Egy következetes írói magatartás

Idestova öt éve, hogy Kassán nemzetközi Márai-konferenciát rendeztek (akkor már harmadízben); a nagy és jó visszhangot kiváltó rendezvény anyaga azonban csak most jelent meg, 2007-es dátummal. A sok tekintetben reprezentatív – atipikus méretű, krétapapírra nyomtatott, angol rezümével ellátott háromnyelvű – kiadvány nem nevezi magát könyvnek, bár nyugodtan annak tartható. Összeállítói (Peter Juščák és Tibor Kočík, a kétnapos konferencia megszervezői, utóbbit a kiadvány felelős szerkesztőjeként is jegyzi) a konferencián előadott tanulmányok gyűjtemé?nyének nevezik, s csak az ezt jelző alcíme (Zborník z medzinárodnej konferencie Košice 2003) meg a címe (Sándor Márai – Zaprisahaný nepriateľ diktatúr) van szlovákul föltüntetve, valamint a szerzőkről szóló kis eligazító lexikoncikkek és a képaláírások, maga a törzsanyag háromnyelvű, szlovák, magyar és lengyel, mégpedig ebben a sorrendben és szövegenként. Vagyis Peter Juščák konferencianyitó felvezetője előbb szlovákul olvasható, aztán magyarul, harmadszor lengyelül, s ugyanígy mind az öt tanulmány egymás után mindhárom nyelven. A kiadvány tehát a tőle elvárható módon közreadja az előadások szövegét, ugyanakkor mintegy visszamenőleg rögzíteni igyekszik a többi eseményt is – egy képaláírásból például megtudhatjuk, hogy Szegedy-Maszák Mihálynak is volt felszólalása, mellyel lenyűgözte a rendezvény részvevőit. Ugyanígy fényképek és hozzájuk tartozó kisebb-nagyobb szövegrészek mutatják be az esemény résztvevőit, szervezőit, segítőit és illusztrisabb szereplőit. Mindegyik előadóhoz is tartozik egy-két fénykép, továbbá jó néhány Márairól és életének kassai időszakáról. Kétségtelen, a kiadvány az ismeretterjesztő és irodalom-nép?szerűsítő munkák javához sorolható. Ugyanakkor nyilván volt-van olyan ambíciója is, hogy a szakma irodalomtudományi érdeklődésre is számot tartson, ennek azonban nem teljes mértékben tesz eleget.

A kötet címe (Márai Sándor – A diktatúrák esküdt ellensége) csak részben fedi tartalmát, de ez amennyiben hiányossága, annyiban előnye is. Fülszövege köszönetet mond a konferencia sikerességéért, megjegyezve, hogy az olyan íróról szólt, „akit úgy szeretnénk emlékeinkben megőrizni, mint a diktatúrák esküdt ellenségét”. Ezzel szemben a tanulmányok zöme sokkal konkrétabb Márai-képet nyújt, egyúttal irodalmibbat is.

A lengyel Feliks Netz (A szám?űzetés morfológiája) a kortárs (huszadik századi) közép-európai írófejedelmek vállalt száműzetésének sorába (Canettiébe, Kunderáéba, Thomas Mannéba, Gombrowiczéba, Nabokovéba, Ioszif Brodszkijéba) helyezi Márai Magyarországon kívüli pályáját s elemzi a száműzetés állapotát.

Fried István (Márai Sándor panoptikuma) a magyar és a világirodalom Márai-olvasatát vizsgálja a szerző 1942-ben megjelent Panoptikum című kisprózakötete alapján: ez a szoros könyvolvasás és szövegértelmezés eredményezte dolgozat a Márai-féle alkotó (és emberi; a kettő itt összefügg) szellemiségnek a pontos megnevezését adja: „Amit Márai elismer, egy következetes írói magatartás, egy hang őrzése – és nem politikai nézet.”, egyszersmind pontosítva, minek is volt valójában a szerző esküdt ellensége. Fried sok-sok kiváló szövegrészlettel és nagyon rafináltan (Márai irodalomolvasataival) mutatja be a szerzőt úgy, hogy az ő más szerzőkről és művekről alkotott véleményét idézi. Fried nem hagy kétséget afelől, hogy Márai „ellenállása az irodalom, az írók, a polgár világa szabadságjogainak védelmét igyekszik szolgálni.”

Zeman László dolgozata (Kassai és Prágai őrjárat) a Friedéhez hasonlóan más által szólaltatja meg tárgyát – a városhoz, a környékhez ragaszkodó és messze látó, máig elevenen ható értelmiségi Márait –, a szellemi örökösének tételezett Rákos Péter révén; mindkettejükről és szóban forgó (a tanulmány címébe foglalt) őrhelykönyvükről is szabatos jellemzést adva.

Tipológiai összefüggések a lengyel, a magyar és a szlovák irodalomban című tanulmányában Mária Bátorová a komparatisztika lehetőségeit aknázza ki, szlovák, magyar s len?gyel példán, szerzőket és mű?ve?ket is összevetve. Márai mellé Gomb?rowiczot és Jozef Cíger Hronskýt választja, a három magányos-emigráns alakjának párhuzamain kívül néhány könyvük tartalmi-eszmei összecsengését mutatja ki; Márai esetében A gyertyák csonkig égnek és az Egy polgár vallomásai (német fordítású) köteteire hivatkozik.

Gyüre Lajos ismertetője (Márai a Kassai Naplóban) a Kassai Napló Márai-közléseit, Márainak a laphoz (s részben a Kassai Újsághoz) való viszonyát érinti. Ez irányú érdeklődését Gyüre a 2004-ben megjelent Japán kert című kétkötetes Márai-válogatásban kamatoztatta; szövege a kötetek Utószavaként is megjelent.

Valószínű, hogy a 2003-as kassai Márai-konferencia anyagának megjelentetését a szükséges források hiánya késleltette (támogatókat a kötet nem sorol fel). Hogy meddig készült, nem sejthető, de a szövegek megírása és megjelenése közti években bizonyára ki?szűrhető lett volna több elírás és kisebb-nagyobb tárgyi tévedés, nemkülönben a sok nyelvi bizonytalanság, következetlenség, pongyolaság. A magyar szövegek szlovák változata csak árnyalatait tekintve marad el az eredetiektől (stílusuk, mondataik varázsa ko?pik meg), sajnos, a szlovák szövegek magyar fordítása kevéssé élvezhető, helyenként pedig értelmük is nehezen kibogozható. Végül (vagy elsőként) egy látszólagos apróság szúrhat még szemet. Különös és szokatlan grafikai (de nem csak grafikai) eljárás, hogy a második oldal Márai-képe alatti kinagyított, valamint a hátsó borítóra rásokszorosított Márai-alárás ékezetek nélküli (Sandor Marai). Márai ugyan az idegen nyelvű hivatalos levelei alá az ezekben szokásos sorrendben kanyarította nevét, de mindenkor ékezetekkel, alá zárójelben pedig természetesen írógéppel is, ékezetekkel (Sándor Márai alakban). Következetes írói magatartásához ez is hozzátartozott.