Érzékelhető, de nehezen mérhető az egészségügyi dolgozók hiánya

Az orvosok és nővérek hiánya már évek óta fontos témának számít a szlovákiai sajtóban és a politikában egyaránt. Az egészségügyi minisztérium állítja, folyamatosan dolgozik a munkaerőhiány felszámolásán, és konkrét lépéseket is tettek az orvosok és nővérek számának növeléséért, legyen szó akár az oktatással kapcsolatos törvénymódosításokról, akár a nemrégiben elfogadott, átfogó egészségügyi reformról.

A javulás azonban egyelőre alig érzékelhető, legalábbis erre utal az egészségügyi szakszervezetek magatartása: nemrégiben lapunk is beszámolt arról, hogy az orvosok tömeges felmondással fenyegetőznek, a kórházak és a rendelők képviselői pedig arra panaszkodnak, hogy nem tudják kifizetni a megemelkedett energiaszámlákat, mert nincs elég pénz az egészségügyi rendszerben.

Az INESS gazdaságkutató intézet ezért úgy döntött, részletesen is megvizsgálja a problémakört, konkrét számok segítségével próbálja szemléltetni a hiányt, és javaslatokat is tesz arra, hogyan lehetne javítani a rendszer működésén.

Világméretű probléma

A tanulmány elején leszögezik, hogy az egészségügyi dolgozók hiánya nemcsak Szlovákiában jelent problémát. Bár elsőre meglepőnek tűnhet, de a legfejlettebb gazdasággal rendelkező országok is ehhez hasonló gondokkal küzdenek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elemzése alapján 2013-ban körülbelül 40 millió egészségügyi dolgozó tevékenykedett szerte a világban. A számításaik szerint 2030-ra legalább 80 millió dolgozóra lesz szükség, viszont a trendek alapján addigra „csak 65 millióan” fogják ezt a hivatást választani.

Az egészségügyi dolgozók száma nagyban függ az adott ország gazdasági helyzetétől. Az afrikai országokban például csak az összes egészségügyi dolgozó 3 százaléka tevékenykedik, pedig ezeket az országokat sújtják a legsúlyosabb járványok és betegségek. Ehhez képest Amerikában foglalkoztatják a világ egészségügyi dolgozóinak 37 százalékát, holott az ottani lakosság sokkal kevésbé van kitéve a járványoknak. Az amerikai egészségügyi rendszer egyébként nemzetközi szinten is kiemelkedő, hatalmas anyagi forrásokkal rendelkezik, és az egyetemek is rendkívül kecsegtető karrierlehetőségeket kínálnak. Ennek ellenére az amerikai sajtóban is olyan híreket lehet olvasni, hogy aggasztó méreteket ölt a munkaerőhiány.

A hazai viszonyok

Az Egészségügyi Információk Nemzeti Központjának (NCZI) legfrissebb, 2020-as adatai alapján (a tavalyi számokat még nem tették közzé) 85 626 egészségügyi dolgozó van Szlovákiában. A legnagyobb csoportot nővérek alkotják, az összes alkalmazott mintegy 37 százalékát. Ez egész pontosan 31 604 bejegyzett nővért jelent. A második legnagyobb csoportot az orvosok teszik ki: az összes dolgozó mintegy 24 százalékát, konkrétan 20 026 orvosról van szó.

Érdekesség, hogy az állandóan emlegetett orvoshiány ellenére a számuk az utóbbi tizenkét évben fokozatosan nőtt: 2009-ben még 17 798 orvost jegyzett az NCZI, 2020-ban viszont már 13 százalékkal többet (vagyis az említett 20 026-ot). A nővérek száma ezzel szemben visszaesett: 2009-ben még 32 708 nővér dolgozott Szlovákiában (a legfrissebb, 31 604-es adathoz képest ez 3 százalékos csökkenés).

