DUMA-KANYAR

Rovatunkban ezúttal a nemzeti ünnep megünnepléséről, a katonai tiszteletadás elmaradásáról és Horváth Béla múzeumigazgató kitüntetéséről mondja el a véleményét Horányi László színész-rendező, Rafael Balázs a 24 óra újságírója, Schlett István politológus-újságíró, Hunyadi Tamás rádiós- televíziós újságíró és munkatársunk, Sinkó Gyula.

1. A nemzeti ünnepünkön az ünneplés melyik módját választották?

Horányi: Alapjárat fokozatot.

Hunyadi: Sajnos a pihenést.

Sinkó: Kiléptettünk a lovas huszárok lovai mögött bandukolva a honvédtemetőbe. A Keresztény Múzeum után egyre lehangolóbb volt a látvány, ahogy haladtunk át Szentgyörgymezőn, majd a kerékpárúton. Sok romos ház, elhanyagolt kertek, szemét és ócskavasak. Ezt látják a biciklis turisták, ha áthaladnak a városunkon... Aki Párkánynak vette az irányt rosszabbul járt, mert a szlovák határőrök nagyvonalúsága elmúlt, nemcsak pecsételtek az ünnep alkalmából (és azóta is!), hanem újra használni kezdték a számítógépes rendszerüket, ami úgy lelassította a forgalmat, hogy Esztergom belvárosában állt a kocsisor.

Rafael: Kettős minőségemben ünnepeltem: kislányom óvodás csoportját elkísértem a Honvédtemetőbe, ahol ők maguk festette kiszászlóikat helyzeték arra a tömegsírra, mely felirata szerint „Hatszáznégy honvéd temetkezése; százhetvenöt osztrák katona nyughelye, kiket a felebaráti szeretet sebjeikben ápolt...”, illetve tudósítottam a városi ünnepségről – amely tudósítás „anyagtorlódás” miatt egy nappal később tudott csak megjelenni lapunkban...

Schlett: Még Gödöllőn, a politikailag cidris napokon alapítottunk egy szép hagyományt: korhű ruhákban, korhű ételekkel emlékezzünk a tűz márciusára! (Persze a tüzes víz az idei főzet volt!)

2. A március 15-ei esztergomi ünnepségre nem küldte el katonáit a 25. Klapka György lövészdandár parancsnoksága.

Horányi: Pedig Kossuth Lajos azt üzente...

Hunyadi: Mondván, hogy ne parádézzon már a lövészdandár Meggyesnek, a fideszesnek, államilag. Úgy viselkedik ebben az országban mindenki, mint két válófélben lévő prosztó! Részletekért tessenek megkérdezni ismerős válóperes ügyvédet.

Sinkó: A parancsnok állítólag azt üzente, elfogyott a regimentje! Na jó, de mi lesz, ha még egyszer azt üzeni? Mindnyájunknak... Én tuti, hogy nem megyek!

Rafael: Katonakorom óta imádom a lőporszagot, de mindig összerezzentem magam, ha géppisztolyok (lövegek, ágyúk stb. stb.) szólalnak meg mellettem. Úgyhogy egyszerre ért csalódás és öröm. Ez nem vicc: miért nem jöttek el? És mit mondtak, miért nem jönnek? Lőszerhiány? Szereztünk volna a feketepiacon...

Schlett: Köztudottan zsoldos hadseregünk van, aki fizet, az húzatja a nótát. Vakon hívom az ultit, hogy az osztrákok fölénk kínáltak!

3. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének polgári tagozatát vehette át, március 15-én Mádl Ferenc köztársasági elnöktől Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója.

Horányi: Gratulálunk!

Hunyadi: Gratulálok.

Sinkó: Ez sehogy se jó így. Egy király, jelesül a mi Béla királyunk hogyan kaphatott kitüntetést egy alattvalótól, nevezetesen a köztársasági elnöktől? Persze, ha mint várkapitány kapta, akkor rendben!

Rafael: Sokan igen nehezen viselik, ha valaki ennyi mindent tesz városáért. A kopárság és a romok helyére álmodott (és épített!!!) múzeum miatt is hányan, de hányan leszólták Horváth urat, most meg mindenki a lovagteremmel büszkélkedik. Hogyan van ez? Vajon a ma itt hatalmon lévők közül hányan gratuláltak Néki?

Schlett: Őszinte szeretettel, szívem egész melegével küldöm jókívánságaimat! Szép család, szép lányok mellett a kitüntetés szép ékszere egy kiváló életnek!