Erósz szárnyai

Ha a szépfiú vad, olyan, mint a tűz, ha szelíd, olyan, mint a napfény: ne égess hát meg, inkább ments meg, állítsd fel szívedben a Könyörületesség oltárát – gyorsan elmúló adomány helyett fogadj el egy biztos barátot, s menj elébe az időnek, hiszen egyedül az idő képes arra, hogy véget vessen a szépségnek, ahogy egy népbarát a zsarnokságnak. Attól tartok ugyanis – kimondom egyenesen, amit gondolok – hogy ha késlekedsz és habozol, kiütközik a szakállad, s árnyékba borítja arcod báját, ahogy az összegyűlt felhők is homályba szokták borítani a napot. Vagy már be is következett az, amitől féltem? Hiszen már bújnak is elő a pelyhek, az orcádon nőni kezd a szakáll, s az egész arc virágzik. Jaj nekünk! A késlekedésbe beleöregedtünk: te, mert nem akartál hamarabb a kedvemre tenni, és én, mert vonakodtam attól, hogy könyörögjek neked. Erószra és a szakállra kérlek, melyre holnap fel kell esküdnöm: add nekem szerelmedet, mielőtt elhagy tavaszod és beköszönt a tél.

26. Egy hölgyhöz

Azt követeled tőlem, hogy ne nézzek rád, én pedig azt, hogy ne mutatkozz. De hol van az a törvény, amely az egyiket vagy másikat előírja? Ha tehát a kettő közül egyik sem tiltott, ne foszd meg magad a sikertől, melyet megjelenésed arat, és engem ne fossz meg a gyönyörködés lehetőségétől. A forrás se mondja: „Ne igyál belőlem!” A gyümölcs se mondja: „Ne szakíts le!” A rét se mondja: „Ne gyere ide!” Kövesd hát te is, te nő, a természet törvényeit, üdítsd föl a szomjazó vándort, akit a te csillagod tett tönkre.

38. Egy hetérához

Leginkább azt szeretem benned, amin mások megbotránkoznak, és ami miatt szemrehányással illetnek téged: hogy szemérmetlen vagy, elbizakodott és ledér. Hiszen a lovak között is az öntudatosakat csodáljuk, az oroszlánok között az önbizalommal telítetteket és a madarak között azokat, melyek nem horgasztják le a fejüket. Te sem teszel semmi meglepőt, ha olyan nőként, aki sokakat felülmúl szépségével, fennhordod az orrod és büszkén lépkedsz – ha ugyanis a szépségnek is van fellegvára, akkor az sokkal erősebb, mint a királyoké, noha titeket szeretünk, tőlük pedig félünk. Pénzért dolgozol – de hát Danaé is aranyat kapott. Koszorúkat fogadsz el ajándékba – de hát ezt szűz létére Artemisz is megtette. Parasztoknak is odaadod magad – de hát Heléna odaadta magát még a pásztoroknak is. A lantjátékosoknak is a kedvükben jársz – ha Apollónra gondolsz, mért is haboznál? Ne tartsd magad távol a fuvolajátékosoktól sem, hiszen művészetük a Múzsáktól ered. Ne vesd meg a rabszolgákat sem, hogy legalább a te réveden szabadoknak tűnjenek. Ne szégyellj, szépségem, Aphrodité gyönyöreibe merülni azokkal sem, akik vadászatból és zsákmányszerzésből élnek és a tengerészekkel sem: igaz, hogy ők gyorsan el is hajóznak tőled, de hát Iaszón sem volt becstelen, aki először merészelt tengerre szállni. Ne utasítsd viszsza a zsoldoskatonákat sem: vetkőztesd meztelenre a fennhéjázókat. Ne mondj soha ellent a szegényeknek se, hiszen kéréseiket meghallgatják az istenek. Tiszteld az öreget méltóságáért; tanítsd a fiatalt, hiszen még csak kezdő; az idegent, ha siet, marasztald. ĺgy tett Timagora is, Laisz is, Arisztagora is és Menandrosz Glükérionja, s te is az ő nyomdokaikban jársz. Teljes tudatossággal kínálod fel magad, és szolgáltatásaidhoz ravaszul meg tudod ragadni az alkalmas pillanatot. A tűz sem olyan forró, mint a te leheleted, a fuvola hangja sem olyan kellemes, mint a te szavaid.

46. Egy fiúhoz

Jól tetted, hogy fekhelyként is használtad a rózsákat: a küldemény feletti öröm ugyanis a küldő megbecsülését jelzi. ĺgy rajtuk keresztül én is megérintettelek – ezek a rózsák ugyanis szenvedélyesek, ravaszak és tudják, mit ér a szépségük. Attól tartok azonban, hogy nem hoztak nyugalmat neked, inkább megzavarták az álmodat, ahogy az aranyeső Danaéét. Ha pedig kedvében akarsz járni a barátodnak, küldd vissza azt, ami megmaradt belőlük, hiszen már nemcsak rózsaillat fog áradni belőlük, hanem a tiéd is.