Elöregedési tényező

Mindemellett fontos mutató még az egészségügyi dolgozók kora is, és ebből a szempontból már aggasztóbb a helyzet. 2009-ben a 65 év feletti orvosok aránya 6,6 százalék volt, 2020-ban viszont már 16,3 százalék. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Szlovákiában minden hatodik orvos a nyugdíjkorhatár szélén áll, vagyis bármikor abbahagyhatja a szolgálatot. A helyzetet kissé enyhíti, hogy a fiatal orvosok aránya enyhén növekedett az utóbbi évtizedben. Ugyanez viszont nem mondható el a fiatal nővérekről: 2009-ben a nővérek 44 százaléka még nem töltötte be 40. életévét, 2020-ra viszont ez az arány 22 százalékra esett vissza. Az arányok átalakulása az utánpótlással kapcsolatos problémákra utal.

Mit is jelent a hiány?

Az INESS szerint a politikusok és az újságírók is gyakran úgy hivatkoznak a munkaerőhiányra, mint valamilyen konkrét számra, viszont ennél összetettebb a helyzet. Hiányról ugyanis mindig csak valamilyen ideális állapothoz viszonyítva lehet beszélni. Viszont hogy mi is számít az ideális állapotnak, arról már megoszlanak a vélemények. Bizonyos elemzések a külföldi országokhoz viszonyítják a hazai helyzetet, mégpedig lakosságarányos összehasonlításokra alapoznak. Ez azonban becsapós lehet, hiszen vannak olyan országok, ahol lakosságarányosan kevesebb az egészségügyi dolgozó, mégis jól működik a rendszer. A tanulmányban többek közt Franciaországot vagy Kanadát említik.

A másik lehetséges megoldás, hogy valamilyen belső tényezőkhöz viszonyítva próbáljuk definiálni a hiányt. Az INESS itt több módszert is említ, de a legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy a lakosság korosztályos összetétele alapján számítják ki, hogy 1000 főre hány egészségügyi dolgozó jut. Erre értelemszerűen azért van szükség, mert a 65 év felettiek jóval gyakrabban szorulnak egészségügyi ellátásra, mint a fiatalok. Ez a mutató pedig aggasztó irányt jelez: 2009-ben ezer 65 év feletti betegre 27 orvos és 49 nővér jutott, 2020-ban viszont már csak 22 orvos és 34 nővér jut. A demográfiai folyamatok ráadásul a lakosság elöregedését jelzik, úgyhogy ez az arány a jövőben még aggasztóbb lehet.

A megoldások

Az INESS szerint kétféleképpen lehetne megoldani az egészségügyi dolgozók hiányát: egyrészt olyan intézkedésekkel, amelyek közvetlenül segíthetnek növelni az orvosok és a nővérek számát, másrészt pedig olyan lépésekkel, amelyek eredményeként több egészségügyi szolgáltatást lehet kínálni a munkaerő növelése nélkül is. Az első csoportba tartoznak például az oktatásra vonatkozó fejlesztések. Az elemzők állítják, nem feltétlenül kell nagy változásokra gondolni: elég lenne elősegíteni a fiatal egyetemisták elhelyezkedését vagy létrehozni mentorprogramokat. Emellett a már meglévő elemzéseket is figyelembe kellene vennie az egészségügyi minisztériumnak. Az Állami Számvevőszék (NKÚ) készített egy részletes ellenőrzést a rezidensprogramról és az egészségügyi középiskolák működéséről is, az INESS szerint ezeket kellene számításba venni.

Ami a fizetéseket illeti, a szakértők azt javasolják, hogy az állam számolja fel az automatikus bérezési rendszert, és ehelyett a teljesítmény alapján jutalmazza a dolgozókat.

Az intézet további javaslati közé tartozik például az egészségügyi dolgozók kompetenciájának folyamatos ellenőrzése és átértékelése, így tisztázni lehetne, pontosan kinek mi a feladata, és a betegeknek nem kellene annyit vándorolniuk a rendszerben. A szakértők szerint azzal is sokat lehetne nyerni, ha folyamatosan ellenőriznék az egészségügyi dolgozók adminisztrációs kötelességeit, és eltörölnék a felesleges akadályokat.