„Egyetlen negatív visszajelzést sem kaptam”

MÓZES SZABOLCS

A Petit Pressben jelentős tulajdonrészt szerez a Penta, a Sme szerkesztőinek fele távozik, önt pedig a lap főszerkesztőjévé nevezik ki. Ha az év elején vagy akár csak fél éve valaki ezt mondja önnek, mit gondolt volna?

Nem hittem volna el, hogy ilyen fejlemények lehetségesek. És természetesen azt mondtam volna, hogy nem, nem leszek a Sme főszerkesztője. Nagyon sokáig úgy éreztem, hogy ez egy nagy kihívás. Nagyon is jól éreztem magam a Slovak Spectatornál, 11 évig szerkesztettem és teljesen azonosulni tudtam a lappal. Igaz, hogy ez egy nagyon kis lap, de úgy formáltam, ahogy elképzeltem. Tudtam, hogy a Smenél ez nem lesz lehetséges.

Sokat hezitált, amikor felkérték?

Nagyon sokat. Két hétig beszéltünk erről Alexej Fulmekkal, a Petit Press vezérigazgatójával, végighallgattam minden érvét. Nagyon nehezen született meg a döntés.

Minek alapján mondott végül igent?

A legfőbb tényező Alexej Fulmek személye volt. Tizenegy éve dolgozom vele, és soha nem tett vagy mondott olyat, ami kételyt ébreszthetett volna bennem azzal kapcsolatban, hogy függetlenül vezethetem-e a lapot. Emellett fontos szempont volt az is, hogy nem tudtam elfogadni, ha a Penta kisebbségi tulajdonosa lesz a Petit Pressnek, az véget vetne a Sme létezésének.

Nem félt attól, hogy a tulajdonosváltás után egyesek szemében ön lesz a Penta „komisszárja”, még ha ez nem igaz is, hiszen a pénzügyi csoportnak nincs befolyása ezekben a kérdésekben?

Számítottam rá. Biztos, hogy ez mindenki fejében megfordult, azokéban is, akik maradtak. Ha ön tudja, hogy ez nem így van, akkor ez erőt ad – mert önnek kell elfogadnia, hogy ez nem így van. És az lényeges, mit gondol az olvasó, ő annak alapján dönt, amit a lapban lát. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy kinevezésem után nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Ha visszagondolok, akkor nem volt egyetlen olyan reakció sem – még olyantól sem, akitől vártam volna –, hogy én leszek a „pentás ember”.

Ez meglepő. Nem kapott vádaskodó megjegyzéseket, nem árulózták?

Nem. Ez azért is lehetett, mert a helyzet megváltozott. Azáltal, hogy a Penta kisebbségben van a kiadóban. Én hiszek Alexej Fulmeknek, amikor azt állítja, hogy a Pentának nincsenek reális lehetőségei arra, hogy befolyásolja a lapot. Ha belegondolunk, ez így is van, mert a napi rutinban a riportereink jelleme dönt. A legjobb esetben ez az érzés, hogy itt van a Penta, még sokkal jobb újságírásra ösztönzi az embert, mert tudatosabban végzi a munkáját. Egy külföldi nagykövet mondta, hogy én lakmuszpapír leszek, ha nekem nem sikerül, akkor az nagyon rossz, akkor azt úgy fogják értékelni, hogy lehetetlen. Ez hatalmas felelősség, mert sok ok miatt nem sikerülhet.

Mi a siker mércéje?

Ha az olvasó nem fogja azt érezni, hogy a lap elvesztette a kritizáló képességét. A médiának a hatalom őrzőkutyájának kell lennie. Ezt nehéz megtartani, mivel ehhez nagyon jó újságírókra van szükség. A siker mércéje emellett a színvonal: hogy képesek leszünk-e új témákat hozni. És fordítva: ha az olvasó azt látná, hogy radikálisan romlott a lap minősége, azt sikertelenségnek fogom tartani.

Milyen a viszonya a Sme korábbi főszerkesztőjével?

Nagyon jó. Barátok vagyunk, voltunk, s remélem, hogy leszünk is. Nagyon tisztelem Matúš Kostolnýt. Korábban is sokat beszélgettünk különböző ügyekről – milyen a Smeben dolgozni, ez mindig is érdekelt. Ha volt valamilyen szakmai dilemmám, ő volt azok egyike, akit fel tudtam hívni. Bízom benne, hogy ez a viszony nem változik meg. Egyébként vele beszéltem elsőként, miután bejelentették a kinevezésemet. Sosem volt olyan érzésem, hogy negatívan szemlélte volna ezt, vagy a szememre vetette volna, hogy itt vagyok.

