EP-választás: 28 ország, 28 nézet, 28 érdek

Talán az egyik leggyakoribb kritika, amelyet az Európai Unióval kapcsolatban hallani, hogy túl bürokratikus, az egész rendszer működtetése rengeteg pénzbe kerül, és a döntéshozási folyamat túl lassú. Igen, részben igaza van annak, aki ezen a véleményen van. Csak ritkán volt példa arra, hogy egy jogszabályról Brüsszelben két évnél rövidebb idő alatt döntöttek. Másrészt viszont tudatosítani kell, hogy az EU 28 tagállamból áll, 28 különböző ország érdekeit és nézeteit kell összhangba hozni ahhoz, hogy valamilyen konkrét döntés szülessen. Ezért ha bürokráciáról vagy az elhúzódó döntéshozásról beszélünk, arról sem szabad megfeledkezni, hogy például az Európai Parlamentben (EP) jelenleg 766 képviselő szavazhat, mondhat véleményt, s míg ennyi képviselő megegyezik valamin, az eltart egy ideig.

A Európai Uniót három intézmény mozgatja: a parlament csak az egyik, a rendszer ugyanis az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa nélkül aligha lenne működőképes.

Az Európai Parlament

Nem árt tudni, hogy az EP az egyetlen olyan európai intézmény, amelynek képviselőit közvetlen az állampolgárok választják meg, ötéves megbízatási időszakra. A világon a második legnagyobb demokratikus választási rendszere épp az EU-nak van, hiszen a voksoláson több mint 400 millió ember vesz részt. A Lisszaboni Szerződés aláírása után ráadásul a parlament idén először fog dönteni arról, ki kerül az EU végrehajtó és ellenőrző képviseleti szervének, az Európai Bizottságnak az élére.

Horvátország 2013-as csatlakozása után a képviselők száma 766-ra nőtt, a májusi választás után viszont csak 751 képviselője lesz a parlamentnek. Azt, hogy mennyi képviselőt küldhet egy ország az EP-be, a lakosság száma határozza meg, viszont egyetlen országnak sem lehet hatnál kevesebb és 96-nál több képviselője.

A parlamentnek rendkívül fontos szerepe van a jogalkotásban, hiszen például a környezetvédelemmel, a közlekedéssel, a fogyasztóvédelemmel, a mezőgazdasággal kapcsolatos európai jogszabályok csak és kizárólag a parlament beleegyezésével léphetnek hatályba.

A képviselőknek ugyanakkor beleszólásuk van az EU gazdálkodásába és pénzügyeibe is, hiszen hosszú távú, hétéves időszakra szóló költségvetés-tervezetről is döntenek. A parlamentnek viszont nincs törvényalkotási joga, mivel ez az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik – s ez az egyik legfontosabb különbség a nemzeti és az európai törvényhozás között.

Az Európai Bizottság

Az EU végrehajtó szerve, amely a jogalkotásért felelős, pontosabban egyfajta jogalkotás-kezdeményező hatásköre van. Tehát csak a Bizottság fogalmazhat meg jogszabályokat, s terjesztheti elő ezeket. A parlament is felkérheti a bizottságot bizonyos jogszabályok kidolgozására. A Bizottság készíti el az EU költségvetésének a tervezetét, felelős annak végrehajtásáért, például felügyeli az uniós programokat és pénzalapokat. A Bizottságot az európai integráció motorjának is tekintik.

A jelenlegi rendszer szerint annyi tagja van, ahány tagországa van az uniónak, minden tagállam egy biztost küld a testületbe. A Bizottság munkáját 30 000 fős adminisztratív csapat segíti. Minden biztosnak van egy különálló szakterülete, ezen belül ő a felelős az uniós politikáért. Ehhez külön szaktárcát kap legfeljebb 6 fős kabinettel.

A Bizottság tagjai függetlenek a tagállamoktól. Nem vehetik figyelembe az őket küldő ország kormányának utasításait, az EU összes állampolgárának az érdekeit kell képviselniük.

Az Európai Unió Tanácsa

A parlament mellett az uniós törvényhozás másik felét jelenti – mindkét intézmény együtt dönt a Bizottság által előterjesztett jogszabályokról. A Tanácsnak minden tagállamból egy miniszter a tagja, de az összetétel szakterületenként változik. Jogilag ugyanis a Tanács egy önálló szerv, de gyakorlatilag több különböző tanácsra van osztva, mindegyiknek saját működési területe van és a tagországok megfelelő miniszterei vesznek részt a munkájában.

Jelenleg 9 testület működik, a legfontosabb talán az általános ügyek és külső kapcsolatok tanácsa (GAERC), az általában havonta egyszer megtartott ülésén a tagállamok külügyminiszterei vesznek részt. A gazdasági és pénzügyek tanácsa (ECOFIN) pedig a gazdasági és pénzügyminiszterekből áll.