Egyre több magyar szavaz szlovák pártra

A szeptember végén rendezett választások több szempontból is vízválasztónak bizonyultak a magyar politikai képviseletre nézve. A Szövetség egysége röviddel a választási listák leadása előtt megbomlott a Híd-frakció vezető képviselőinek kiválásával, de a hirtelen megalakult Modrí, Most – Híd csak a szavazatok 0,26 százalékát szerezte meg és a Magyar Fórum koalíciója is alig 0,11 százalékos eredményt mutatott fel a választáson. A Szövetségen ugyanakkor nem segített a magyar szavazókat megszólító pártok bukása, a párt 130 ezer szavazatot szerezve 4,38 százalékos eredménnyel maradt ismét a parlamenten kívül. A választást ezért történelmi jelentőségűnek is lehet nevezni, hiszen még nem akadt példa arra, hogy az etnikai politikai pártokra leadott szavazatok összesítve is csak 4,85 százalékot tesznek ki – ráadásul a Híd és a Magyar Fórum szlovák kispártokat is tömörítő koalícióit megengedően ebbe a kategóriába soroltuk be. Soha nem volt még ennyire aktuális a kérdés, vajon van-e jövője a magyar etnikai érdekképviseletnek és merre vezet az út egy erős és öntudatos politikai párt kialakításához?

Hiányzó vita

Öllös László, a Fórum Intézet igazgatója a konferenciát megnyitó hozzászólásában jelezte, hogy egy véleményütköztető vitának kívántak teret adni az esemény megrendezésével. Ez a célkitűzés csak részben valósult meg – politikusok nélkül ugyanis legfeljebb a szakma vitázhat, márpedig huzamosabb ideje létező jelenség, hogy a Magyar Szövetségen belüli ideológiai viták nem személyesen, szakmai érveket hangoztatva zajlanak, hanem a facebookon, leegyszerűsített szlogenekkel, egymást támadó státuszokban. További érdekes jellemzője a helyi közegnek, hogy a szlovákiai magyar politikai pártok nem, vagy jól titkoltan készítenek felméréseket arról, hogy mit is szeretnének valójában a szimpatizánsaik és a választótáboruk. Parázs vitára a konferencián sem került sor, mivel a társadalomtudósok, újságírók, közélet iránt érdeklődők mellett csak kevés politikus jött el meghallgatni az előadásokat és vonhatott le bármiféle tanulságot az ismertetett számokból – köztük Bárdos Gyula, Mózes Szabolcs, vagy Csáky Pál. A Magyar Szövetségnek nincsenek klasszikus értelmben vett szakmai háttérintézményei, Őry Péter csallóközcsütörtöki polgármester, a Pro Civis polgári társulás vezetője és az MKP-platform volt elnökségi tagja azonban bemutatta a szervezet kutatását – amiről egyelőre nem bontakozott ki vita a párton belül. Az érdeklődés és a kibeszélésre való igény hiánya azért is furcsa, mert a választási időszaknak nincs vége, márciusban és áprilisban az elnökválasztás, júniusban pedig az európai parlamenti választás teszi próbára a képviseletet.

 Kisebbségpolitikai zsákutca

Fiala-Butora János jogász és akadémikus a konferencianyitó előadásában azt a kérdést vizsgálta meg, hogy a Szövetség milyen stratégiák mentén tudna továbblépni a jelenlegi helyzetéből, miként és milyen célokat képviselve szólíthatja meg a választóit. Fiala-Butora nemzetközi tanulmányokra is hivatkozva rámutatott, hogy a kisebbségi pártok a többségi társadalomnál liberálisabb álláspontja általános jelenségnek számít, miközben a kisebbségi közösségek a valóságban sokkal kevésbé liberálisabbak. Az európai integrációban és intézményekben való bizalom más országokhoz hasonlóan Szlovákiában is gyorsan elhasználódott, például a kisebbségi nyelvhasználatra kiható törvények, a megyerendszer szabályozása és a kisebbségi törvény körüli kálváriák miatt.