Milyen hangulatban távoztak a volt kollégák? Kérdem ezt azért is, mert kívülről egyeseknek ez úgy tűnhetett, hogy a maradók és a távozók között feszültség van.

Nem volt konfliktus. Ez is nagyon sokat segített: egyetlen negatív tapasztalatom sem volt. Pontosan azért, mert a távozók is súlyos dilemmák között mentek el: sokan közülük azt a dilemmát próbálták megoldani, amit én is. Ahhoz, hogy itt maradjon, hogy a módosult viszonyok között is egy független Smet készítsen, ugyanolyan erkölcsi erőre van szükség ahhoz, mint ahhoz, hogy elmenjen. Azok, akik távoztak és új lapot alapítottak, a bizonytalanba mentek, hiszen nem tudni, lesz-e pénz az új projektre.

A távozók Projekt N néven saját internetes portált indítottak, várhatóan nyomtatott lapot fognak kiadni. Mennyire számít ez konkurenciának a Sme számára?

Ezt most nehéz megmondani. Kiváló újságírók távoztak tőlünk, ez tény. Ugyanakkor ez az új helyzet egészséges is lehet, bizonyos értelemben jó is lehet, hiszen a Smenek szüksége van konkurenciára. Melyik szlovák lap jelentett eddig valós konkurenciát? A Pravda? A Hospodárske noviny? Azt hiszem, egyik sem. Azok, akik itt maradtak, megpróbálnak még jobban bizonyítani. Az a fontos, hogy ebből ne legyen háború, öncélú viaskodás, hogy most akkor ki a jobb – mert az olvasó érdeke, hogy ha lehetséges, akkor legyen két független médium.

A Smeből az elmúlt két hónapban, de főleg az elmúlt hetekben, közel 40 ember távozott, a társaság gerince. Hogyan lehet egy szerkesztőséget, amely a legfontosabb szlovák véleményformáló lapot írja, újraépíteni?

Nem könnyű. Voltak páran, akik visszavonták a felmondásukat. Sokan azok közül, akik távoznak, segítenek – nem hagyták itt egyik napról a másikra a szerkesztőséget. 400 életrajzot kaptunk, ennek a 70–80 százaléka olyan, amelyet minden állásra benyújtottak volna, viszont több tapasztalt szerkesztő is vissza szeretne jönni. Nagyon meglepett, hogy sok újságíró szeretne a Smeben dolgozni, viszont a választás rendkívül nehéz. Fontos, hogy megbízhatók legyenek az új kollégák. Nagyon nagy gondot fordítok arra, hogy olyan emberekkel dolgozzunk együtt, akiknek tiszta a múltjuk – az emberi oldal ugyanolyan fontos, mint a szakmai feltételek.

Ezek szerint gond nélkül pótolni tudják a távozókat?

Nem ilyen egyszerű a helyzet. A jelentkezők közül sokan nem kész emberek, akik holnap beülnek ide és dolgoznak. Tudtunk bizonyos rovatokba így munkatársakat szerezni, a külpolitikai rovatot például a jelentkezőkből építjük fel, de vannak olyan rovatok, amelyekbe személyi kapcsolatokon keresztül szerzünk új embereket, ilyen például az ebből a szempontból érzékenyebb belpolitikai rovat. Az is probléma, hogy ezeknek az embereknek a többsége alkalmazott valahol, telik a felmondási idejük. Január végéig nehéz időszak elé nézünk, mivel kevés emberrel fogjuk készíteni a lapot.

Olvasóként biztosan voltak olyan dolgok, amelyek tetszettek önnek a Smeben, s volt, amit kritikusan látott. Mit akar másként csinálni főszerkesztőként?

Ezen nem is volt időm nagyon sokat gondolkodni. Meg szeretném tartani a kritikus hangot, ám nem szeretnék kampányjellegű, öncélú témákat. Ezt az idő fogja megmutatni. Sok múlik azon, hogy sikerül-e erős csapatot összeraknunk. Terveim között szerepel, hogy egy-egy nagyobb témát hosszabb cikkben, több oldalon dolgozunk fel továbbra is, sőt, bővítjük. A nyomtatott média nyugaton ebbe az irányba halad, én is ebben látom a lehetőséget. Ehhez viszont nagyon jó riporterekre van szüksége a lapnak.

Milyennek kell lennie a digitális korszakban, a webportálok idejében egy jó napilapnak, hogy megtartsa olvasóit?

Azon az úton kell haladni, amit említettem. A mélyebb, hosszabb, elemző cikkek. Fontos, hogy a nyomtatott és az online szerkesztőség élő kapcsolatban legyen. Most is úgy választjuk ki az új embereket, hogy multifunkcionálisak legyenek, képesek legyenek digitális anyaggal is dolgozni. Szerencsénk van, hogy a sme.sk erős weboldal, erőteljesen fogjuk továbbfejleszteni.

