Egy boszorkányosan jó könyv

Már az alcíme és az ajánlása is elbű völt. Végre találkoztam egy olyan szerzővel, aki úgy képes mesét írni, hogy lelke legeldugottabb zugában sem kicsinyli le a műfajt, és nem is szűkíti le az olvasói táborát pusztán gyerekekre. Végre találkoztam könyve által egy szerzővel, aki tudja, hogy az az igazán jó gyerekkönyv, melyen a felnőtt is jól szórakozik, míg olvassa, és a gyerek is ismerősen mozoghat benne.

Bár a már említett ajánlás szerint a történet régebben esett meg, a mai gyereknek is ismerős a tévé vagy a porszívó, a hóember vagy a pizsama. A mai világ elemei keverednek a mesevilág szereplőivel. Ez önmagában még kevés lenne a sikerhez. De ebben a könyvben egy szereplő sem teszi azt, amit elvárnánk tőle. A boszorkány jóságos, és seprű helyett porszívója van. A hóember korcsolyázik. A tündér gonosz, az ördögfiókák viszont ártalmatlanok. A tárgyak egy része önálló életet él. A főszereplők — Kiskata és Julijul — hétköznapi gyerekek, és a szerző csipetnyi gúnnyal, sok szeretettel és megértéssel mozgatja őket történetében. Kisebb-nagyobb győzelmeik nemegyszer nem a saját érdemükből, hanem véletlenül következnek be, éppen ez teszi olyan kedvessé és közelivé ezt a mesét. Nem csodagyerekek, olyanok, mint bármelyik olvasó. A történet pedig éppen olyan fordulatos, amilyenre a legtöbb olvasó vágyik. Fejezetenként új, nem várt szereplők és események, fejezetvégenként más rejtély, melynek ki kell derülnie. ĺróilag lenyűgöző epizódlezárások, feszültségmegtartás, kíváncsiságfelkeltés. És sok-sok nyelvi lelemény. Sok-sok játékosság. Gyermekközeliség. Patetikusság nélkül, kényszeredett gyerekesség nélkül, didaktizálás nélkül. Érzelmileg talán picit felületesen. Nem igazán lehet komolyan venni az életveszélyes helyzeteket. Túlságosan hamar oldódnak meg. Kiskata „nedves balesete” vagy Julijul foglyul esése még ugyanazon fejezeten belül véget ér. Következmény nélkül, mélység nélkül. A gonosz követeit is nagyon hamar felismeri két cserfes kis hősünk, ami nem csoda, hiszen csak egy éjszakájuk van a lopott porszívó visszaszerzésére. Bár az idő ebben a (belső) mesevilágban másképp telik, mint abban a világban, ahol Kiskata és Julijul a mindennapjait éli, azért nem korlátlan itt sem. Nyilván emiatt peregnek úgy a kalandok. Vagy talán csak álom volt az egész? Ezzel magyarázható a sok váratlan fordulat? Ezzel a lehetőséggel is eljátszik az író, de nem tulajdonít neki különösebb fontosságot.

Ahogy nyilván az olvasó sem, aki, miután remekül kiszórakozta magát, csak azt sajnálja, hogy elérkezett a könyv utolsó szavához, s azzal vége.

Remélhetőleg nem a Tóth László-féle jópofa mesekönyvek sorának. Csak Julijul és Kiskata első igazi nagy kalandjának.

Kozsár Zsuzsanna

(Legújabb kötetének ismertetőjével köszöntjük az ötvenöt éves költőt, irodalomtörténészt.)