Fiala-Butora kifejtette, az etnikai politikai képviselet alapvető dilemmája, hogy érdemes-e együttműködnie a kormánypártokkal. Míg a baloldal egyszerűen nem beszél a kisebbségi témákról és nincs is benne szándék az előrelépésre, addig a jelenlegi szlovák liberális jobboldal néhány szempontból még a Smernél is magyarellenesebb álláspontokat tükröz – bár lehetséges, hogy csak átmenetileg. A szakember meglátása szerint a szlovákiai magyar kisebbségi érdekképviseletnek át kell kereteznie a saját mondanivalóját, az emberi jogok és európai értékek képviseletének mentén kéne felépítenie a célkitűzéseit és hosszú távú stratégiai szövetségesekre van szüksége. Fiala-Butora úgy véli, hogy a szlovákiai magyarok döntő többségét európai liberális demokrata értékek mellé lehet állítani, a liberális szlovákok pedig vagy támogatják a kisebbségpolitikai célkitűzéseket, vagy képmutatóvá válnak. A szlovákiai jobboldal és a magyar közösség elvben kölcsönösen egymásra van utalva. 

A liberális jobboldallal való (ismételt) kiegyezés alternatívája egy olyan megegyezés a baloldallal, ami a Fidesz és a Smer 2010-es évek közepén kötött megállapodására hasonlíthat. Az egyezség a nehéz kérdések jegelésével jár, rövid távú előnyöket biztosít a kisebbségi elitnek és „kellemesebb hellyé teszi a lefelé tartó spirált.”

Szövetségesek, nyelvi jogok, elnökválasztás

Az első blokkban helyet kapott három másik előadás a választások járulékos tényezőivel foglalkozott. Csonka Ákos újságíró és kutató az államfőválasztási hagyományokról beszélt. Az előadó többi határon túli magyar közösség tapasztalatait összegezve kiemelte, nem számít rendkívülinek, hogy nem közéleti személyiségek, hanem pártpolitikusok indulnak a választáson, illetve az sem meglepetés, hogy az eredményeik az abszolút számokban alulmaradnak a pártok eredményeihez képest – megesett ez az RMDSZ jelöltjeinek esetében, valamint a Vajdaságban is.

A szlovákiai elnökválasztás kapcsán Csonka megjegyezte, hogy Forró Krisztián 2-3 százalékos támogatottsága az országos arány alatt van, a jelölt több fontos témára nem reagált a jelölt megfelelően, egy rossz elnökválasztási eredmény pedig kihatással lehet a Magyar Szövetség európai parlamenti eredményeire is. Egy hasonló helyzetben a jövőre nézve megfontolandónak tartotta a felvetést, hogy az EP-vezető és a köztársasági elnökjelölt személye esetleg megegyezzen.

Horony Ákos kisebbségekért felelős kormánybiztosi minőségben először nyilvánult meg egy hasonló rendezvényen és a kisebbségi jogvédelemmel kapcsolatos aktuális kihívásokról és lehetőségekről beszélt. A kormánybiztos szerint a szlovák-magyar kapcsolatok egyik előnye, hogy nincsenek a múltból visszamaradt etnikai erőszakos konfliktusok a múltból. Mindezek ellenére a gyakorlatban rengeteg problémával küzd a kisebbbségi érdekképviselet, elsősorban a vonatkozó törvények és normák áltáthathatlansága miatt, véleménye szerint az érvényes szabályozásokat áttekinthetővé kéne tenni és világos szabályok felállítására is szükség van. A kormánybiztos elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben erősödnek a tisztséggel járó hatáskörei, a nemzeti kisebbségekért és etnikai csoportokért felelős bizottság (VNMES) pedig a miniszterelnök alá tartozó, bővebb hatáskörökkel rendelkező testületként működhet tovább. Horony kívánatosnak tartaná egy olyan mechanizmus kiépítését is, amely a kisebbségi nyelvhasználatot támogatja, például pénzügyi ösztönzőkkel.

A sorok írója szintén tartott egy rövid előadást a konferencián, ebben rámutatott, hogy a szlovákiai politika meghaladta a korábbi kétosztatú, jobb-baloldali konfliktust és az új helyzetben sem a kisebbségi érdekképviselet, sem pedig a jobboldal nem talál megfelelő megoldásokat. A tanácstalanságot a civil aktivizmusra és korrupcióellenességre építő mozgalmak sikerén, illetve Fico visszatérésén túl a szlovákiai magyar közösségben az jelzi, hogy az elnökválasztási felmérések szerint Peter Pellegrini egyértelműen népszerűbbnek számít Ivan Korčoknál.

