Elnökválasztási bumm

Javában tart az elnökválasztási kampány az Egyesült Államokban, vigyázó vagy inkább aggódó szemeinket akarva-akaratlanul Amerikára vetjük. Vajon ki lesz az új elnök, és milyen közel-keleti politikát folytat majd? – merül fel sokunkban a kérdés. Az idősebb és a fiatalabb Bush elnök is alaposan rászolgált arra, hogy elsősorban meglehetősen puskaporos külpolitikája miatt vonuljon majd be a történelembe.

Még a jelenlegi elnök édesapjának hivatali idejében történt, hogy az akkori Csehszlovákia egyik magyar tannyelvű gimnáziumában egy derűsnek éppen nem induló napon bombariadóra figyelmeztetett a sulirádió. A koedukált gimnázium egyetlen lányosztályában ez meglehetősen nagy riadalmat okozott, magyartanárnőnk minden erőfeszítése ellenére. Korábban nem hallottunk ilyesmiről, nem tapasztaltunk ehhez hasonlót. A történelemórákon szerzett ismereteink alapján az égből vártuk a bombaesőt, a Sivatagi vihar névre keresztelt hadművelet az USA vezetésével ugyanis éppen azokban a napokban (1991 januárjában) indult meg. Az iskolát az illetékes szervek annak rendje-módja szerint kiürítették, minket, diákokat szélnek eresztettek, a környező utcákat lezárták. Páran barátnők és egyben szobatársnők meg elindultunk, hogy alaposan felkészüljünk a hadiállapotra: a közeli nagyáruház élelmiszerrészlegén jól bevásároltunk, emlékszem, egy óriási műanyag zacskóban utaztattam az internátusba a – legalább – kilenc kiflimet és a kedvenc pástétomomból is néhányat. A kollégiumban aztán felvilágosultunk: a robbanószerkezet az iskola épületében, nem pedig a levegőben volt, legalábbis az ezzel fenyegetőző ismeretlen telefonáló szerint. A bombariadó vaklármának bizonyult, a névtelen riogatóról idővel kiderült, nagyon is ismerjük, a dolgozatírástól való félelmében folyamodott ehhez a nem mindennapi megoldáshoz. A kilenc kiflimet meg szépen csendesen elmajszolgattam morzsástul, pástétomostul az „intri” alagsorában lévő tévészobában, ahol a nem éppen komfortos székeken hosszan elnyúlva, melegítőben néztük a történelem első egyenes adásban közvetített háborúját, az ún. öbölháborút. Az iskola patinás épülete azóta is áll (és álljon sokáig, csepp a tengerben, a magyar oktatás szolgálatában), de vajon közel van-e a béke keleten?