„Érvényes, de nem hatályos rendelkezések”

Pozsony. Érvényesek, azaz jogrendünk szerves részét képezik a Beneš-dekrétumok, de nem hatályosak, vagyis a norma ma már senkire sem ruház jogokat és kötelességeket – állapítja meg az igazságügyi minisztérium elemzése, melyet ma vitat meg a kormány. Ján Čarnogurský a dekrétumokat Szlovákia szemszögéből vizsgálta meg, vázolta megalkotásuk történelmi-politikai hátterét, és az azóta elfogadott nemzetközi egyezményeket, restitúciós törvényeket.

A szlovák alkotmány 152. cikke szerint a Szlovák Köztársaság átvette a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság normáit, tehát a Beneš-dekrétumokat, valamint az emberjogi alkotmánylevelet is. A „lex posterior derogat priori” (a későbbi törvény megszünteti a korábbit) elv értelmében az alkotmánylevél hatályon kívül helyezte a Beneš-dekrétumokat. „Ezért nem helytálló azt állítani, hogy ellentétben vannak a jelenkori európai törvényekkel. Nem lehet azzal érvelni, hogy sértik az emberi jogokat. A német, osztrák és magyar sajtóban megjelent cikkek a Beneš-dekrétumok bírálatát az eredeti tulajdonosok vagy leszármazottaik anyagi restitúciójával kötik össze, miközben ezt a problémát külön államközi egyezményekkel már rendezték az érintett országok. E kérdés újbóli megnyitása csak erős politikai nyomás hatására lehetséges. Ha ennek következtében semmissé nyilvánítanák a dekrétumokat, az azt jelentené, hogy Szlovákiával és Csehországgal szemben más kritériumok érvényesülnek, mint a többi tagjelölttel vagy már uniós tagállammal szemben. Szlovákia részéről politikai gyengeség lenne engedni e nyomásnak, mert ez csak erősítené a vagyoni restitúció iránt érdeklődőket” – részletezi Čarnogurský jelentése. Az elemzés rámutat: a dekrétumok tömeggyilkosságok, tömeges vagyonelkobzások és egyéb súlyos bűncselekmények idejében keletkeztek, s az akkori módszerek miatt a szlovák parlament 1991. február 12-i, a szlovákiai németek kitelepítése miatt bocsánatot kérő nyilatkozatában sajnálatát fejezte ki. Čarnogurský szerint a Beneš-dekrétumok érvénytelenítését szorgalmazók a strasbourgi emberi jogi bíróságon sem járnának sikerrel. Szlovákiát kötelezi ugyan az emberi jogok egyezménye, melyet 1992. március 18-án ratifikáltunk, de Szlovákiára csak ettől a dátumtól terjed ki a hatásköre. Emiatt utasította vissza a strasbourgi bíróság Esterházy János lányának a beadványát is, melyben megkérdőjelezte édesapja elítélésének törvényességét. Esterházyt 1947. szeptember 16-án egy, a Beneš-dekrétumokkal egy időben elfogadott parlamenti határozat alapján létrehozott népbíróság ítélt el. „A liechtensteini II. Hans Adam kontra Németország ügy közvetlenül kapcsolódik a Beneš-dekrétumokhoz. A panaszos Németországtól egy Kölnben kiállított képet követelt. A kép egy brünni múzeumból került Kölnbe, a múzeum pedig úgy jutott hozzá, hogy a 12. Beneš-dekrétum alapján a háború után elkobozták a panaszos apjától. A több évig húzódó per után az európai emberjogi bíróság elutasította a beadványt. A döntést az 1954. október 23-án kötött úgynevezett párizsi egyezménnyel indokolta, mely szerint elfogadhatatlanok azok az igények, melyek például a háborús állapot következtében vagy egyéb megegyezés alapján elkobzott vagyon visszaszolgáltatására vonatkoznak. Ezenkívül a kisajátításra az emberjogi egyezmény elfogadása és szlovákiai ratifikálás előtt került sor” – részletezi a jelentés. Az igazságügyi minisztérium szerint a múlt helyett a jövőbe kellene nézni, és a tárca aggodalmát fejezi ki az esetleges tömeges restitúciós igények miatt. (sza)