A riválisok elhúztak, Szlovákia szegény maradt

Šuster a Pravda napilapnak adott interjúban arról beszélt, hogy a gazdasági csodát ígérő intézkedések helyett hosszú távú reformokra kellene összpontosítania a kormánynak, ezt azonban nem teszi. A gazdasági  A három konszolidációs csomag kapcsán pedig megjegyzi, hogy ugyan némileg segítettek a költségvetési hiányon, de nem teljesítették a fő céljukat. Šuster arra számt, hogy a következő kormánynak már egy, a GDP hetven százalékát kitevő adósságállománnyal rendelkező országot kell átvennie, ráadásul a bruttó nemzeti össztermék öt százalékát meghaladó lyukkal a büdzsén.

„Már második éve egy százalék alatt maradt a gazdasági növekedés és jövőre is legfeljebb 1,5 százalékot valószínűsítenek, ami a hasonló gazdaságok teljesítményéhez képest nagyon kevés”

 – jelentette ki a közgazdász, aki szerint a gyenge teljesítmény miatt az életszínvonal sem növekszik, ellentétben a nyugathoz zárkózó Csehországgal vagy Lengyelországgal.

Szlovákia az uniós átlag hetven százaléka környékén megrekedni látszik, miközben nincs sok jele az uniós átlagot 2-3 százalékkal meghaladó növekedésnek, ami a felzárkózáshoz kellene.

Šuster szerint a gondok eredője, hogy az elmúlt 10-15 év gazdaságpolitikája már nem a növekedéssel, hanem az osztogatással foglalkozott: Szlovákia történelmi lehetőséget szalasztott el, mikor elveszítette a versenyképességét, egyoldalúvá tette a gazdaságát a régión belül is magas adókkal terhelte a vállalkozásokat, a korrupció nőtt, a transzparencia csökkent. 

Šuster a reálbérek terén egy százaléknál alacsonyabb növekedést vár, ami a gyakorlatban alig lesz érezhető. A négy százalékos, átlag feletti inflációt viszont mindenki érzi majd. 

A gazdaság lefékeződését részben a rosszul megtervezett konszolidációs csomag eredményének tartja, ugyanis az állami adóemelés elriasztotta a gazdasági tevékenységtől a vállalkozókat.

Emellett azonban külföldi tényezők is hozzájárultak Szlovákia gyengélkedéséhez: a háború miatt magasra szökött energiaárak és az orosz háború is riasztja a befektetőket. A szakember szerint a kiugráshoz hosszú távú, rendszerszintű intézkedéseket kellene elfogadni, melyek évtizedek múlva éreztetik a valós hatásukat: például javítani az alapiskolák minőségén a húsz éve megvalósított lengyel iskolareform mintájára.

A közgazdász szerint nem lehet azt mondani, hogy a konszolidációs csomag teljesen hatástalan lenne – a megszorítás nélkül egy-két százalékkal magasabb lenne a költségvetési hiány a megnövekedő kiadásoknak köszönhetően. A 4,2 százalékos költségvetési hiánycéltól azonban nagyon messzire került a kormány és nem is képes tartani a korábbi ígéreteit – figyelmeztet rá Šuster. A szakember nem számít arra, hogy újabb konszolidációs kör következne, helyette a kormány kampány- és osztogatóüzemmódba kapcsolhat a választás előtt, szimbolikus intézkedésekkel.

A szlovák államadósságal kapcsolatban Šuster nem az eladósodottság mértékében, hanem az adósság növekedésének ütemében látja a problémát. Mint arra figyelmeztetett, a Covid előtt még GDP-arányosan alig ötven százalékot tett ki az adósságállomány, miközben 2028-ra 70 százalék magasságába kúszhat fel. „Ha ezzel semmit nem kezdünk, 10-15 év múlva elérjük a száz százalékos eladósodottsági mértéket” – jegyezte meg.