Nem „eszi meg” az online a nyomtatott Smet?

Annyira megy a kárára, mint bárhol máshol. Azt ugyanis még senki sem találta fel, hogyan lehet ezt a folyamatot lassítani, visszafordítani, ám ha kevesebbet fókuszálnánk a digitális formára, az nem segítené a lapot. A nyomtatott verzió megmentésének egyetlen módja a mélyebb, analitikusabb írások térnyerése. Emellett fontos a vizuális megjelenítés is, hogy az olvasó úgy érezze, bónusz, hogy a kezében tarthatja a lapot.

Magyaroktól el szoktak hangzani olyan kritikák a Smevel kapcsolatban, hogy a magyarkérdést nem kezeli elég érzékenyen, leegyszerűsíti. Magyarként ezt hogyan látja?

Nem szeretnék általánosítani. Volt, amikor úgy éreztem, más emberekkel kellett volna beszélgetni, mást is meg kellett volna szólítani. Viszont voltak olyan cikkek is, amelyeknél úgy láttam, nagyon függetlenül írtak a kollégák. Többen is kérdezték tőlem, az, hogy magyar vagyok, mennyire fogja befolyásolni, hogy a Sme mit fog írni a magyarügyekről. Remélem, nem fogja befolyásolni, nem fog „kiabálni” a lapból a nemzetiségem. Érzékenyen kell írni a kisebbségekről.

A szlovák média sajátossága, hogy jórészt a pártprizmán keresztül látja a hazai magyarságot, nem foglalkozik magával a magyar társadalommal. Például az utóbbi egy-két év egyik visszatérő kisebbségi témájával, a vasúti táblák kétnyelvűsítésével sem tudott mit kezdeni, legfeljebb a pártlogikán keresztül próbálta megfogni, nem a problémát magát bemutatni, körbejárni.

Ezzel teljesen egyetértek. Nem jó, ha az érzékeny témákat politikusokon keresztül próbáljuk tálalni. A politikusok ugyanis sokkal könnyebben felhasználják az újságírót. Jó lenne, ha több olyan anyag lenne – nemcsak a Smeben, hanem általában a szlovák médiában –, ami közelebb hozná az olvasót a kisebbségek valós problémáihoz, életéhez.

Kik lesznek a helyettesei? Egy interjúban azt mondta, őket a lapigazgató választja ki…

December végéig vezetem a Slovak Spectatort is. Eredetileg január elsejétől akartam átvenni a lapot, de ez lehetetlen volt. Tehát már december elején be kellett ugranom, ugyanakkor nagy felelősséget éreztem a Spectator iránt is, ezért csak pár nappal ezelőtt oldottuk meg azt, ki veszi át a lapot. Ebben a köztes időszakban abban egyeztünk meg, hogy Alexej Fulmek hoz pár nevet, én pedig igent vagy nemet mondok rájuk. Tehát ő semmit sem döntött el, csak segített a keresésben, mert én fizikailag nem voltam képes arra, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzam. Voltak nevek, amelyeket elutasítottam.

Ismertek már a nevek?

Petr Šabata az egyik főszerkesztő-helyettes, ő a közéletért, a gazdaságért és a véleményoldalakért lesz felelős. A másik Tomáš Prokopčák, ő az online-ért és a Pianóért, a fizetős webfelületért felel. Nagyon kreatív, s bízom benne, hogy digitális létünket még előbbre viszi. A harmadik Svetlana Kolesárová – aki már volt korábban főszerkesztő-helyettes –, ő lesz felelős a magazinokért és a kultúráért. A múltban több helyettese volt a Sme főszerkesztőjének, de nekem alighanem elég lesz ennyi is.

Állítólag átalakul a Sme szerkezete is, nem rovatvezetők, hanem projektmenedzserek irányítják majd a munkát.

Ez igaz is, meg nem is. Lesznek olyan részei a lapnak, amelyek projektalapon fognak működni. Ilyen az adatalapú újságírás részleg, ennek a vezetője projektmenedszer lesz. A data journalism új trend, a lényege, hogy az analitikusok a nagy adathalmazokból érdekes összefüggéseket nyernek ki, melyek nagyobb cikkek alapját képezik. Ez a részleg – melynek létrehozását nagyon fontos lépésnek tartom – anyagokat fog készíteni a belpolitikai, a külpolitikai és a gazdasági rovatnak. A belpolnak vagy a külügynek viszont lesz rovatvezetője, tehát ebből a szempontból nem lesz olyan radikális a változás.