt a választást, mint a 2012-est, a 2010-est vagy a 2009-est? Nagyobb a tét?

Mindenképpen. Szlogenem nem csak üres frázis. Valóban sok múlik ezen a választáson: a liberális demokrácia útján megyünk-e tovább vagy autoritatív irányt veszünk. Utóbbi jeleit már láthatjuk: a parlamentben, az igazságszolgáltatás bizonyos posztjainak betöltésénél. Az elnök feladata, hogy párbeszéd folyjon: hogy elfogadják más nézeteit is. Nem a kormányzattal folytatandó harcról van szó – ahogy ezt Robert Fico interpretálja –, normális párbeszédnek kell lennie.

Nem volt ebből a szempontból fontosabb a 2012-es parlamenti választás? A törvényhozó és a végrehajtó hatalom fontosabb, mint az elnöki.

Biztosan. Én viszont a pártpolitikát már 2002-ben befejeztem. Ám az elnöki pozíció más.

Fico győzelmével mi változna? Eddig is „smeres” elnökünk volt, aki bármit aláírt, amit a mostani kormánypárt elé tett.

Még aktívabban élne vissza a poszttal, pártérdekeket követve. A hatalomgyakorlásban sokkal képzettebb, biztosan nem vadászatokra és sporteseményekre járna, hanem mindent megtenne, hogy erősítse pártja pozícióját és visszaéljen a hatalommal.

Több interjúban is az 1994–1998 közötti helyzethez hasonlította a mostanit. Nem túlzás ez?

Teljesen indokoltnak tartom a párhuzamot. Robert Fico 2006-ban Ján Slotával és Vladimír Mečiarral lépett koalícióra, ők voltak a természetes partnerei – nagyon jól megértették egymást, nemcsak a kvótaeladásnál, hanem a politikai kérdésekben is. Másrészt tudjuk, hogy a Smer beszívta az SNS választóinak nagy részét, a HZDS támogatói szintén Ficóéknál kötöttek ki. Fico ennek a csoportosulásnak az élén áll, vezérként. Csak ellenségei vannak. Megosztotta Szlovákiát, ugyanúgy, mint Mečiar.

Viszont nincsenek olyan brutális kormányzati lépések, mint 1994–1998 között: akkor elrabolták az elnök fiát, parlamenti képviselőt fosztottak meg mandátumától.

Sokkal rafináltabb, jobban becsomagolja a tetteit, kevésbé olvasható, mint Vladimír Mečiar. Éppen ezért veszélyesebb is.

November végén jelentette be, hogy indul az elnökválasztáson. Ha nagy a tét, miért ilyen későn? Valószínű volt, hogy a kormányfő jelölteti magát.

Sokáig nem volt világos, indul-e Fico a választáson…

…de ön már Fico előtt bejelentette indulását.

Amikor november végén megtudtam, hogy a Smer vezetősége elhalasztotta a döntést az államfőjelöltség kérdésében, tudtam, hogy ismét politikai játékot űznek, ezért jelentettem be jelöltségemet. Eredetileg Fico bejelentése után akartam ezt megtenni, mivel tudtam, hogy indulni fog, annak ellenére, hogy ezt végig tagadta. Természetesen hazudott, mint mindig. Munkamódszere a hazugság, akárcsak mentális elődjének, Vladimír Mečiarnak.

Ha Pavol Paškát vagy Robert Kaliňákot indította volna a Smer, akkor ön nem jelölteti magát?

Ez hipotetikus kérdés.

Akkor nem lett volna nagy a tét? Csak Fico miatt indult?

Részben miatta. Ám az ő személyét nem választhatjuk el a párttól, mert a Smer vezérelvű párt, gyakorlatilag Fico nélkül nem létezne. Ez egy újabb párhuzam a mentális elődjével, Mečiarral. Fico nélkül nagy valószínűséggel gondja lenne a Smernek bejutnia a parlamentbe.

Ivan Gašparovič az elmúlt két időszak alatt rányomta kézjegyét az államfői hivatal működésére. Ön mit csinálna másképpen?

Mindent. Először is betartanám a törvényeket és az alkotmányt. Nem hallgatnék, amikor szólni kell. Az elnöknek úgy kellene döntéseket hoznia, hogy azokkal ne akadályozza az állami intézmények működését – ezt az alkotmány elő is írja neki. Jobban figyelnék a bírók kinevezésére, hogy valóban erkölcsileg és szakmailag is kifogástalan személyek kerüljenek ezekre a posztokra, hogy az igazságügy áldatlan helyzete javuljon. Igyekeznék rámutatni olyan problémákra is, amelyeket jogköreimből kifolyólag ugyan nem tudnék megoldani, de legalább a közjogi méltóságokat ösztökélni tudnám. Az államfő nem hallgathat olyan problémák kapcsán, mint jelenleg a nővérek vagy a tanárok ügye. Egy elnök elhanyagolja a feladatait akkor is, ha évente nem számol be a társadalom állapotáról. Mi ilyet még nem hallottunk, csak újévi gratulációkat, de semmi bírálatot vagy ösztönző szavakat. Az elnök nem lehet süketnéma. Hatással kell lennie a közgondolkodásra. Itt meg mintha ez nem is létezne. Holott ha egy magas beosztású személy hibát követ el, a közvéleménynek nyomást kellene gyakorolnia rá. Egy lengyel miniszternek, ahogy nemrég láttuk, egy 2400 eurós karóra miatt kellett lemondania. Nálunk ilyen olcsó órát nem is hord senki a kávéházi szocialistáink közül. Említhetnénk a korrupció gyanújával megvádolt és emiatt lemondott német államfő esetét is, de ami a lényeg, hogy Szlovákiában hiányzik az államfő és az egyszerű emberek közti kommunikáció. Hol van a nemzet lelkiismerete? Hiányzik az elnök, aki arra ösztönzi a lakosságot, hogy éljen a jogaival.

