Egyelőre tabutéma a romareform

Hogy miért van szükség ilyen titoktartásra, különösen azután, hogy az első, 2012 októberében tartott találkozó nyilvános volt, nem árulta el.

Pollák, még mielőtt kizavarta volna az újságírókat, bírálta előttük azokat a politikusokat, akik az elmúlt húsz évben semmit sem tettek a romák helyzetének javításáért, holott a romaprojektekre az uniótól összesen 200 millió eurót kapott az ország. Arra a kérdésre, hogy hova tűnt ez az összeg, azt mondta, hogy olyan projektekre lett elköltve, amelyeknek semmi közük a romákhoz. „Nem hiszem, hogy egy komposztolónak, gyűjtőudvarnak vagy térnek bármilyen köze lenne a romákhoz. Feladatunk, hogy a jövőben ne engedjük meg, hogy ezeket a forrásokat, ilyen projektekre költsék” – mondta, hozzátéve: harcolni fog azok ellen a politikusok ellen, akik jelenleg minden javaslatot bírálnak, s csak populista ötletekkel rukkolnak elő. „Évekig a parlamentben ültek, most hirtelen futószalagon ontják az ötleteket” – állítja Pollák.

Magáról a romaprojektről nem akart sokat elárulni. Megjegyezte, hogy könyörtelenül nyakára lép azoknak, akik rontanak mások hírnevén, s fontosnak tartja, hogy azok, akik integrálódni akarnak az életbe, esélyt kapjanak. A 2014–2020-as időszakra jóval több pénzt akar Brüsszeltől kapni a roma projektekre, a reformot csak néhány hét múlva fogja bemutatni.

Pollák nem gondolja, hogy késésben lennének. „Az elmúlt 22 évben ignorálták ezt a problémát, s most azt várják, hogy négy hónap alatt itt valaki bemutat egy projektet, s meg is valósítja. Ez abszurdum. Tény, mi is azt hittük, hogy gyorsabban megy majd az egyeztetés, de sajnos nem” – fűzte hozzá a kormánybiztos.

Hangsúlyozta, ha a romareform nem az ő elképzelései szerint alakul, például politikai nyomásgyakorlás miatt, akkor gondolkodás nélkül lemond a tisztségéről. „A pozícióba azért kerültem, mert a kormánypárti Smer erre felkért minket. Gyáva lettem volna, ha a felkérést nem fogadom el” – mondta azzal, hogy szerinte teljesen mindegy, melyik párttal működik együtt, ugyanis ebben a kérdésben nem a párt, hanem a szándék a fontos. (dem, SITA)