Egy nap, amely csupán a nőké

Nők tüntetnek a szabadságukértReuters-felvételPolitikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak egy évszázados küzdelmeinek eredményeképpen a XX. század elején valósult meg az az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké. 1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nemzeti nőnappá, s 1913-ig e napon tartották az ünnepet.

Az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson Clara Zetkin német baloldali politikus – aki már 1889-től szót emelt a nők jogaiért – javasolta, évente rendezzenek világszerte nőnapot. A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, azaz a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére. A Nemzetközi Nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett, s akkoriban a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt. (Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től.)

A Nemzetközi Nőnapot 1914-ben tették március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának – más források szerint inkább egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben elpusztult 129 munkásnő – emlékére.

Az ünnep időközben sok helyen elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, s jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik. Ugyanakkor az 1980-as évektől a nyugati országokban e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel követeléseikre, a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára, védtelenségére a figyelmet. Arra, hogy hiába biztosít az állam számukra jogegyenlőséget, ha ez továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét.

Sok helyütt a nők elleni erő-szakkal szemben emelik fel szavukat, tavaly például Budapesten Néma tanúk címmel a családon belüli erőszak során megölt nőknek állított emléket a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület. Magyarországon a nőnapon adják át az SZDSZ női képviselői által 2002-ben alapított Vig Monika-díjat. Olyan nők kapták és kapják, akik a magyar társadalom egészségesebb működésén őrködnek, annak úgymond élő lelkiismeretei. (pan)