Tudna említeni néhány olyan problémát, ami Szlovákiában hosszú ideje megoldásra vár?

Nemrég egy elemző azt mondta, hogy az elnöknek új témákkal kellene előállnia. Én azt mondom, hogy a téma itt hever a lábunk előtt. Itt a munkanélküliség, a korrupció, a romakérdés, a romló vállalkozói környezet, a bürokrácia. Az elnök ezekben a kérdésekben ugyan nem sokat tehet, de annyit biztosan, hogy nem ír alá olyan törvényeket, amelyek rontják a vállalkozói környezetet, amivel munkahelyek megszűnését eredményezheti. És meg kell magyaráznia, miért nem írja ezeket alá. Jelenleg azt látjuk, hogy csak egy bizonyos vállalkozói réteg élvez előnyöket. Ehelyett általánosságban kéne támogatni az egész vállalkozói szférát, nem néhányukat túszként magához láncolni, aztán meghívni őket ebédre.

Ha nyerni akar, meg kell győznie a magyar választókat. Jobboldali jelölt a szavazataik nélkül nem győzhet. Mit tud nekik kínálni?

Sokáig politizáltam, egyebek mellett kulturális miniszter is voltam, miniszterként is többször kifejtettem: nagyon fontos számomra, hogy az ország polgárai barátságban, egyetértésben, megértésben éljenek, és minden megteszek azért, hogy ismét ilyen légkör legyen Szlovákiában. Kulturális miniszterként megfelelő feltételeket teremtettem ahhoz, hogy a kultúra terén is megvalósíthassák terveiket a kisebbségek. Államfőként ezen alapcélokat természetesen továbbra is szem előtt tartanám.

Ön szerint melyek a szlovákiai magyar választók legfőbb gondjai?

Erről azok a politikusok mondhatnának többet, akik őket képviselik, de mindenesetre az oktatás, a kultúra területe. Mást nem tudok elképzelni, hiszen a polgári életben mindannyiunknak egyforma jogaink és kötelességeink vannak, tekintet nélkül arra, hogy milyen vallásúak vagy nemzetiségűek vagyunk.

Azért lehet valamilyen elképzelése arról, miben várnak változtatást a magyarok.

Biztosítani kell, hogy teljes értékű polgárok lehessenek. A közös kommunikáció nyelvét ismernünk kell, tehát ezt a területet sem becsülném alá. A kisebbségek tagjai azt mondták, idegen nyelvként kellene oktatni a szlovákot, amit egyesek másként értelmeztek és felháborodtak emiatt.

Ön szerint?

Nem vagyok módszertani szakember, ezt döntsék el ők – úgy kell oktatni, hogy mindenki jól megtanulhasson szlovákul. De elmondhatom a saját élettapasztalatomat. Gyerekkoromban egy ideig Dél-Szlovákiában, Bussán éltem, a 6–8. osztályt itt jártam – iskolánknak közös udvara volt a magyar iskolával. A szünetek alatt együtt játszottunk, semmiféle problémánk nem volt.

Meg is tanult néhány mondatot magyarul?

Igen, de azokat a szavakat nem lehet itt elmondani.

Másfél éve a Kerekasztal, az MKP és a Híd aláírta az ún. kisebbségi minimumot. Ebben szóba került az oktatási és kulturális önkormányzatiság is. Elnökként támogatni tudja ezt az elképzelést?

Nem ismerem részletesen a dokumentumot, ám emlékszem, hogy miniszterként is találkoztam ezzel a kérdéssel. Az országos tevékenységet folytató intézmények mindenkit szolgálnak. Hogyan lehetne felosztani a nemzeti múzeumot, az operát, a galériát?

Arra gondolunk, hogy van itt három magyar színház. Kettő a megye alá tartozik, egy a kormányhivatalhoz.

Nem tudom, adminisztratív módon hogyan lehetne őket szétválasztani. Hiszen a megyék alá más színházak is tartoznak. Nem tartozhat minden a minisztériumhoz.

Ezek technikai jellegű kérdések, az elvre vagyok kíváncsi. Jó lenne, ha a kisebbségek irányítanák saját kulturális és oktatási intézményeiket?

Ez nagyon általános kérdés, nem tudok egyértelmű választ adni arra, hogy mikor lehet létjogosultsága az autonómiának. Ezeket a kérdéseket egyenként kell megvizsgálni. Sok területen vegyes a lakosság összetétele, közös szlovák–magyar iskolákkal, ott hogyan oldanánk meg ezt? Úgy kell ezt a kérdést megoldani, hogy a lehető legtöbb ember elégedett legyen vele. Ám nem radikális megoldásokkal, nem konfliktusos úton. A legfontosabb, hogy egyetértésben, egymást tiszteletben tartva éljenek együtt az emberek. Bármi, ami ezt radikális lépéseivel megsérti, gyengíti az alaptézist.

Ön elmondta, ha nem szerzi meg a második helyet, automatikusan támogatni fogja a jobboldali jelöltet. Az MKP kijelentette, nem fogja automatikusan támogatni a továbbjutó jelöltet, különböző feltételeik lesznek. Például magyar nemzetiségű munkatársat az elnöki palotában, vagy bizonyos, a magyar kisebbség számára fontos témákat vállaljon fel. Mit szól ehhez?

Nyitott vagyok a párbeszédre. Ez minden, amit mondhatok – felelőtlenség lenne részemről, ha most az elmondottak bármelyikére kötelezném magam.