Elveszett szavazók

A konferencia második blokkjában a kampány és a választási eredmények elemzéséről volt szó. Öllös László belső és külső tényezőkben találta meg a Szövetség gyenge eredményének okait. A politológus külső, de elkerülhetetlen tényezőként nevezte meg a sajtó támogatásának hiányát és a párt belső konfliktusainak felnagyítását, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy ezek a körülmények a jövőben is megmaradnak, a pártnak pedig kezelnie kell a helyzetet.

A kudarc belső okai között nevezte meg a választási program késői kidolgozását, az egy évvel korábban zajló sikeres önkormányzati kampány figyelmen kívül hagyását és rámutatott, hogy a párt az eredmények kiaknázása helyett a belső vitáiban merült el.

A szlovákiai magyar választási eredmények kapcsán két mélyelemzés is született az elmúlt hónapokban. Míg Gyurovszky László volt politikus és Baki Attila politológus a magyar nyelvhasználók számából kiindulva következtetett az elszivárgó szavazók arányára országos és helyi szinten, Őry Péter és a Pro Civis polgári társulás a nemzetiségből kiindulva mutatott rá az összefüggésekre. A két felmérés eredményei több ponton is egybevágnak: már az ezredforduló elejéhez képest is felgyorsult a választók elvándorlása, a politikai színtéren egyedüliként maradt Magyar Szövetség pedig csak a korábbi szavazók töredékét tudja megszólítani.

Gyurovszky a legsikertelenebb választásként jellemezte a 2023-as parlamenti ereményeket, ugyanis míg a szlovákiai magyar pártok 2006 és 2012 között a magyar közösség létszámából fakadó elvárások felett szerepeltek, 2023-ra mindössze az elvárható szavazatok 56 százalékát tudták begyűjteni. A két szakember számításai szerint a magyar szavazók 37 százaléka szavazott szlovák pártokra, a korábban elszivárgó liberális választók mellett megjelentek a baloldalra szavazók is. Gyurovszky szintén éles szavakkal bírálta, hogy a Magyar Szövetség belső konfliktusai miatt képtelen a választóival való megegyezésre.

A Pro Civis modellje szintén kiemeli, hogy a magyar régiókban a szlovák pártok támogatottsága húsz év alatt megnégyszereződött, ami nem magyarázható a szlovák betelepülők számának növekedésével. Őry Péter rámutatott, hogy voltak olyan régiók, melyek eredményesebbnek bizonyultak az új választók becsatornázásában – például a Tőketerebesi és Rimaszombati járásban, ahol a pártnak akadtak eredetileg is a Híd-frakcióban politizáló, jobban felépített személyiségei. A déli régiók többségében ugyanakkor, beleértve a Dunaszerdahelyi járást, nem növekedtek érdemben a magyar pártra leadott szavazatok. 

Nincs világos kimenet

A konferencia előadásait követő vita rámutatott, hogy a Magyar Szövetség politikai jövője körül rengeteg megoldandó probléma halmozódott fel. A szlovákiai szövetségesek kiválasztása mellett továbbra sem sikerült felszámolni a párt belső vitáit, nehezen látszanak a magyar választók igényei – és még kevésbé tudni, mit várnának el például a Magyar Szövetségtől a nők, vagy éppen a roma szavazók.

Míg a kétezres évek elején kijelenthető volt, hogy a magyar közösség politikailag összetart, az egységes MKP felbomlásával és a Híd elhasználódásával általános, 2020-tól vészesen felgyorsuló folyamatnak tűnik a szlovák pártokra való átszavazás. A folyamat viszont elméletben megállítható tudatosabb politizálással, professzionális eszközök alkalmazásával. A Focus közvélemény-kutató ügynökség egyébként a konferenciát követő hétvégén megjelentetett felmérése hosszú idő után a parlamenti küszöb fölé mérte a Magyar Szövetséget, 5,4 százalékos támogatottsággal.